Ha belekerül a gyermek egy ilyen helyzetbe, szinte egész iskolás évei alatt nem tud kijönni belőle. Vajon mért könyvelik el a tanárok a gyerekeket az éppen aktuális tanulási eredményeik alapján? Hiszen bizonyított tény, hogy a tanár elvárása és hozzáállása is befolyásolja a gyermek tanulási eredményét.
Minden gyermek egy már meglévő, meghatározott családi háttérrel kerül be az iskolapadba. Amit a gyermeken látunk az, hogy rossz jegyeket kap, nem tanul, szórakozott vagy éppen hiperaktív, nehezen fegyelmezhető, agresszív, és sorolhatnánk még tovább a listát. A felsorolt tényezők mögött a tanároknak elsősorban a gyermek nem megfelelő családi hátterét kellene felismerni. Egy gyermek elfogadhatatlan viselkedésének vagy rossz tanulmányi eredményének mindig van egy családi rendszerből származó oka.
Nézzük meg mi az, amire fokozott figyelmet kellene fordítani.
A gyermek sosem nézi jó szemmel, ha a tanár a szüleit kritikával illeti. Ezért bármilyen helyzet áll elő, a tanárnak a szülőt kritizálni helytelen. Ezzel csak ront az amúgy sem jó helyzeten.
Minden gyermek az osztály teljes jogú tagja, ezért a kivételezéssel és a kiközösítéssel egyaránt ártunk a gyermeknek. Az iskola mindig a család szolgálatában áll, és fő feladata az lenne, hogy a legjobbat hozza ki a gyermek otthonról hozott örökségéből.

Amikor egy tanuló gyermek nehezen kezelhető, abban az esetben nem büntetni, megszidni kellene, hanem visszavezetni cselekedeteit a családi háttérproblémákhoz. Ezek ismeretében a gyermek viselkedése érthetővé válik.
Az agresszív, kezelhetetlen gyermekek családjában általában találkozunk az agresszió mintájával. A gyermek „magától” nem lesz nehezen kezelhető, vagy akár hiperaktív, ez általában a családi öröklött rendszeréből származik. Azaz a szülőktől, vagy távolabbi ősöktől. Amikor a gyermek visszahúzódó, csendes, társai gyakran csúfolják, esetleg kiközösítik, ott pedig találkozhatunk a családban egy áldozatszerepet játszó családtaggal, aki legtöbbször az édesanya.
Ha a tanár tudomására jut a családban előforduló erőszak, vagy bármely olyan esemény, mely a gyermek testi-lelki fejlődését kockáztatja, mindenképpen a gyermek mellé kellene állnia, és segítenie őt a megoldásban. Természetesen mindezt úgy, hogy ne forduljon szembe a szülőkkel.
Az azonban lehetséges, hogy akkor nem emelek ennyire magas mércét magammal szemben. Hiszen akkor nem kellett volna bizonyítanom senkinek.
Bármi történt iskolás éveink alatt, azt úgy fogadjuk el, ahogy van. Lehet, hogy történtek rossz dolgok velünk, felelősöket keresni azonban felesleges. Gyermekeinknek viszont megkönnyíthetjük az életét, ha odafigyelünk e rövid írásban vázolt lehetséges félelmeire, főleg most, iskolakezdés körül.
Lukács Tünde
Család és szervezetállító
Kineziológus



