A biológusok véleménye megoszlik azt illetően, hogy az ember növényevő (azon belül gyümölcsevő) avagy mindenevő élőlény. Az iskolában mindenki tanulhatott az utóbbi álláspontról, ezért inkább az előbbit mutatnám be.
Az ember anatómiai felépítése, élettana hasonlóbb a növényevőkéhez, mint a húsevőkéhez. A táplálkozási folyamaton sorban haladva az első különbségeket, hasonlóságokat a szájban fedezhetjük fel.
A húsevőknek tépőfogaik vannak, melyeket a hús szétmarcangolására használnak. Az embernek és a növényevőknek nincsenek tépőfogaik, ellenben rendelkeznek őrlőfogakkal. Az ember zápfoga a magvak elrágására alkalmas, nem húsevésre. A ragadozó állatok a hús letépése után néhányat rágnak és szinte egyben nyelik le a táplálékukat. Az embernél és a növényevő állatoknál az étel sok időt tölt a szájban. A nyálukban lévő ptyalin nevű enzim megkezdi a keményítő bontását. A húsevő állatok gyomra sokkal magasabb savtartalmú, mely a nagymennyiségű fehérje emésztéséhez szükséges. Az ember és a növényevő állatok gyomorsava sokkal gyengébb. A táplálék a belekben folytatja útját. A húsevők bélrendszere testhosszukhoz képest rövid, mert így a hús lebomlásából megmaradt mérgező anyagok gyorsan távozni tudnak a szervezetükből. Az ember és a növényevő állatok bélrendszere hosszabb a testhosszhoz képest, ezért, ha húst fogyasztanak, a rothadásból származó káros termékek egy része felszívódik a bélfalon át és különböző betegségek kiindulópontjává válik.
Érdekes tapasztalat, hogy a növényevő állatok epéje lúgos, a húsevőké savas. A növényevő emberé lúgos, a húsevő emberé savas. Ez utóbbi a fekélyek egyik okozója.
A különböző megfigyelések szerint sem a húsevők, sem a növényevők vizelete nem tartalmaz nagy mennyiségű húgysavat. A vegetáriánus emberek vizelete is mentes a húgysavtól, míg a húst fogyasztók vizeletében sok húgysav mérhető. Az ember húgysavbontó képessége gyengébb, mint a húsevőké, mert a húsfogyasztás révén keletkező nagy mennyiségű húgysavtól a vesén keresztül próbál megszabadulni, míg a húsevő állatok könnyedén megbirkóznak a táplálékukból keletkező húgysavval. Az ember veséje a húgysavat csak részben képes kiválasztani, mivel nem húsevésre rendezkedett be - a maradék lerakódik a szervezetben (vesekő), vagy az izületek között apró kristályok formájában (köszvény). Növényevő állatokon végzett kísérletek is ezt támasztják alá, melyek során húst kevertek az ételükbe. Mindegyik állat vizeletének húgysavszintje nagyságrendekkel megnőtt. A folyamatos húsadagolás hatására pedig különféle húgysavkristály lerakódások indultak meg.
A vegetáriánizmusnak vannak egyéb (gazdasági, környezetvédelmi, orvos, élettani, erkölcsi, morális stb.) megközelítései is. Ezekről és a vegetáriánizmus gyakorlati megvalósításáról hallhatnak, kérdezhetnek szakemberektől a VII. Vegetáriánus Fesztiválra látogatók. Az előadások és tanácsadások mellett lehetőség nyílik a vegetáriánus konyha remekeinek megkóstolására, kézműves foglalkozásra és vegetáriánus előadóművészek által bemutatott műsorok megtekintésére (jóga-, tai-chi bemutató, hastánc, bűvészet stb.).
A rendezvény szervezői, az Egészségvár Alapítvány és a Napfényes Élet Alapítvány sok szeretettel várja Önöket is augusztus 30-31-én az Erzsébet-ligeti Színházban (Budapest, XVI. ker. Hunyadvár u. 43/d.). A részvétel ingyenes.
Szili Zsuzsanna
A biológusok véleménye megoszlik azt illetően, hogy az ember növényevő (azon belül gyümölcsevő) avagy mindenevő élőlény. Az iskolában mindenki tanulhatott az utóbbi álláspontról, ezért inkább az előbbit mutatnám be.
Tetszett a cikk?



