A megoldást már réges-régen megtalálták és nagyon sokan kigyógyultak „valamire való képtelenségükből”. Agykutatók a jobb és a bal agyféltekék vizsgálata során felfedezték, hogy bizonyos tevékenységek elvégzéséhez a két agyfélteke összehangolt működése szükséges. Előfordul olyan is, amikor a két agyfélteke nem működik együtt zökkenőmentesen. Ilyenkor alakul ki a „valamire való képtelenség”. Tulajdonképpen a két agyfélteke szétkapcsolásáról van szó. A kérdés az, hogy az összehangoltan működő agyféltekék, miért kapcsolnak szét bizonyos tevékenységeknél, a többi tevékenység során pedig nem.

Egyszer valamikor valami történt, ez az, amire már senki sem emlékszik vagy legalábbis nem tudja a két dolgot összekapcsolni, összefüggésbe hozni.
Jó példa erre a víziszony. Például ha egy baba születésekor órákon keresztül „fuldokolt” köldökzsinórral a nyakán, lehetséges, hogy felnőtt korára sem tanul meg úszni, sőt a vízparti nyaralás sem jelent élvezet számára. Vagy nézzük meg a tériszony kialakulását. Előfordul, hogy kicsi gyerekek leesnek az ágyról, a lépcsőről és semmi bajuk nem lesz a nagy ijedtségen, síráson kívül. Mint mindenki, nagyon valószínű, hogy gyerekkorában párszor leesik innen-onnan, ez teljesen természetes. Azokban az estekben, amikor az ijedtség hatására az agyféltekék szétkapcsoltak egy pillanatra, illetve az izmok „megjegyezték” az esés félelmét, fájdalmát - így fokozatosan kialakulhat a tériszony. Eleinte rossz lenézni a lépcsősor tetejéről, később már inkább lemond a kilátó megmászásáról, mert rossz emlékei előbukkannak.
A példa alapján elképzelhetjük a többi „valamire való képtelenség” kialakulását is. Mindig egyszerű dolgokra gondoljunk: például a legelső alkalmak egyikén, olvasás (írás, számolás) közben hangosan rászóltak vagy kinevették (a tanár, a szülő vagy a társai vagy bárki).
A kineziológiai izomteszt segítségével megkereshetjük azt az életkort, amikor a legelső szétkapcsolás történt. Nem biztos, hogy visszaemlékszünk arra, hogy pontosan mi is történt, mégis feloldhatjuk a kialakult blokkot a One Brain egyszerű korrekciós gyakorlataival.
Van néhány egyszerű mozgássor, ami segíti a két agyfélteke harmonikus működését.

Keresztbelendítés és indiánszökkenés:
A bal kezünket, könyökünket a jobb térdünkhöz érintjük, majd ezután a jobb kezet, könyököt a bal térdhez, így biztosan kereszteződik a test két oldala. Ez koordinálja a két agyféltekét, a szemet, a fület és a két testfelet. Javul a légzés, a gondolkodás és a megfigyelőképesség. Könnyebben megy a tanulás és mindennemű, feldolgozó, alkalmazó és megértő tevékenység.
Ezt is tanulás előtt ajánlatos végezni.

Fekvő nyolcas (végtelen jel) rajzolása a levegőbe vagy papírlapra
Kis terpeszállásban állva - tekintetünkkel a hüvelykujjunkat követve -rajzoljuk a levegőbe jó nagy végtelen jeleket a középponttól felfelé haladva.
- nyújtott jobb karral, 8-10 kör után csere
- nyújtott bal karral
- végül mindkettővel egyszerre, közben a szemek követik az ujjat.
Ez a mozdulatsor az olvasás mechanizmusát segíti, valamint a perifériás látást. Ellazítja a szem izmait és ez erősíti a hosszú távú memóriát.

Ezek a gyakorlatok sokat segítenek a gyerekeknek és a felnőtteknek is a tanulásban, nagyszerűen oldják a stresszt. A legkisebbek a mászás révén szorgalmasan “kereszteznek”, ösztönösen fejlesztve ezzel saját magukat.

Agykapcsoló
Váltott kezekkel masszírozzuk a köldököt és a kulcscsont alatti két pontot.
Központosít és energetizál, bekapcsolja mindkét agyféltekét. Javítja a kéz-szem koordinációt és a térérzékelést.
Szabó Katalin
stresszoldas.blogspot.hu



