
Természetesen reménytelenül, hisz nincs szakképzettségük. Nagyon sok esetben pedig valóban jó tanuló, szorgalmas fiatalokról van szó. Mi legyen vele ezután? A költségtérítéses szakok bizony nem mindenki számára elérhetőek a mai gazdasági helyzetben. Középiskolai védőnőként- Családterapeutaként és Pályaorientációs tanácsadóként a tapasztalatok azt mutatják, erre a helyzetre nincsenek felkészülve a családok. A fiatalt arra kapacitálják, tanuljon, hozza ki magából a legtöbbet, mely, ha sikerül is, valamiféle láthatatlan érdekeknek kiszolgáltatva hozza meg az eredményét. Vagyis elsőként nehéz azt feldolgozni, hogy az eredményes felvételi csak részben a fiatal eredményét tükrözi. Pedig valljuk be azonnali végkövetkeztetés az alábbi lista a fiatalok részéről: nem érek semmit, nem vagyok elég jó, az eddigi munkám semmire nem volt jó, elfecséreltem az életemből 4-5 évet. Mi hát a teendő előre, hogy ne váljon depresszióssá a gyermek, vagy ne kallódjon el, az önértékelés csökkenése miatt.
A kulcs szó itt az előre tervezés
Mindig kellenek, hogy legyenek B és C és D tervek is. Ne a fiatal feje felet döntsünk e felől, hanem vele. Ez azt jelenti, hogy először is nem szabad teljes bizonyossággal azt gondoljuk, nálunk az nem fordulhat elő, hogy nem veszik fel a gyermekünket.(Ez nem jelenti, azt, hogy nem optimizmussal és nem pozitív hozzáállással kezelnénk a dolgokat.) De a teljes bizonyosság nyugalma nem szabad, hogy elvakítsa az embert.
Az „A” terv értelemszerűen a felvételi jelentkezés rangsora alapján bármelyik választott szak elnyerése. A „B” és „C” terv pedig, a Ha nem vesznek fel - terve. Ez lehet az, hogy jövőre újra megpróbálja a fiatal a jelentkezést, de közben nem tétlenkedik, hanem plusz pontokért dolgozva vagy egy újabb nyelvvizsgát tesz, vagy újabb érettségire készül fel emelt szinten.
A nem tétlenkedést is nagyon komolyan gondolom, nem szabad, hogy azt gondoljuk, jövőre ez a pontszám elég lesz. Mert nem lesz elég! A fiatal a tétlen egy éve alatt ki esik a tanulásból, a rendszerességből és utána nem tudja fel venni a versenyt a többiekkel-egyébként meg nem is veszik fel, ha nem produkál valami pluszt. Vagy egy OKJ-s végzettséget szerez, de figyelem, csakis emelt, vagy felsőfokú szintű OKJ-s vizsga az elfogadható! Illetve mely OKJ-s képzettséget a felsőfokú Intézmény megfeleltetett, vagyis célszerű erről tájékozódni előre. A „C” terv pedig, hogy szakképzésbe jelentkezik a fiatal és ezt is előre át kell tervezni, hogy milyen jellegű képzés jöhet majd szóba. A „D” terv pedig, a költségtérítéses szakra való jelentkezés, amennyiben van rá lehetőség a család és az Intézmény részéről. Természetesen itt csak a lehetőségek sora áll, nem a prioritás.

A tervezés hiánya a teljes kétségbe esését hozza ki a családokból. Megfigyelhető, hogy a szülők markánsabban vannak kétségbe esve, a sikertelenség miatt, a realitás talaján és az élettapasztalatukból eredően sokkal kilátástalanabbnak látják a dolgokat a lehetőségeket. Az elkeseredettség, düh és harag még fokozódik is, amikor a fiatalok - úgy tűnik csupán -, hogy a „nem esnek, kétségbe létben leleddzenek”, de higgyük el, őket is bántja, csak így tudják jobban elviselni a kudarcot.
Ugyanakkor tudnunk kell, hogy nekünk kell bennük is tartani a lelket és bíztatni őket és az elkeseredettségüket enyhíteni, hogy később ne legyen belőle lelki probléma. Amennyiben tudjuk, hogy gyermek a lehető legtöbbet „kihozta” magából, akkor nem szabad azzal vigasztalni, hogy ha jövőre még jobban oda teszed magad, mint most és majd akkor sikerül, mert azzal a kapcsolat és fiatal is sérül.
A szülőnek kell erősnek lenni és bátorítani a fiatalt, támogatni, mert ez igazi embert próbáló idő számukra is.
Czakóné Molnár Ágnes - Családterapeuta tanácsadó
Képek:
piqs.de: Sebastian Staendecke (ideas-ahead.de) - exam nerves
piqs.de: Manuel Plattner - Wer von denen bin jetzt eigentlich ich?



