- Mit csináltam rosszul?
- Mit tettem, hogy ezt érdemlem a fiamtól/lányomtól?
- Hol rontottuk el?
- Mindent megadtam neki, hogyhogy mégis droghoz/alkoholhoz nyúlt?
- Ennél jobban már anya/apa nem szeretheti a gyerekét! Mit kellett volna még tennem?
Vannak addiktológiai kutatások, melyek azt bizonyítják, hogy diszfunkcionális családokban, mélyszegénységben vagy éppen nagy gazdagságban élő családokban, illetve töredék- vagy mozaikcsaládokban gyakoribb a kamaszkori drogfogyasztás, mint az ép, egészségesen funkcionáló családokban. Sok éves tapasztalattal a hátam mögött ma már mégis azt gondolom, szinte lehetetlen megelőzni, hogy a gyerek kipróbálja a drogokat, alkoholt.
Mi az, amit szülőként/hozzátartozóként ennek ellenére megtehetünk? Megakadályozhatjuk-e, hogy mindez velünk is megtörténjen?
- Szülőként fontos különbséget tennünk egyszeri kipróbálás, hétvégenkénti (rekreációs) használat és rendszeres drog/alkoholfogyasztás között.
- Tisztázni kell önmagunkban, hogy mi a saját viszonyunk a különböző szerekhez (alkohol, drog, cigaretta, gyógyszerek stb)?
- Mennyire vagyunk fogékonyak a függőségre saját életünkben? Érdemes végiggondolni eddigi párkapcsolatainkat (társfüggőség) vagy egyéb más viselkedési addikciókban (különböző evészavarok, munkamánia, internetfüggőség stb.) való érintettségünket is. Mennyire vagyunk jók ezek felismerésében? Észrevesszük-e, ha elakadásaink vannak egy-egy területeken?
- Mi az, ami nekünk belefér vagy a múltban belefért? Gondoljuk végig saját alkohol/drogfogyasztási szokásainkat, milyen gyakran, milyen mennyiségben, mit és mikor fogyasztunk, fogyasztottunk.
- Frissítsük fel ismereteinket a fiatalok körében aktuálisan divatos szerekről (pl. designer drogok) és az újonnan megjelenő viselkedési addikciókról! Ennél a résznél érdemes bevonni a gyereket is a kutatómunkába, ezáltal feltérképezhetjük, mi az, amit ő tud.
A folytatásban részletesen beszélek arról, hogy közös, egységes álláspontunkat hogyan lehet hatékonyan és hitelesen képviselni a gyerek(ek) felé.

Kép forrása



