
Nézzük, mikor van jó helyen a TV a gyerekszobában:
- Ha a gyerek nem folyamatosan egy TV csatornát, hanem jól válogatott filmeket (DVD filmek, műsorújságból kinézett mesék) nézhet rajta
- Ha a filmeket időnként végignézi és megbeszéli vele valamelyik családtag.
- Ha a filmekből idézni lehet, együtt lehet nevetni a kedves jeleneteken
- Ha a korosztályának megfelelő meséket néz
- Ha un. „klasszikus” meséket néz többet, mint az un. „fejlesztő” meséket.
- Ha a félelmetes részeket meg lehet nézni újra és újra – ha azokat van kivel megbeszélni.
- Ha a tévézés akár nem is minden napos tevékenység, vagy ha a napirend értelmes része. (amíg anya vacsorát főz, addig lehet nézni egy mesét ..)
- Ha a filmek nyitódalát megtanuljuk és együtt énekeljük. (Vegyük hozzá, hogy egyes mesék nyitódalának fordítóit elevenen kéne elégetni gyermek ízlés rombolás vádjával!)
A televízió ne legyen villanypásztor, ne bízzuk rá a baby sitter szerepét. Viszont élményszerzés céljából készítették – tehát bátran élvezhetjük, ha képesek vagyunk megtartani a mértéket. Az is előfordulhat, hogy a család nézne egy felnőtteknek való műsort (híradó, stb..) olyankor a gyerek miért ne nézhetné a saját szobájában a saját tévéjén a saját műsorát?
A mérték a napi 1-2 mese, (életkortól függően 10-60 perc) ennél nem több! Az is normális, ha a gyerek ugyanazt a mesét szeretné megnézni több alkalommal egymás után. Ez legfeljebb a felnőttek számára lehet unalmas – még egy ok, ami miatt bátran lehet televízió a gyerekszobában is.
Tartsuk be az alábbi szabályokat:
Mindig nézzük meg a filmet, a sorozatot, a mesét, mielőtt a gyerek elé kerül
A gyerekek bármitől képesek megijedni – sokszor nem is az ijesztő jelenet lesz sokkoló, hanem valami egészen más, egy látszólagos apróság. Ez teljesen normális – a lényeg, hogy meg lehessen beszélni, és hogy a szülő ELFOGADJA a gyerek érzését a meserészlettel kapcsolatban. A feldolgozás folyamatának része lehet, ha ugyanazt a részt többször meg akarja nézni – fogjuk meg a kezét és nézzük vele, de nem érdemes eltiltani. A sokszori élménybefogadás a feldolgozás folyamatának része. (Értem, hogy félsz a Mirr-murr cica bajszától – szívesen megnézem veled újra. Nekem nem félelmetes.)

Játsszunk el bátran jeleneteket a filmekből – a kicsike pónik például nagyon jól diskurálhatnak „film nyelven” egymással.
Adjunk a gyereknek a kedvenc meséinek szereplőivel meséskönyvet, kifestőt, foglalkoztató füzetet, esetleg vásároljuk meg plüss baba formában is – így még könnyebb lesz játszani vele, élővé tenni. Ez nem jelenti azt, hogy minden rajzfilmhősnek meg kell lennie a gyerekszobában!
Összességében tehát nem a televízió, hanem a család viselkedése, a folyamatok megbeszélése, a tévézés mértéke és minősége lehet kérdéses. A televízió – ésszel és mértékkel – bátran bevonulhat a gyerekszobába!
Képek:
piqs.de: Heinz Hasselberg, Steinfurt - 158 Kinderzeit
piqs.de: awej - Blick durch die Klangröhre



