1. Tanulásképtelen, vagy különleges bánásmódot igénylő
A tanárok többnyire akkor sorolják ide a gyereket, ha véleményük szerint a diák képtelen tanulni, vagy nem hald úgy, ahogy azt a tanár szeretné, vagy a tanterv előírja.
2. Viselkedészavaros
A tanárok szerint a gyerek képes ugyan tanulni, de hiányzik a motivációja, vagy az önuralma a tanulásra. Ezzel együtt járhat, hogy a gyereket nem nevelték kellőképpen otthon, vagyis a gyerek családja hibás, a gyerek pedig „jellemhibás”.
3. Érzelmileg labilis
Általában a „problémás családi háttér” vagy „érzelmi krízis” miatt döntenek úgy, hogy a gyerek nem képes tanulni, mert érzelmi folyamatai akadályozzák ebben.
4. Kulturálisan hátrányos helyzetű
5. Hiperaktív – figyelemzavaros
A diákban túlteng az energia, képtelen koncentráltan egy helyre összpontosítani.
Vannak, akik már címkével a hasukon jönnek, mások az iskolában kapják meg ezeket. A legrosszabb, ha gyógyszerezni kezdik őket. Mindenki, aki a régi iskolarendszert ismeri csak, ismeri a címkéket is. A „jó matekos”, a „gyengén olvasó” és társai. Ha a gyerekek folyamatosan azon agyalnak, hogy valamit elrontanak, egyszerűen el fognak jutni arra a szintre, hogy inkább nem csinálnak semmit. A gyerekek végül igazolni fogják azokat a felvetéseket amiket rájuk ragasztottunk. Az iskolarendszer a demokrácia megcsúfolása. A gyerekeknek zárt pályán, korcsoportonként bontva, morális értékítéletekkel a fejük felett kell dolgozniuk úgy, hogy teljesítményüket folyamatosan bírálják. Mennyi idő kell még hozzá, hogy megértsük: stressz alatt sokkal rosszabbul teljesít bárki is, mint egy építő, motiváló környezetben.
(Dr. Marschall Rosenberg: Így is lehet nevelni és tanítani című könyve alapján)
Kép forrása



