Régen, a filmes időkben elenyésző volt azoknak a fotósoknak a száma, akik az elkészült képeket valamilyen formában retusálták, utómunkázták, mivel ez akkor sokkal nagyobb munka volt és sokkal komolyabb szakértelmet, kézügyességet igényelt, mindamellett igény se nagyon volt rá. A digitális technika megjelenésének köszönhetően egy olyan lehetőség nyílt meg a fotósok előtt, melyet mostanra a megrendelők már el is várnak.
Korábban egy gyűrűhúzás megörökítésénél legfeljebb a kompozíció (és nem utolsósorban a fotóalanyok) különböztek egymástól, most azonban minden a fotóson múlik. Van a birtokában egy digitális negatív (ami nem keverendő össze a jpg képekkel), amiben az átlagos számítógépek számára megjeleníthetőnél sokkal több adat található. Az, hogy ebből milyen végeredményt alkot, az csakis rajta múlik. Ha avatar kék színtónusú embereket szeretne, akkor olyan lesz. Ez a fotós egyedi védjegye.

A legtöbb fotósnak van egy egyedi stílusa, ami alapján a legtöbb esetben fel lehet ismerni a munkáját. Az évek során kialakít magának egy munkafolyamatot, ami természetesen nem azt jelenti, hogy minden képen ugyanazt a módosítást hajtja végre, de egy meghatározott eszközkészletből válogat, ami számára kedves. Mivel a megrendelők ideális esetben a fotóst a képei alapján választják, így ezek az eszközök az adott megrendelő számára is elfogadottak.
Mindemellett természetes velejárója a fotózásnak, hogy esetleg olyan képi elemek is a fotóra kerülnek, amelyek nélkül az szebb lenne, de ennek ellenkezője is elképzelhető. Természetes az is, hogy az emberek szebbnek szeretnék látni magukat, mint ahogy azt egy tükör mutatná, így a fotós mindent megtesz annak érdekében, hogy szebbé varázsolja fotóalanyait.
Tegyük kicsit szemléletesebbé a kérdést, néhány előtte-utána képpel:



Ahogy a képeken is látható, megesik, hogy ködös szürke időben kell fotózni és hiába a szép környezet, a nagy szürkeség elég nyomasztó. De az sem ritka, hogy a háttér elvonná a figyelmet a képről, így attól, hogy a képen kevesebb információt hagyunk az utómunka során, a kép valójában több lesz. Mindemellett persze különféle tónus- és kontrasztbeállítások, bőrhibák eltávolítása és még sok más egyéb is beletartozik az utómunkába.

Részemről nem kérdéses, hogy az utána verzió szebb, ha azt mutatom meg valakinek, nagyobb eséllyel fog tetszeni neki, mint a nyers verzió. Ha én átadnám a nyers képeket az ügyfélnek, aki természetesen egyből az összes képet feltenné facebookra, iwiwre, stb. a nyers képekre legjobb esetben is csak az átlagos jelzőt használnám. Ha valaki megkérdezi tőle, ki volt a fotósa, már el is buktam egy ügyfelet, míg ha csak a megfelelően feldolgozott képek látnak napvilágot, ugyanez az érdeklődő lehet, hogy a következő megrendelőm lesz.

De felejtsük most el az én érdekeimet és nézzük kizárólag az ifjú pár szemszögéből a dolgot. A rokonoknak, barátoknak mutogatott képek esetében soha senki nem lesz képes 1000 átlagos képet megnézni. Mennyivel pozitívabb eredményt érhetnek el akkor, ha csupán 100-200 gyönyörűen elkészített fotót mutatnak meg magukról, ahol sugárzik róluk a boldogság, és gyönyörű ruhákban, szépen sminkelve, meseszép környezetben vannak megörökítve.
Agárdi Gábor
Digilab



