
Az egyik barátnőm mesélte, hogy egyre több helyen nem jut már pénz kenyérre sem, ő maga is ismer ilyen családokat a lakókörnyezetében. Olyan hihetetlen, hogy ez igaz. A kenyér nem lehet jövedelem kérdése. Mindig azt hittem, egész pontosan úgy tekintettem az ételre, hogy az jár. S az évek során így tekintettem a saját lehetőségeim, sikerem tükörképeként megvásárolt és elégedett arccal átadott, az ajándékozottat valójában vajh’ kevéssé figyelembe vevő ajándékaimra is. Azokat adnom kellett, hogy tudjam: megtehetem. De most nem tehetem meg, így...
Most a körülmények fülsértően ébresztettek, de egyértelművé vált, hogy az öncélú ajándékozásnak vége. Bevallom, először arra gondoltam, hogy kihozom a maximumot a semmiből, s különböző non-profit szervezeteknél végzek ilyen-olyan önkéntes munkát, azt fotókkal és leírással dokumentálom, s minden számomra fontos ember kap egy általam szerkesztett tanúsítványt, hogy az ő ajándékaként az XY szervezetet leptem meg a papíron részletezett segítséggel.

Elhatározásomat tett követte, s a következő hétvégén egy állatotthonban takarítottam a kenneleket, sétáltattam a kutyákat. Bár szigorúan a karácsonyi para kényszerített ki a szabadba, de meglepő módon eszembe sem jutott, hogy én ezt most más miatt csinálom. Jól éreztem magam, feltöltődtem, s azt hiszem, hogy mostantól egyértelműen elvetem az objektív tárgyi ajándékokat, helyette olyanra törekszem, amellyel mindenki jól jár. Szorgalmasan készülnek az igazolások a fotókkal, s különböző emberekkel futottam össze a non-profit körkép során, így bár a munkámban nem ismertek el, ezeken a helyeken úgy érzem: hasznos vagyok, amitől a kedvem is jobb, ezt már az új munkahelyemen is észrevették, ráadásul újra szárnyal a kreativitásom!
A karácsonyi listám pedig összeállt! Néhány barátom számára igazolom, hogy az ő nevükben jót tettem, néhányan olyan ajándékot kapnak, amelyet egy-egy szervezetnek juttatott adományért cserébe, ajándékul kaptam, illetve több szervezetnél is felfedeztem, hogy a köréjük csoportosuló kézműveskedő emberek tárgyi felajánlásait árverezik különböző felületeken, s ilyenkor igazi egyedi, sok szeretettel készült holmikhoz lehet hozzájutni minimális árért úgy, hogy közben nem egy kereskedő zsebébe tuszkoljuk a pénzünket, hanem segítünk.
Azt hiszem, hogy ez lesz a legszebb Karácsonyom. Csak azért nem mondom, hogy várom már, mert addig még van néhány segítenivalóm.
Ha te is szeretnél hasonló módon segíteni, támogasd a a Futrinka Egyesület kezdeményezését, akik a német dogok, a magyar vizslák és a tacskók hivatalos magyarországi fajtamentői.
kezmuvesvasar.blogspot.com
A tárgyakra licitálini itt lehet >>
Képek: graur razvan ionut / FreeDigitalPhotos.net



