Az iskolában már rengeteg apró pszichoszomatikus tünet jelzi: a gyerek teljesítménykényszeres. A folyamatos teljesítménykényszer szorongóvá, kudarckerülővé, egyszóval boldogtalanná tesz. Cserébe jó eredményeket hoz a bizonyítványba. Vajon mi a jobb? Hogyan alakul ki ez a folyamat?

Egyszer régen olvastam egy kutatást, melyben arról írtak, hogy az egyenletesen kitűnő tanuló gyerekek később sokkal kevésbé értek el kimagasló eredményeket, mint azok a társaik, akik általában nem hoztak jó eredményeket, de egy adott dolog nagyon érdekelte őket. Vagyis aki mindenből jó, az valójában semmiből sem tud elég jó lenni. Az a mondás, mely szerint amihez nincsen eszed, ahhoz legyen feneked, csak bizonyos esetekben éri meg a befektetést. (Illetve a „beseggelést” – ha már a diák szlenget használjuk.) 

A kisbabák – nézd csak meg Csilla babát, a 2010. novemberi Facebook játékunk nyertes fotóját – még nem ismerik a teljesítmény kényszer fogalmát. Elesik, felkel. Nem sikerül? Megpróbálja újra. A felfedezés vágya náluk csillogó szemmel és a megfelelés kényszere nélkül, a cselekvésért magáért van jelen.
 
 
Hol romlik el a folyamat? 
Először a szülők (nagyszülők) fejében. A gyermeket nem önmagához, hanem a többiekhez viszonyítjuk. „Józsika már 9 hónaposan totyogott! Bezzeg a te gyereked még éppen csak forogni tud” – halljuk anyósunk, szomszédasszonyunk vagy bármely jóakarónk meséit. És akaratlanul is elkezdjük úgy figyelni a saját csemeténket: vajon elég jó-e a teljesítménye? Vajon tényleg le van maradva? A gyerek pedig elkezdi megérezni – valami itt nem frankó. Valami miatt nem vagyok jó, úgy ahogy vagyok. A dolgok valahol itt vernek gyökeret és burjánzanak tovább, az óvoda felé ...
 
 
Versenyistálló az óvodában
Már a középső csoportban el szokott kezdődni, de a nagycsoportban tetőzik a különféle szakkörök, különórák és egyebek iránti szenvedély. A még jobbára egészséges jellemű gyereket – természeténél fogva – minden érdekli. Így aztán vidám örömmel és lelkesedéssel megy táncra, énekre, angolra, tornára, hittanra és még ki tudja milyen külön foglalkozásokra.

A szülő pedig könnyedén bedől: Érdekli! Bírja! Szereti! Csak azt felejtjük el, hogy az ekkora gyerekek elsődleges tevékenysége a spontán játék. Egészséges fejlődésükhöz elsősorban erre van szükség. 
 
Az iskolai stressz 5 biztos jele
Ha ebből legalább 3 megvan a gyerekednél, akkor biztosan tudhatod, hogy a gyerek teljesítménykényszeres. A lányokra kicsit jobban jellemzőek ezek a dolgok, mert mi nők, bizony nemi identitásunknál fogva is erősebb megfelelési vággyal vagyunk megáldva. De a fiúkon is gyakran megfigyelhető az alábbi 5 jel: 
  1. A gyerek szorong, nem bír reggelizni. A gyomorideg, reggeli rosszullét, hányás, hasmenés, esetleg fejfájás, vagy más pszichoszomatikus tünetek, melyek néha nem is köthetők konkrétan az iskolába induláshoz. (A leggyakoribb tünetek azonban éppen a reggeli órákban tűnnek fel.) 
     
  2. A teljesítménykényszeres gyermek nem mindig valami kis „stréber”! Az is lehet, hogy a teljesítménye maximumát adja egy dologba, majd ha azt nem ismerik el kellőképpen, akkor átmegy lázadóba. Eldob „kapát - kaszát - gereblyét” és teljes dacba fordul. A pedagógus ezeket a gyerekeket könnyen érti félre. Pedig itt elsődlegesen a tanár hibájáról van szó. A kicsi gyereknél még minden teljesítményt, amit önmagához képest maximumon teljesített, maximálisan el kell ismerni. (Ez a fiúk esetében gyakori!) 
     
  3. A „stréberség” úgy jelentkezik, hogy a gyerek nem a tanulás, a felfedezés öröméért, hanem az elérhető jegyekért, esetleg a rossz teljesítmény negatív értékelésétől félve végzi a feladatokat. A tanulás vége gyakran sírás, vagy düh: én ezt nem tudom, nem vagyok képes rá, stb.. 
     
  4. A gyerek igen gyakran megpróbálja tárgyakkal „megvenni” a teljesítményt értékelő pedagógust. Gyakori, hogy valami ajándékot készít neki, vagy ajándékot vinne neki, hogy ezzel bizonyítsa szeretetét és jóindulatát. Egy-egy alkalommal ez a természetes ragaszkodás része lehet. Ha ez viszonylag gyakran előfordul, akkor a tanárok is tudhatják: nem tökéletes a munkájuk, a gyerekek ajándékozási vágya még az első osztályokban többnyire ezzel magyarázható. (Sok tanár félreérti ezt, azt gondolva, hogy a gyerekek szeretik őt. Szeretik, de tartanak az értékelésétől, tehát próbálják „megvenni” a szeretetét ..) 
     
  5. A rossz álmok, az éjszakai felriadás szinte minden esetben a túlzott teljesítménykényszer jele akkor, ha a családban egyébként minden rendben van. 


Mit tegyünk, ha a gyerekünk teljesítménykényszeres? 
A jó szülő először is felismeri, hogy a gyerek szorong. A szorongás a konkrét, tudatosított tárgy nélküli félelem. (Minden félelemnek van tárgya – a szorongásnál azonban ez a tárgy nem ismert, a tudattalan tartományban van.) A teljesítmény kényszere miatt kialakult szorongás ellenszere lehet, hogy olyan programokat szervezünk, amelyek nem a teljesítéshez kötöttek. Kirándulás, állatokkal való játék, egyszerű labdázás, stb… Olyan játékok, ahol nincs győztes, csak játék van a játék öröméért. A fenti fotón például Panna virágot szed - ez csodálatos játék! Minél több ilyen dolgot tudunk játszani, annál jobban oldódik gyerekünkben a belső feszültség, mert a szülői szeretet csodás gyógyító erő.

Nem kell a pedagógust elővenni, hiszen nem biztos, hogy ő hibás, vagy neki kéne alkalmazkodnia 20-30 gyerekhez. Inkább a gyerekünket tanítsuk meg az alkalmazkodásra. 
 
Néhány sikeres módszer, ami beválik: EFT ; kineziológia ; homeopátia ; BACH virágesszenciák ; Agytréner készülék ; Aura soma konzultáció, illetve a kerületben illetékes nevelési tanácsadó, ahol a pszichológusok boldog örömmel várják a szülőket. 
 
 
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.