Karrierem elején nagyon izgultam, mikor fog megcsörrenni a telefon.. általában hetekkel a szülés kiírt időpontja előtt szoktam az anyával találkozni, és megismerkedni. Az első találkozón sokminden kiderül, az is, hogy mennyire vagyunk egymásnak szimpatikusak, tudunk-e együttdolgozni. Ha igen a válasz mindkettőnk részéről, az nagy öröm, ha egyikünk nemet mond, akkor is szeretettel megyünk el egymás mellett az utcán, ha találkozunk. Aláírunk egy Titoktartási egyezményt, hiszen a legfontosabb ebben a bizalmi kapcsolatban az őszinteség és megkezdődik a tulajdonképpeni szülésfelkészítés. Nem kell ezt nagyon hivatalosra venni, egy tea, vagy kávé mellett beszélgetünk, mint két jó barátnő. Időnként ebbe a folyamatba becsatlakoztatjuk apát is, foglalkozunk az ő oldalával is, oldjuk a félelmeket is szépen sorban. Mert aggodalomban, félelemben, elvárásban nincs hiány egy családban sem. És bár kívülről ez egy nagyon könnyed, felhőtlen, időnként sírós-nevetős folyamatnak tűnik, nagyon sok feszültséget, blokkot oldozunk fel, sok kérdést válaszolunk meg. Azért a többes szám, mert az anya és az apa együtt találja meg a legtöbbször a válaszokat. Én kérdezek, tartom a tükröt, amiben ők látják a saját megoldásaikat.

Nem hiszek eleve elrendelt történetekben, abban hiszek, hogy minden pillanatban lehetőséget kapunk erre vagy arra lépni, a szabad akaratunk, a sugallataink alapján. Szerintem nincs jó vagy rossz döntés, csak lehetőség, aminek következményei. Ami nem látszik kívülről az az, hogy ameddig én az anyával dolgozom, (azaz amíg a baba meg nem születik, és a gyermekágy el nem múlt, ) a figyelmem őrá terelődik nem csak a találkozóink alkalmával, hanem az időm nagy részében. Ez az én részemről óriási energiaráfordítás a várandós családra, mert azokból a mondatokból, részletekből, mozdulatokból kell felállítanom egy „támogatási terv-rendszert”, amiben én is biztonsággal tudok a szülőszobán körülöttük mozogni a lehető legészrevehetetlenebb módon. Nagyon fontos számomra az, hogy semmilyen módon nem befolyásolom az anya igényeit, teljesen objektíven feltárom a szülés menetét, a beavatkozások előnyeit, hátrányait, információt nyújtok, és teljes elfogadással támogatom abban, amit családjának szeretne. Sőt, a lehetőséget is biztosítom számára, hogy minden esetben eltérhessen az eredeti elképzeléseitől, amikor is újratervezés van. Én nem tudom, hogy neki mi a legjobb megoldás, de segítek neki begyűjteni a szükséges információkat a tudatos döntéshozatalhoz.
Meggyőződésem, hogy az a jó dúla, aki mindig ott van, ha szükség van rá, de nem látod, amikor nem kell.
És ezután jön a 3-5 hét ügyeleti idő, amikor az anya rendelkezésére állok éjjel-nappal. Természetesen rendszeres kapcsolattartás mellett. Nincs buli, nincs szabadság, ünnepnap, a saját és gyermekeim életét alárendelem a szülés megindulásának. Számomra ez most nagy kihívást jelentő feladat, mert egyedül nevelem a gyerekeim, és mivel a szülések nagy része éjszaka indul be, ez nem mindig alakul ki könnyen. A másik megoldandó ezzel kapcsolatosan az, hogy amikor tanítok, nem tudok szülést kísérni, (bár erre is volt már több ellenpélda, ) így arra az időre helyettes-dúlát állítunk rá a feladatra, hogy az anya biztonságban érezze magát. Az én gyakorlatomban mire a szülőszobára érünk egy olyan stabil érzelmileg érett állapotba javasolt segíteni az anyát, amiben ő ki tudja engedni testéből gyermekét. És ennek a know-how-ja alakul ki lassan az együtt töltött időben mély intuiciótól vezérelve mindkét oldalról.
Természetesen amikor a szülés megindul, az anyával vagyok attól a pillanattól, amikortól szüksége van rám, addig, amig ő el nem enged, ez többynire a szülés vége és az első szoptatás utáni órát jelenti.
Ezután következnek a mézeshetek az új családnak, itt is elérhető vagyok telefonon, és személyesen is, szakembereket javaslok, ha szükséges, lelki, érzelmi hátteret biztosítok a családnak, óvom az anyababa egységét, szimbiózisát.
Nagy örömmel tölt el, hogy nagyon magas azoknak az anyáknak az aránya, akik az első velem megélt szülés után, a következő babával újra megkeresnek, mert a többedszeri kísérés nagyon mély, intim kapcsolódást alakít ki bennünk. Nagy boldogság, amikor szülinapon nem csak én gondolok a családra, hanem ők is rámírnak, felhívnak, együtt visszaemlékezvén a megéléseinkre, ünneplésünkre. A szüléskísérés az anyai feladatok ellátása mellett egy mély, életreszóló kapocs. Egy vérszerződés, ami a lelki hálóban összeköt egyéneket, családokat.
kép forrása



