A tanévnek vége: mostanra mindenki szembesült az eltelt időszak eredményességével. Akinek jó lett a bizonyítványa, örömmel várja a szünidei napokat; ám akinek pótvizsgáznia kell, vagy szülői kényszerre és tanári javaslatra nyáron is tanulnia, az bizony keserűen tekint előre.
A nagyobbakat a kötelező olvasmányok és az olvasónapló elkészítése várja, míg a kicsikkel az elsajátított írás-olvasás gyakorlását szeretnénk megvalósítani.
Mi lenne a legjobb a gyermekednek? Hogyan teljen a nyár?

Általános tanácsok, valamennyi életkorra – ha a gyereknek szünetben is tanulnia kell
- Bármilyen feladat is várjon a gyermekedre, semmiképp se fenyegesd!
Klasszikus hibák
- Lőttek a nyaradnak! Majd most bepótolod azt, amit egész évben elmulasztottál!
- Soha nem viszed semmire, ha a jövő évi bizonyítványod nem lesz legalább jó eredményű!
- Mehetsz szakmát tanulni és gürizni fogsz egész életedben!
- Akkor gondolkodtál volna, amikor ellógtad ezt az évet!
Nézzünk rá most a másik oldalra - mit érhetsz el a fenti mondatokkal?
- Valójában te is tudod, hogy szükségtelen és főként lehetetlen, hogy kizárólag tanulással foglalkozzon a szünidőben.
Fordítva sül el a dolog: ahelyett, hogy jó tervezéssel, koncentrált figyelemmel pótolná a hiányzó ismereteket, illetve begyakorolná a készségeket; arra tanítod, hogy lopott percekkel édesítse napjait és negatív belső párbeszédet folytasson önmagával a kialakult helyzet miatt. Végül a tanulás eredményessége is csökken, a pihenés, oldott öröm is elmarad.
Ráadásul a büntetésen keresztüli tanulás az agy túlélő központját mozgósítja, az örömteli, jutalomorientált tanulás helyett. Rögzül az a működésmód, hogy fenyegetett helyzetben teljesítek és csak addig, amíg a figyelem rajtam van.
Valójában pedig épp azt szeretnéd szülőként elérni, hogy saját magának-saját magáért tanuljon.
- Tudjuk, hogy a bizonyítvány valóban befolyásoló tényező: lehetővé teszi, vagy kizárja a lehetőségét bizonyos iskolákba való bekerülésnek. Ám hiba volna kinyilatkoztatni, hogy elveszett gyerek az, aki nem egy jobb iskolában tanul tovább. Nyomasztó, mi több fenyegető érzés ennyiből előrevetíteni a jövőt. Egy ilyen gondolat inkább a te félelmeidről szól.
- Meglehet, hogy jobb vagy más sorsot szánsz gyermekednek: azt mégsem a fizikai munka lenézésével, értéktelen színben való feltüntetésével tudod elérni.
Sőt! Két fontos szempontra hívom fel a figyelmedet:
- Közhely, de igaz, hogy minden munkát el kell végeznie valakinek. Csak azért tehetem azt, amit szeretek (vagy legalábbis teszek), mert támaszkodni tudok a többiek munkájára.
Mások munkájának megbecsülését, az értünk végzett cselekvések értékét nem prédikációkon keresztül tudjuk tanítani, hanem személyes életünk példaadásán keresztül.
Legegyszerűbben a háztartás feladatainak megosztásán és az egyes tennivalókhoz való viszonyulásunkon át. - Nem az a legfontosabb, hogy mit csinálok, hanem az, hogy hogyan. A legjobb tudásom szerint csinálom-e és örömömet lelem-e benne?
Vannak olyan diplomások, akik néhány évnyi örömtelen munka után akkor találnak magukra, amikor kétkezi teremtő tevékenységbe fognak. És persze olyanok is, akik későn érve, hosszas tapasztalatszerzés után érzik szükségét a tanulásnak és mennek egyetemre. Manapság egyre többen egyik diplomát a másik után szerzik, hatalmas mennyiségű elméleti tudással bírnak, de nem lépnek ki vele az Életbe – harmincas éveikben is a szülők tartják el őket.

Nincs királyi út. Ami egyértelműen megfogalmazható szabály:
Kerüljük el, hogy a bűntudat terhe nyomassza akár a szülőt, akár a gyermeket. Itt bizony egyértelműen a közös felelősségvállalásról kell szólnunk. Valamiért nagyon elcsúsztak a dolgok a családban, a gyerek körül. Nem nevezhetjük meg egyedüli felelősnek a gyereket; nem hibáztathatjuk, okolhatjuk egyedül őt a kialakult helyzetért. Fontos, hogy te is megkeresd a saját szereped a dolgok ilyetén alakulásában.
Készítsetek tervet!
- Ahogy fentebb már emlegettem: tarts önvizsgálatot!
- Készíts papírt, íróeszközt magad elé. A fektetett lapot oszd három hasábra. A baloldali oszlopba írd a feltárt problémákat, a középsőbe azt az állapotot, amit elfogadhatónak tartasz. Végül a jobb oldaliba jegyezd le, milyen megoldást tudnál elképzelni. Ötletelj!
IDEÁLIS, ha együtt ül le a család és közösen igyekeztek a legjobb megoldásra lelni. Keressétek meg, hogyan lehetne a családtagokat érdekeltté tenni abban, amit az egyének szeretnének. A végső döntésnek mindenképp közösnek kell lennie!
- Itt az ideje, hogy a családtagjaidat is bevond! (ha eddig még nem tetted)
Tűzz ki egy ideálisnak tűnő időpontot, amikor együtt le tud ülni egy órácskára a család. Próbáld előre elképzelni, ahogy várakozásteljesen, némi izgalommal fűszerezve ültök az asztal körül. Amikor eljön az idő, papírral, ceruzával, naptárral előkészülve teremts bizalomteljes hangulatot.
Elsőként beszéljétek meg az együttlét szabályait!
- Mindenki szabadon mondja el amit gondol, amit érez: megosztva a félelmeket, aggódásokat, fájdalmakat.
- Tiszteletben tartjuk a másikat, nem vágunk egymás szavába.
- Kerüljük az ítélkezést (ez hülyeség…, sose lesz képes…, úgyse fogja…).
- Kerüljük a múlt felhánytorgatását, inkább előre tekintünk.
Gyakorlat:
Nekem az esett leginkább rossszul…
Nekem az fájt a legjobban…
Arra vágyom leginkább…
Arra van szükségem, hogy…
- Jelöljétek be a naptárba a nyár valamennyi fix programjának idejét (pl. nyaralás, tábor, pótvizsga).
- A szünidőben is legyen napirend, feladatok, pihenők:
- Mikor van reggeli (hányig lehet aludni?), ebéd, vacsora?
- Kinek milyen háztartási feladatai vannak és ezeknek mik az időkeretei? /szemetes ürítése, mosogatás, felmosás, mosógép elindítása, teregetés…/ - Tanulással kapcsolatos tennivalók heti rendje: mely napokon?, mely órákban?
Ha pótvizsgáznia kell a gyereknek, akkor
- a tananyag beosztása, optimális időkeret teremtés
- mikor tanul a felkészítő tanárral?
- mikor gyakorol egyedül?
- hogyan és mikor történik az ellenőrzés/önellenőrzés?
- Kötelező olvasmány(ok) beosztása, olvasónapló írásának időbeli tervezése
- Feltétlenül limitáljátok a TV és számítógép előtt tölthető időt, de ezt úgy, hogy a gyerek kedvenc műsorait nézhesse, ne "közömbös" időben kelljen gép vagy tévé előtt ülnie.
Ha nincs tanári kényszer a nyári tanulásra, bízzatok és higgyetek szülőként abban, hogy a pedagógus jól ítéli meg a helyzetet. Ne akarjatok még többet és többet ráterhelni szünidőben is a lurkóra!
Próbáljatok a mélyére ásni és kideríteni, min is aggódtok; s ha szükséges, ebben kérjetek segítséget.
Ami igazán fontos: a jól kialakított napi ritmus, az értelmes elfoglaltság, a szülő-gyerek közt minden körülmények között fenntartott párbeszéd és az élményszerző, vidám pillanatok sokasága.
Kérdésed van? Tedd fel tanácsadónknak e-mailben vagy írj hozzászólást!



