Hogy ezeknek a nem roma, okos, diplomás nőknek mivel kell megküzdeniük – mára elég sokan elmondták, nyilatkozták, vagy csak a fodrászunk pletykálta el: mennyit iszik, hány fiatal szeretővel kompenzál XY üzletasszony, igazgatótanácsi vezető NŐ.

Azonban azokról a diplomás roma nőkről, akik éheznek a diplomájuk mellett, akiket kivet magából épp a saját közösségük (ellentétben a nem roma diplomás nőkkel)-, és akiktől sokszor még a családjuk is elidegenedik – nos, róluk valóban nem hallani a fodrászunknál, ahogy sehol sem. Hiszen itt már nem csak a feminizmus győzelmeinek áráról van szó, hanem más olyan tabukról, amelyekről még a saját családjukban sem beszélnek az emberek.
Tarkaszoknya talárral?
Nos, ugye, hogy ez teljesen elképzelhetetlen? Mármint, hogy például egy roma tanársegéd az egyetemen a népviseletében oktasson diákokat közgazdaságtanra. Vagy, hogy a pszichológusunk mondjuk cigányul szóljon haza a családjának: késik, mert épp a mi lelkünket ápolja. Vagy, hogy a kedvenc újságírónk nem vetkőzik le a céges bulin a drága pénzen kifizetett jakuzzizásra, mert a közösség, ahova tartozik, és annak hagyománya, amit ő maga is tartana, nem engedi.Amerikában már rasszizmusnak neveznék, ha a szik származású pénztáros nem viselhetné a turbánját, ami a vallása miatt kötelező. Így ott viselheti is.
Az, hogy egy roma nő felkészültebb lehet a jeles diplomáival, mint a főnökei vagy a kollégái, csak azért tűnik hihetetlennek, mert épp ezek a főnökök, kollégák utálják ki maguk közül gyakran a roma munkatársat, csak hogy ki ne derüljön: „még egy roma is többet tudhat nálunk”. Akit ezért csakis a ranglétra alján látunk szívesen.

Otthon csak asszony lehetsz, némán
Sok diplomás roma nő mondhatja, és mondja is el egymás közt, titkon, suttogva ezt a mondatot. Mert ha a párja még el is fogadja, hogy esetleg a felesége tanultabb, okosabb, mint ő, egy cigány férfi, de a családok már nem - amelyek a tradíciók szerint sokszor meg is vetik ezeket a nőket. Hisz már a tanulmányaik alatt is férfiak között dolgoztak, diplomás nőként is, és nem egyszer olyan szokásokat vesznek fel, épp a munkájuk gyakorlása miatt, amely nem egyeztethető össze a közösség hagyományaival: például nem tudnak minden nap főzni, ha meg tudják teremteni jó sok munkával az árát, akkor nem ők takarítják az otthonukat, és fura könyveket vesznek színes, tarkabarka szentképek helyett a lakásukba. De vélhetően nem kötnek piros masnit az újszülöttjük kezére sem babonából, nem is köpködik azt minden családi látogatáskor a szemmel verés ellen. Ilyenkor pedig ennek a nőnek a saját anyja is hajlamos azt mondani: „lenézel minket jányom, pedig téged is így neveltünk”.
Így a diplomás roma nők között is „divat” a depresszió, a válás, a meghasonulás, és végső soron a megalkuvás is – de még ezt sem engedhetik meg maguknak, mert ezért is kivetné magából őket a saját közösségük, hisz ezek „nem romához való, úri mulatságok”: kevesebb pénzért sutba téve a diplomát, takaritással – mások által ezt már tisztességesnek tartott módon – keresve meg a gyerekei iskoláztatására a pénzt. Hogy legalább a gyermekeik előtt megmaradjanak annak, akinek még tudnak: nőnek és anyának, bőrszíntől függetlenül.
Horváth Margit
Képek:
graur razvan ionut / FreeDigitalPhotos.net
photostock / FreeDigitalPhotos.net



