"A föld elég minannyiunk szükségletére, de nem elég minannyiunk
mohóságára”
Mahatma Gandhi
A hagyományos közgazdasági mutatók, például a GDP nem adnak képet arról, hogy tevékenységeink milyen hatást gyakorolnak a világra. Ezért nem olyan régen bevezettek egy új mutatót, az ökológiai lábnyomot (ecological foodprint). A lábnyom kiszámításának lényege, hogy minden tevékenységet, folyamatot földterület egyenértékre számítanak át, bizonyos egyszerűsítő feltételeket alkalmazva. Az ökológiai lábnyom tehát az a föld- ill. vízterület, amelyre egy bizonyos emberi népesség és életszínvonal végtelen (tetszőlegesen hosszú) ideig való fenntartásához szükség lenne. E számításnál olyan kézzel fogható adatot kapunk, amely kifejezi egy személy vagy csoport életszükségleteinek kielégítéséhez, a fogyasztott árú előállításához és a megtermelt hulladék elnyeletéséhez a Földnek mekkora részére van szükség.
A Földre gyakorolt hatásunk
Emberek és csoportjaik lábnyomán túl kiszámítható egy terület, egy ország, de egy tevékenység, folyamat ökológiai lábnyoma is. Így például ahhoz, hogy megtudjuk milyen hatást gyakorlunk életmódunkkal Földünkre, a földterület-egyenérték kiszámításához figyelembe kell venni az élelmiszer-fogyasztást, a lakóhely létrehozásához és fenntartásához szükséges erőforrásokat, a közlekedés, a szolgáltatások és a fogyasztási javak forrásigényét, stb.
Az ökológiai lábnyom akkor válik igazán beszédessé ha összehasonlítjuk a rendelkezésre álló földterülettel, biológiai kapacitással. A számítások szerint 1995-ben a Föld egy lakójára 1,5 hektár átlagos termékenységű földterület jutott (a 20. sz. elején ez még 5-6 hektár volt), ezzel szemben egy átlagos észak-amerikai ember ökológiai lábnyoma 4-5 hektár volt a kilencvenes évek derekán, s az arány azóta csak romlik. Vagyis ha mindenki úgy élne mint az észak-amerikaiak, akkor legalább két további Földre lenne szükség az emberiség létének folyamatos fenntartásához! (Magyarországon valamivel kedvezõbb a helyzet: életvitelünk változatlan fenntartásához országunk területének csupán másfélszeresére lenne szükség...)
Más számítások szerint az ökológiai lábnyom világátlaga 1991-ben 1,8 hektár/fõ volt, tehát már ez az átlag is túllépte bolygónk eltartóképességét. Az ökológiai lábnyom és az eltartóképesség (biológiai kapacitás) különbsége 0,3 hektár/fõ, ez az ökológiai hiány, ami azt jelenti, hogy pazarló életmódunk következményeit a jövõ nemzedékekre hárítjuk.
Az egyén felelőssége
Mielőtt abban a kényelmes hitben ringatnánk magunkat, hogy ezek az adatok ugyan súlyosan figyelmeztetik a világot, de mi úgysem tudunk semmit tenni a világunkat pusztító folyamatok ellen, megismétlem: minden tevékenységünk befolyásolja az ökológiai lábnyomot! Azt gondolhatjuk környezetvédelemmel elég sokat foglalkozunk manapság, hiszen nem telik el nap úgy, hogy ne hallanánk erről a televízióban vagy rádióban. Valóban a médiákban mostanában hallani arról, hogy környezetvédelmi szempontból (is) sokkal előnyösebb lenne a városi tömegközlekedés és a helyközi vonatközlekedés népszerűbbé tétele az egyre növekvő gépkocsiforgalommal szemben. Ritkábban ugyan, de hallhatunk arról is, a tudatosabb vásárlásainkkal, fogyasztási szokásaink változtatásával sokat tehetünk a keletkező háztartási hulladék csökkentéséért.
Amiről viszont egyáltalán nem olvashatunk a sajtóban, az az, hogy táplálkozási szokásaink milyen hatással vannak környezetünkre, milyen mértékben növelik ökológiai lábnyomunkat. Érdemes tehát a világban elterjedt vegyes táplálkozást most nem az egészségügyi, hanem környezetvédelmi oldalról is megszemlélnünk.
Növénytermesztés vagy állattenyésztés?
Ma a világban hatalmas kiterjedésű szántóterületeken takarmányt termelnek vágóállatok számára. Ugyanezt a földdarabot sokkal hasznosabban is fel lehetne használni, ha élelmiszer-növényeket termesztenének. Ha azt a földterületet, amely egyetlen ökör felneveléséhez szükséges, s így kb. 1 font fehérjét jelent, emberi fogyasztásra szánt gabonával vetnék be, akkor több mint tízszeres fehérjemennyiséghez jutnánk. Más szavakkal: ahhoz, hogy húst ehessünk, több mint tízszer akkora földet kell felhasználnunk, mintha gabonát fogyasztanánk. Ráadásul a gabona táplálóbb, kevesebb zsiradékot tartalmaz és mentes a hús mérgeitől. Megdöbbentő és megrázó az a tény, hogy az USA-ban az összes megtermelt gabona 80%-át, az EU-ban 57%-át húsállatok takarmányozására használják fel.
Egy állat étkezési célokra való felnevelése a világ forrásainak óriási pazarlása, nemcsak a föld, de a víz tekintetében is. Becslés alapján az állattenyésztéshez nyolcszor több vizet használnak fel, mint a zöldségek és gabonák öntözésére.
Földünk klímája és levegőminősége szempontjából nélkülözhetetlen fontosságú esőerdőket írtanak ki azért, hogy – az egyébként arra alkalmatlan területen – állatok takarmányozására szánt növényeket termesszenek. Az így nyert legelő legfeljebb két évig képes takarmányt biztosítani, utána újabb és újabb erdõterületek kiírtására van szükség.
Az észak-amerikaiak több mint 1 tonna gabonát fogyasztanak el személyenként évente (a húsgyárak élőállományának etetésén keresztül), míg a világ többi országaira átlagosan mintegy 400 font gabona jut fejenként. A gazdag országok, ahol a világ lakosságának 1/4-e lakik, az egész világ élelmiszerkészletének 60%-át fogyasztja el.
A Föld kapacitás
Bebizonyosodott, hogy az a nézet, miszerint "a Föld kapacitása nem elegendő az emberek ellátásához, egyedüli megoldás a népesség korlátozása", nem helytálló. Igenis van tartalék, sőt több is, mint amennyire szükség van. A hiány a források pazarló kihasználásának és annak ésszerűtlen elosztásának köszönhető.
Ha valaki szeretne áttérni a vegetáriánus táplálkozásra, akkor kezdetben sokszor több problémával találja szemben magát. Ilyenkor jól jön egy-két vegetáriánus szakácskönyv és a már vegetáriánus ismerősök segítsége. A kezdeti lépéseknél nagy segítség lehet továbbá ha neves szakemberekkel, a növényi táplálkozást támogató orvosokkal is konzultálni tud a kezdő vegetáriánus. Erre nyílik lehetőség augusztus utolsó hétvégéjén is Mátyásföldön, az Erzsébet-ligetben, ahol immár hetedik alkalommal kerül megrendezésre a Vegetáriánus Fesztivál. A fesztivál programja rendkívül színes. A táplálkozási, életmód tanácsokon túl számtalan szabadidős tevékenységet is kipróbálhatnak az érdeklődők, megkóstolhatják a vegetáriánus konyha remekműveit és emellett lehetőség nyílik számos, a témával foglalkozó előadás meghallgatására. A szervezők gondoltak a nagycsaládosokra is, sokszínű gyermekprogrammal várják a fiatalabb látogatókat. A rendezvényre a belépés ingyenes.
Mi a gond a húsevéssel? (Ananda Marga kiadás) és Mathis Wackernagel, William E. Rees: Ökológiai lábnyomunk c. könyve felhasználásával írta: Z.Zs.
A hagyományos közgazdasági mutatók, például a GDP nem adnak képet arról, hogy tevékenységeink milyen hatást gyakorolnak a világra. Ezért nem olyan régen bevezettek egy új mutatót, az ökológiai lábnyomot (ecological foodprint). Kiszámításának lényege, hogy minden tevékenységet, folyamatot földterület egyenértékre számítanak át, bizonyos egyszerűsítő feltételeket alkalmazva.
Tetszett a cikk?



