Kirándulásaink során, bármely évszakban meglephetnek bennünket bőrünkbe kapaszkodott kellemetlen és hívatlan "vendégek": a kullancsok. Mivel számos, komoly veszéllyel járó betegséget terjeszthetnek, nem árt kicsit megismerkedni velük, és a hatékony védekezés módjaival.
A kullancsok természete
A közhiedelemmel ellentétben a kullancs nem a magasból, a fákról veti magát áldozatára. Az alacsony bokrok leveleinek fonákján várakozik a számára táplálékot jelentő melegvérű állatokra vagy az emberre, aki a bokor mellett elhaladva a levelekhez érve lesodorja őket, és bőrén, ruházatán viszi tovább. Sokan úgy gondolják, hogy kullancsra csak az erdőben lehet szert tenni, pedig előfordul a kertekben, hétvégi házak körül is. A testre került kullancs - mivel igen fénykerülő jószág - igyekszik ruhával fedett testrészt vagy hajlatot keresni, s ott megkezdi a bőr átfúrását, hogy egy kis érig eljutva abból vért szívhasson. Ez a művelet nem jár fájdalommal áldozata számára, ezért nehéz észrevenni.
Nem minden kullancs fertőzött, ezért a kullancscsípések jelentős része nem is jelent veszélyt. Azt persze nem lehet tudni, hogy az éppen észlelt kullancs hordozza-e valamelyik betegség kórokozóját. Ezen kívül a kullancs számára több órát vesz igénybe, míg átfúrja a bőr teljes vastagságát és elér egy kis eret. A fertőzés lehetősége csak ekkor jön létre, mivel eközben a testében hordozott vírusok bekerülhetnek a véráramba. Kísérletek során arra az eredményre jutottak, hogy ha a fertőzött kullancsot 24 órán belül eltávolítják, a fertőződés valószínűsége minimális, 48 óra múlva 30 %, 72 óra elteltével pedig már majdnem 100 %.
Betegségek
A kullancsok többféle betegség kórokozóit hordozhatják magukban. Ezek közül legveszélyesebb az agyvelőgyulladás és a Lyme-kór. Hazánkban és a környező országokban ez előbbi kórokozója a kullancsok mintegy 1%-ában van jelen.
Agyvelőgyulladás
Az első három hétben a betegség rendszerint ártalmatlan tüneteket produkál: a megfertőzött személy mindössze enyhe lázat, torokfájást, rossz közérzetet, fejfájást, hányingert tapasztal. A rövid -egy-két napos - javulás után jóval komolyabb szakasz következik, amelynek jellemzői az ismételt hányás, magas láz, megmerevedett tarkóizomzat, csillapíthatatlan fejfájás, ám a gyógyulás még ekkor is lehet tökéletes. Kezelés nélkül a beteg állapota tovább rosszabbodhat eszméletvesztés, egész testre kiterjedő görcsrohamok, végtag- és idegbénulás képében, melyhez szövődményként tüdő- és vesegyulladás járulhat. Végül a fertőzés Parkinson-kórhoz, epilepsziához is vezethet.
Lyme-kór
A másik közismert, kullancsok által terjesztett betegség a Lyme-kór, mellyel az európai kullancsok helytől függően 10-40%-ban fertőzöttek, de akad Magyarországon olyan terület is, ahol ez a szám 80% körül mozog. A betegségnek három szakaszát különbözteti meg a szakirodalom. A csípés utáni negyedik hétig a csípés helyén egy kokárdaszerű (szélein sötétebb, középen halványabb), 6-16 cm átmérőjű folt jelenik meg. Ez mindenféle beavatkozás nélkül eltűnik 3-4 héten belül.
Pár héttel később, a második szakaszban a már elszaporodott kórokozók tömegesen vannak jelen a beteg vérkeringésében és nyirokrendszerében. A baktériumok az első folthoz hasonló, ám annál kisebb elváltozásokat hoznak létre a bőrben. Az állapothoz kapcsolódó tünetek: fejfájás, a tarkóizmok merevsége, izmokban és ízületekben megjelenő fájdalmak, fáradékonyság, rossz közérzet, olykor szívpanaszok, esetleg duzzadt nyirokcsomók.
A harmadik stádiumban főképp az ízületi fájdalmak, illetve a nagyvégtagi idegbántalmak erősödnek fel. A kór súlyos szövődményekkel jár, megtámadhatja az ízületeket (80%), az idegrendszert (15%) és a szívet (4-8%). Legtöbbször azonban a bőrtünetek elmúltával a fertőződöttek szerencsére teljesen meggyógyulnak. Fontos a korai felismerés, mert megfelelő antibiotikum-kúrával a maradandó károsodások megelőzhetőek.
Az agyvelőgyulladás ellen tudunk hatékonyan védekezni, háziorvosunk felírhat védőoltást, amely 18 hónapos kor után bármikor adható. A védettség kialakulásához három oltás szükséges.
A Lyme-kór ellen nincs védőoltás.
Védekezés
A legfontosabb a megfelelő öltözködés. Hasznos a magas szárú cipő és az olyan nadrág, amelynek a szára betűrhető a cipő szárába vagy jobb híján a zokniba. Felsőruházatunk is lehetőleg zárt legyen, minél kisebb rést engedve a betolakodóknak a nyaki-, illetve a csuklórészeken. Érdemes sapkát, kalapot, vagy kendőt is vinni. Jó szolgálatot tesznek ilyenkor a riasztó szerek, illetve a B-vitamin-tartalmú tabletták, ez ugyanis a bőrből távozó illatanyagokat változtatják olyanná, amit a kullancsok nem szeretnek.
Eltávolítás
Az óvintézkedések mellett is nélkülözhetetlen, hogy a kirándulásból visszatérve, tüzetesen végigvizsgáljuk magunkat, különös tekintettel a testhajlatokra. Ha találunk magunkon kullancsot, nem kell pánikba esni. Az a fontos hogy gyorsan és szakszerűen távolítsuk el. Nem bölcs dolog kézzel próbálkozni kiszedni, mert így a legkönnyebb az állat potrohában található kórokozókat a saját szervezetünkbe juttatni. A hiedelemmel ellentétben, nem tanácsos a kullancsot elzárni az oxigéntől, tehát valamilyen krémmel, zsiradékkal bekenni, mert ilyenkor fulladozik, öklendezik, aminek az a következménye, hogy egészségre veszélyes anyagok nagyobb eséllyel kerülnek be a szervezetbe.
A legjobb, ha van nálunk, a gyógyszertárakban is kapható kullancskiszedő csipesz. Kiszedéskor a csipesszel a fejhez minél közelebb ragadjuk meg az élősködőt - semmiképpen se a potrohát! - , majd egyszerűen húzzuk ki a sebből. A nyílást ezek után fertőtlenítsük.
Sokan hiszik, hogy ha a kullancs feje bennmarad a sebben, az súlyos következményekkel jár. Pedig a fertőző forrás, azaz a kórokozókat tartalmazó nyálmirigyek és gyomor sosem maradnak a bőrben. A bennmaradó feji részek néhány nap múlva kilökődnek, akárcsak egy közönséges szálka.
Kirándulásaink során, bármely évszakban meglephetnek bennünket bőrünkbe kapaszkodott kellemetlen és hívatlan "vendégek": a kullancsok. Mivel számos, komoly veszéllyel járó betegséget terjeszthetnek, nem árt kicsit megismerkedni velük, és a hatékony védekezés módjaival.
Tetszett a cikk?



