Két hónap sem telt bele, és Barcenilla már egy hajdan mezőgazdasági célokra használt területen létesített szabadidőközpontban dolgozott. Két hálószobás lakást bérelt havi 200 euróért, töredékéért annak az összegnek, amelyet a fővárosban kérnének ugyanezért az apartmanért. "Ha találtam volna jó munkát Madridban, fel sem merült volna bennem a vidékre költözés gondolata, de most egyetlen ésszerű okot sem látok arra, hogy visszamenjek" - idézte őt a The New York Times című lap.
Bármennyire személyes döntés vezérelte is, vidékre költözésével részese lett annak az egyre nagyobb méreteket öltő társadalmi változásnak, amelyet a spanyol szociológusok vidékiesedésnek neveznek. Az ellenvárosiasodás fogalma azt a fordított irányú migrációt jelöli, amelynek során a nagyvárosok lakói az urbanizáció miatt kiüresedett vidéki területekre költöznek. A mozgalom fokozatosan kezdett kiépülni, ám a spanyol gazdasági válság hatására jelentősen felerősödött, új életet és vállalkozó szellemet lehelve néhány, szinte teljesen elnéptelenedett régióba.

A válság csak még népszerűbbé tette a vidékre vándorlást
"A vidékiesedés már a válság előtt megkezdődött, mivel az internet lehetővé tette, hogy az emberek bárhonnan dolgozhassanak, ám a gazdasági nehézségek most még vonzóbbá teszik ezt az életmódot" - mutatott rá Carles Feixa, a Lleidai Egyetem szociál-antropológia professzora.
Elmondása szerint a mozgalom nagyságát nehéz meghatározni, részben azért, mert az újonnan vidékre költözők jelentős része nem bajlódik a hivatalos lakcímváltoztatással. Annyi azonban bizonyos, hogy a százezer főnél nagyobb lakosságú spanyol városok növekedése megtorpant a közelmúltban, míg a kevesebb mint ezres lélekszámú falvaknál leállt a zsugorodás. A vidékre vándorlók egy része saját szülőfalujába tér vissza, vagy a családi gyökereket keresi, hogy az üresen hagyott családi ingatlanokban kezdjen új életet.
Sokan közülük ragaszkodnak ahhoz, hogy a városból való kivonulás tulajdonképpen életmódbeli döntés, nem pedig a gazdasági nehézségek diktálta kényszerű lépés. Villanueva környékén például nemrég művészek, köztük grafikus tervezők, zenészek, szobrászok alkotta pazar közösség ütötte fel a fejét. Néhányan közülük régi mezőgazdasági épületeket vettek kezelésbe, amelyekben egykor dohányt és paprikát szárítottak, míg mások egész házsorokat, illetve elhagyatott falucskákat vásároltak fel.
Luis Álvarez három évvel ezelőtt kezdett házakat vásárolni a Villanuevára néző Gredos-hegység egyik apró falujában abból a pénzből, amelyet családja cipővállalkozásából örökölt. A kiszemelt épületek mintegy hatvan évig üresen álltak, ezért detektív módjára kellett felkutatnia az egykori tulajdonosok leszármazottjait. A már megszerzett mintegy tucat ingatlan egyikéért nem kevesebb mint 15 potenciális tulajdonossal lépett kapcsolatba Spanyolországban, Franciaországban és Argentínában. "Majdnem két évembe telt, hogy felkutassam a családot, és nyélbe üssem az eladási szerződést" - mondta.
A dolgok változnak, az emlékek életre kelnek
Álvarez célja, hogy olyan közösséget hozzon létre a faluban, amelynek "tagjai egészséges életfilozófiában osztoznak". Reményei szerint vállalkozása idővel gyümölcsöző lesz, ezért nem hajlandó elárulni a parányi "földi paradicsom" pontos koordinátáit, nehogy más befektetőket is odavonzzon, mielőtt felvásárolná az összes ingatlant.
"Ötven évvel ezelőtt egy spanyol faluban született fiútól még azt várták, hogy a nagyvárosban akar majd szerencsét próbálni - húzta alá. - A dolgok azonban változnak, én pedig a folyamat élén akarok állni."
A mozgalom már másokat is magával ragadott. Tavaly októberben 15 előadóművész megalapította a Toribio cirkuszi társulatot Villanueva egykori nyilvános tánctermében, amely 22 éve nem nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt. Idén szeptemberben azonban már fesztivált rendeztek benne, miközben új tulajdonosai havi 100 eurót fizetnek a kétszáz négyzetméteres helyiségért.
"Egy hasonló helyszín kibérelése legalább tízszer ennyibe kerülne a fővárosban, vagyis olyan összegbe, amely számunkra elképzelhetetlen" - fedte fel a 32 esztendős akrobata, Charo Amaya. - Nagyszerű érzés volt életre kelteni ezt a helyet, és látni a lelkesedést azoknak az idős embereknek az arcán, akik évtizedekkel ezelőtt az itt rendezett hétvégi táncmulatságosokon ismerték meg a párjukat."
A vidéki életmód számos logisztikai előnnyel is bír
"Azzal, hogy Villanuevában alapítottunk társulatot, már az első napon nekiállhattunk a munkának, mivel a dolgok a bürokrácia szintjén is sokkal egyszerűbbek" - mutatott rá egy másik akrobata, Javier González, hozzátéve, hogy a Madridhoz vagy Barcelonához hasonló városokban - ahol korábban dolgozott - éveket kellett volna várniuk a szükséges munkálati- és biztosítási engedélyek beszerzésére.
A falvakba is új életet lehel a városlakók érkezése
A vidékiesedés jelentős változásokat hozott a falvak közösségeinek életébe is, elsősorban a vallási sokféleség, a "szívességbankok" és egyéb szolgáltatáscsere megjelenésével. Carlos Morales, aki feleségével karöltve orvosi praxist kezdett a faluban, gyakran zöldségeket vagy egyéb árukat kap azoktól a pácienseitől, akik nem tudják kifizetni szokásos 50 eurós honoráriumát.
A Villanuevában tapasztalható lelkesedés jellemzi a szomszédos Losar nevű falut is. A helyi tanács összesen tizenegy új üzleti vállalkozást hagyott jóvá - az ökológiai gazdálkodástól a megújuló energiaforrások felhasználásáig - a múlt évben, mintegy kétszer annyit, mint a válságot megelőzően.
"Az ilyen beruházások megújulást hoznak az olyan régiók életébe, amelyekből hagyományosan hiányzik ez a fajta vállalkozói szellem - mondta a foglalkoztatási és gazdasági fejlesztésért felelős helyi illetékes. - Az apró városoknak és falvaknak minden okuk meg van arra, hogy tárt karokkal üdvözöljék a gazdasági beruházásokat és magánkezdeményezést a válság közepette."

Van, akinek vissza, van, akinek előrelépés a vidékre költözés
Nem mindenki lelkesedik azonban a vidékre való visszatérésért.
José Luis Amaya Bohaven és Maria del Mar Benito Tarango Villlanuevában nőttek fel, és ott is házasodtak össze 25 évvel ezelőtt, majd a Madrid peremén fekvő Torrejónba költöztek. 2008-ban mindketten elveszítették az állásukat, ezért három gyerekükkel együtt kénytelenek voltak visszaköltözni szülőfalujukba, hogy spóroljanak a szálláson. Nem sokkal később sikerült átvenniük a falu főterén működő élelmiszerbolt vezetését, ám az asszony szerint "amint véget ér a válság, újra elmegyünk". Mint elárulta, hozzászoktak már a nagyvárosi élethez, és remélték, hogy többé nem kell falun élniük.
A vidékre költözők jelentős része azonban éppen azt állítja, hogy a válság csupán lökést adott ahhoz, hogy - valóra váltva régi vágyukat - egy természetesebb és nyugtatóbb környezetbe költözzenek.
"Már hosszú ideje szerettem volna közelebb élni a természethez, és azt hiszem, hogy a válság csak segített összeszedni a bátorságot, és megtenni a nagy lépést" - vázolta fel a 36 esztendős Ruben de la Hera. Idén márciusban a férfi feleségével és nemrég született kislányával együtt egy Robledillo melletti farmra költözött. Nem sokkal a letelepedésük után saját, ma már több tucat terméssel büszkélkedhető veteményeskert művelésébe kezdtek, amelynek hála többé-kevésbé önellátóak lettek.
Az újonnan érkezők jelentős hányadához hasonlóan azonban a de la Hera család is az összesen havi ezer euróra rúgó munkanélküli járadéknak köszönheti, hogy anyagilag sikerült talpon maradnia. Korábban Logronóban éltek, ahol a családfő egy ételautomatákat gyártó vállalatnál dolgozott. 2008-ban azonban leépítések voltak a cégnél, és de le Herának már átlag napi 300 kilométert kellett autóznia, hogy kiszolgálja a távoli klienseket.
"Néhány év elteltével rájöttem, hogy minden időmet az autóban töltöm. Ez kezdett megőrjíteni, ám a vidékre költözés új esélyt adott arra, hogy kiegyensúlyozott és egészséges családi életünk legyen" - mondta a családfő.
Forrás: MTI
Képek:
Ambro - FreeDigitalPhotos.net
phanlop88 - FreeDigitalPhotos.net



