Ezzel szemben az igazság az, hogy az állatkísérletek ellenzői között találunk orvosokat és egyéb kutatókat is. Tessék megnézni, kik indították el a STOP VIVISECTION kezdeményezést:
http://stopvivisection.eu/hu/content/citizens-committee
Zoológus és állatorvos, biológia professzor, biokémia professzor, biológus kutató, orvos: aligha laikusok. Az állatkísérletek megszüntetéséért folyó kampányt támogatja az EQUIVITA (Tudományos bizottság az élveboncolás ellen, Olaszország, http://www.equivita.it/index.php/en ), az Antidote Europe (Tudományos bizottság a megbízható tudomány elősegítéséért, Európa, http://antidote-europe.org/ ), a LIMAV (Orvosok nemzetközi ligája az élveboncolás eltörléséért, http://www.limav.org/ ) és az Ärzte gegen Tierversuche (Orvosok az állatkísérletek ellen, Németország, http://www.aerzte-gegen-tierversuche.de/ ) is.
Az Egyesült Államokban is vannak hasonló, orvosokból álló társaságok. Nem igaz tehát, hogy az orvosi és kutatói szakma egységesen állna az állatkísérletek mellett.
Ez nem volt másképp a múltban sem: Hans Ruesch könyve, az "1000 orvos az élveboncolás ellen" tartalmaz egy német, osztrák és magyar orvosokból álló listát, akik már a XX. század elején tiltakoztak az állatkísérletek ellen.
2. állítás: a kísérleti laborokban a lehető leghumánusabban bánnak az állatokkal. Csak annyi szenvedést okoznak nekik, amennyi a kísérlet sikeréhez feltétlenül szükséges, az elpusztításuk pedig humánusan történik.
Aki kíváncsi egy laboratórium belső életére, az nézze meg az alábbi videót, amelyet a világ egyik legjobbnak tartott egyetemén, az Imperial College London-ban készítettek titokban.
Figyelem: a videó sokkoló felvételeket tartalmaz!
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=DSjBNcwqIZI

3. állítás: az utóbbi száz évben az orvostudomány lényegében minden új eredménye valamilyen módon állatkísérletek eredményeinek is köszönhető.
Az igazság az, hogy ilyen állításokat nem célszerű tenni, mert ha valaki (a tudományban megszokott, sőt elvárt módon) visszakérdez: hol van ennek az állításnak a bizonyítéka, akkor az állítás kijelentője végig kell, hogy menjen minden (vagy "lényegében" minden, bármit is jelentsen ez) orvosi felfedezésen, és mindegyikről be kell bizonyítania, hogy az állatkísérletek hozzájárultak a felfedezéshez. A gyakorlatban ehelyett általában néhány példa következik, amelyek állítólag alátámasztják az állítást.
Természetesen egy általános állítást nem lehet néhány példával bebizonyítani, amivel a legtöbb tudományos kutató is tisztában van. Amíg valaki szisztematikusan nem végzi el a bizonyítást, addig a fenti állítás nem tekinthető másnak, mint hittételnek.
Sajnos, időnként még az állítást alátámasztani hivatott példákkal is baj van. Vegyük a penicillin felfedezésének történetét: Fleming 1928-ban észrevette, hogy egy bizonyos penész megöli a baktériumokat. Az antibiotikus hatást sikerült egerekben és nyulakban is igazolnia, de csak helyi kezelés során: szisztémásan a nyulak szervezetében túlságosan hamar lebomlott ahhoz, hogy kifejthesse hatását. Ezért a következő évtizedben csak helyileg használta embereken.
Florey és Chain később a penicillin tisztított változatát egereken próbálták ki, pozitív eredménnyel. "Milyen szerencsénk volt", mondta Florey, "hogy a szert egereken és nem tengerimalacokon teszteltük". A tengerimalacok számára ugyanis a penicillin mérgező hatású.
1942-ben Fleming egy (streptococcus okozta agyhártyagyulladásban) haldokló barátjának, utolsó lehetőségként, penicillint adott be. A barát életben maradt, és ezzel kezdődött a penicillin humán felhasználása.
Körülbelül ugyanebben az időben Florey macskán próbálta ki a szert. A macska elpusztult.
Van, aki szerint ez alapján a penicillin felfedezése (amely kétségtelenül a XX. század egyik legnagyobb orvosi eredménye) valóban az állatkísérleteknek köszönhető? Ez a történet sokkal inkább azt támasztja alá, hogy mennyire bizonytalan az állatkísérletek eredményeinek emberekre való alkalmazása. Melyik fajnak higgyünk? Az egérnek, amely jól reagál a penicillinre? A nyúlnak, amely túl hamar lebontja? A tengerimalacnak, amely számára méreg?
Több, mint egy évtized telt el a penicillin felfedezése és a humán alkalmazása között, pontosan a félrevezető állati eredmények miatt.
(A penicillin felfedezésének részletesebb története itt olvasható: www.afma-curedisease.org/pdf/penicillin.pdf .)
Vajon foglalkozik valaki a nagy feladattal, a fenti általános állítás bebizonyításával? Úgy látszik, igen: 2004-ben a British Medical Journal-ban jelent meg Pound és más kutatók cikke, "Hol a bizonyíték, hogy az állatkísérletek hasznosak az emberek számára" címmel. A cikk végkövetkeztetése: "az az állítás, hogy az állatkísérletek nélkülözhetetlenek az orvostudomány fejlődése számára, nem támasztható alá tudományos bizonyítékokkal, csak véleményekkel és mendemondákkal. A hatásosságának tudományos áttekintése nem igazolja ezt az állítást". (A cikk itt található: http://www.bmj.com/content/328/7438/514 .)
Még 15 napig írhatod alá az európai kutatók által indított "STOP VIVISECTION" polgári kezdeményezést, hogy állatok felhasználása helyett kötelező legyen a már ma is létező alternatív módszerek használata! Az Európai Bizottság oldala, ahol a kezdeményezést alá lehet írni:
https://ec.europa.eu/citizens-initiative/ECI-2012-000007/public/index.do?lang=hu
Az aláíráshoz szükség van vagy a személyi számodra, vagy a személyi igazolványod vagy az útleveled számára. Így ellenőrzik majd az aláírások érvényességét.
További információk: https://www.facebook.com/StopVivisectionHungary




