Ezt a következő négy lépésben lehet elérni:
1. Hangsúlyozzuk, hogy megértjük az érzéseit! Ellenőrizzük le, hogy jól értjük-e őt! Például ha kiderül, hogy gyerekünk 12 évesen beleszívott egy marihuánás cigibe a nagyszünetben öt osztálytársával, jelezzük vissza neki, hogy megértjük kíváncsiságát, és érdeklődjünk, jól értjük-e, mi történt. “Ugye jól értem, azt mondtad, hogy ez egy jó kis móka volt, és kíváncsi is voltál, milyen érzés?”
2. Tanúsítsunk empátiát anélkül, hogy elnézőek lennénk! Az empátia csak annyit jelent, hogy értjük, mit élt át az adott helyzetben. Érdemes keresni egy hasonló szituációt saját életünkből és azt megosztani vele. Az előző példánál maradva, ha volt saját első élményünk marihuánával, nyugodtan meséljük el azt neki.

3. Osszuk meg vele az érzéseinket és azt, hogy mi hogyan éljük meg a dolgot! Itt nagyon fontos, hogy ÉN-közléssel tegyük meg mindezt. Például: “Én aggódom érted, ezért szeretnék veled erről beszélgetni.” “Én a rendszeres, heti több alkalommal való füvezést veszélyesnek tartom.”
4. Bíztassuk arra, hogy keressen ő megoldást erre a helyzetre! Kérdezzük meg tőle, van-e ötlete, ami más, mint amit eddig tett? Ha nem tud alternatívákat mondani, ajánljunk fel számára mi párat és addig keresgéljünk, amíg megegyezésre nem jutunk. Például az esetünknél maradva lehet, hogy a gyerek azt mondja majd: “Kipróbáltam, nem volt rossz, de legközelebb majd valami új, izgalmas sportot is kipróbálok velük.” Érdemes elmondani neki azt is, mi az, ami nekünk belefér, amitől kevésbé aggódunk.
Ez a módszer a megoldás felé mozdítja el a szülő-gyermek kommunikációt: segítségével a vesztes helyzetből mindkét fél győztes pozícióba kerül. Univerzális, vagyis jól használható minden más konfliktushelyzetben is.
kép forrása



