Ahhoz, hogy gyermekünk felnőttként sikeres legyen fontos, hogy gyermekkorban a legjobbat kapja. A legjobb, pedig a család melege, az emberi kapcsolatok megismerése, a tudás megszerzése, és a készségek fejlesztése. Az iskola a gyermekeink munkahelye - mégis elsősorban rajtunk múlik, hogy érdekes ismeretek tárházának, örömmel végzett tevékenységnek, vagy keserves kényszernek érzik majd.
A kisiskolás gyermekek ösztönösen jól érzik magukat közösségben, élvezik, hogy nap, mint nap új információkat kapnak, ismeretségeket, barátságokat köthetnek. Mivel a gyermek munkája nem más, mint az iskolába járás és a tanulás, ezt kell minden rendelkezésre álló eszközzel és módon örömtelivé tenni számára.
Az alábbi tanácsok segítenek abban, hogy gyermekünk, gyermekeink számára ne felesleges nyűggé, még rosszabb esetben stresszel, kudarcokkal teli eseménnyé váljon a tanulás, hanem új ismeretek forrása legyen az iskola, ahova kedvvel, örömmel megy.
- Ne olvassuk minden nap a fejére, az elmúlt tanév sikertelenségeit, inkább ösztönözzük az estleges javításra, hiszen szeptemberben az új tanévvel új életet kezdhet. Ellenkezõ estben csak azt érjük el, hogy a gyerek már eleve félelmekkel telve indul iskolába, és velünk is bizalmatlan lesz. Így nem fogja azt sem elmondani, ha gondjai akadnak a tanulásban, vagy később bármi másban.
- Hívjuk fel figyelmét az új tantárgyakra, és keltsük fel benne az érdeklõdést az eddig még nem tapasztalt ismeretek iránt. Soha ne a nehézségeket és a rá váró feladatokat hangsúlyozzuk, hanem azt, hogy mennyi minden érdekeset tudhat majd meg.
- Ne a gyerek teljesítményén keresztül mérjük le az iskola munkáját, ne higyjük, hogy ha a gyerek rosszul teljesít, rossz az iskola, ha pedig jók a jegyei, akkor minden rendben van. Igyekezzünk inkább objektív módon véleményt alkotni.
- Beszéljük meg gyermekünkkel a tanulással és a tanárokkal, vagy iskolatársaival kapcsolatos gondjait, problémáit.
- Fontos, hogy a gyermek az iskolai tanítás végeztével is hasznosan töltse el az idõt. A tanítás után a legtöbb gyermek egybõl kikerül az utcára, hazamegy az üres lakásba és minden támogatás, segítség nélkül próbálja megírni, kiszámolni a korántsem egyszerû feladatokat. A diákok ebben az életkorban, sokszor az elsõ kudarc után félredobják füzeteiket, azzal a kifogással, hogy "nem értik", bekapcsolják a TV-t, videót, órákig felügyelet nélkül interneteznek, vagy a barátok csábításának engedve, ki tudja merre lófrálnak. A fáradt szülõnek pedig esténként sokszor már se ideje, sem energiája nincs a lecke ellenõrzésére, magyarázására. Pedig ebben az életkorban nagyon fontos a szülõi odafigyelés, a következetes ellenõrzés és a szabadidõ tartalmas, ugyanakkor szórakoztató eltöltése.
- Fontos a napi események megbeszélése, éreztetve, hogy figyelünk rá, érdekel a mondanivalója, előmenetele, barátai, kudarcai. Amikor este gyermek és a szülõk találkoznak, akkorra az aznapi élmények beszámolójával, a közös vacsora mellett szánjuk a pihenésre, feltöltõdésre, az együttlétre az idõt.
- Fontos! Rossz jegy esetén, ne a büntetés, jutalmazás módszerével éljünk. Próbáljuk megmagyarázni, hogy később az életben, ebből a tudásból fog profitálni, hogy itt szerzi meg az alapokat az élethez, ahhoz hogy a későbbi céljait megvalósíthassa. Tehát nem a tanároknak, a szülőknek, hanem csakis magának tanul.
Összeállította, írta
Wellnes magazin alapján,
Lona
Ahhoz, hogy gyermekünk felnőttként sikeres legyen fontos, hogy gyermekkorban a legjobbat kapja. A legjobb, pedig a család melege, az emberi kapcsolatok megismerése, a tudás megszerzése, és a készségek fejlesztése.
Tetszett a cikk?



