- Kétségtelen, hogy a mostani civilizáció végét éljük meg: annak az életformának, ami a 18. század vége, az ipari forradalom óta kialakult, rengeteg vívmánya és előnye van, ugyanakkor ezt az életstílust a végletekig hajszoltuk: még gyorsabban, még többet akartunk elérni, fogyasztani. Ítélőképesség és mértéktartás nélkül korbácsoltuk fel a saját fejlődésünket, mint a gyerekek, akiket beengednek a csokoládégyárba és betegre eszik magukat. A gyerek persze egy idő után magához tér, de úgy gondolom, mi ebben a formában nem fogunk.Ma már egészen egyértelmű, hogy megmérgeztük a világot, vizet, levegőt, földet, most pedig a világ mérgez meg minket, amire azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen valahol igazságos is. Rosszul táplálkozunk, önpusztító szokásaink vannak. Nézzünk csak körül, rengeteg a beteg ember és egészen kicsi az a réteg, aki tudja, hogyan kell élni és nem esik bele ezekbe a csapdákba. A másik nagy probléma pedig a túlnépesedés, de még ennek ellenére is azt gondolom, hogy a legnagyobb baj szellemi téren van, a gondolkodásunkban.
Mi a baj a gondolkodásunkkal?
- Tudom, hogy ez népszerűtlen hozzáállás a részemről, de sok ember úgy kezeli az adott problémát, mintha egész egyszerűen nem létezne. Sokan homokba dugják a fejüket és azt hiszik, hogy akkor elkerülhetővé válik, amit nem szeretnének, de ez sajnos nem így van. Arról ne is beszéljünk, hogy a politikusaink leginkább arról tárgyalnak, hogy legközelebb mikor fognak tárgyalni – egyértelmű, hogy nem tőlük kell várnunk, hogy majd ők elhozzák a változást. Teljes gondolkodásbeli átállásra van szükség, ezt hívják paradigmaváltásnak.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
- Nos, a legnagyobb baj velünk az, hogy mindenki azt hiszi, ő egyedül él, ezért csak a saját érdekeit szolgálja és az ördög vigye a többit – ebbe pusztul bele a civilizációnk éppen. Amennyire megtanulunk egymásra figyelni, annyira tudjuk megváltoztatni a világot. Ezt jelenti a paradigmaváltás, a gondolkodásbeli átállás, és ez nem is olyan könnyű, ugye?
Mit gondol, hogyan fog mindez lezajlani?
- Mivel én ezt nehéznek tartom, ezért úgy gondolom, hogy egészen biztosan rendkívül kellemetlen időknek nézünk elébe. A klímaváltozás hatásai már most is érzékelhetőek, egyik természeti katasztrófa következik a másik után, de szemmel láthatóan ez még mindig nem elég az embereknek. Fog kelleni egy nagyon erős rúgás, ami felébreszti az emberiséget, nem szívesen mondom ezt, de szükség lesz egy erős ébresztőre.

Mit tehetünk a saját életünkben, hogy elősegítsük a változásokat? Van-e valami, amivel előmozdíthatjuk a pozitív végkifejletet?
- Ne felejtsük el, főleg, mi nők, hogy minden egyes választásunkkal megváltoztatjuk a világot – fogyasztói hatalom van a kezünkben, ami óriási dolog. Az, hogy mit veszünk meg a közértben vagy a szupermarketben, apró ságnak tűnik, pedig óriási jelentőséggel bír. Gondoljunk csak arra az esetre, amikor angol nők úgy döntöttek, hogy bojkottálják azt a szupermarket-hálózatot, ami génmódosított termékeket tervezett árusítani. A közösségi összefogásuk annyira hatásos volt, hogy az áruházlánc elállt a GM-termékek forgalmazásától. Ez az egyik legjobb példa arra, mekkora hatalom van a kezünkben – éljünk vele! A nők szerepe hatalmas ebben a folyamatban.
Mit tudna javasolni azoknak, akik elsősorban a saját gyógyulásukat szeretnék elérni?
- A betegség mindig a belső egyensúlyunk megbomlásának a jele. Fontos, hogy ne csak a tüneti kezelésre fókuszáljunk, hanem lépjünk kapcsolatba a testünkkel, a lelkünkkel és beszélgessünk vele az igényeiről. Én a mai napig ezt teszem és ez nagyban hozzásegít ahhoz, hogy egészséges tudjak maradni. Ez a Simonton-féle terápia lényege is, erről szól az immár harmadik kiadását megért könyv, A gyógyító képzelet is, amelyet minden gyógyulni vágyónak szívből ajánlok.
Köszönöm az interjút!
Kolontár Elvira



