A csecsemő sírása ugyanúgy alapvető része az életnek, mint az ételnek a só. Ha a más csecsemője sír, akkor a távoli, a minket körülvevő világhoz tartozik, ha a sajátunk, minden megváltozik.
Mit érzünk, hogyan reagálunk rá, melyik családtag foglalkozik a síró csecsemővel, ki, mikor érzi úgy, hogy sírós a csecsemője, azt az egyéni, családi adottságok és az általános emberi lehetőségek együttesen hozzák létre.
Az éjszakai, hosszan tartó sírás a világ minden részén aggodalommal tölti el az anyukákat. Azonban lehet, hogy Svédországban az apuka kel fel a babát megnyugtatni, az angol anyuka háromszor is megszoptatja, ha úgy gondolja, hogy éhes, nem bűntudatos amiatt, hogy tönkretett valami jól működő rendszert; az indiai anyuka megbeszéli a család nőtagjaival, hogy mit tegyen és nem viszi félelemtől megdermedve orvoshoz a csecsemőt.A síró csecsemővel való együttműködés saját érzelmi, viselkedési, emberi kapcsolati "szótárunk" megvizsgálására, bõvítésére, újjá varázsolására is lehetõséget ad. Számos zár kinyílását segítheti magunkban és a környezetünkben.
Az első hetek, hónapok alatt a csecsemõsírással való konfliktust a más napirendbe, ritmusba, szerepekbe való átállás nehézsége is okozhatja. Van, akinek gond nélkül megy, más ugyan tudatában van annak, hogy gyereke lett, mégis folytatná az évek alatt megszokott napi ritmust, a teendõk fontossági sorrendjét, mintha a csecsemõ nem is lenne. Ezért is nehéz az éjszakai sírással együttműködni.
A csecsemő sírása ugyanúgy alapvető része életünknek, mint az ételünknek a só. Ha a más csecsemője sír, akkor a távoli, a minket körülvevő világhoz tartozik, ha a sajátunk, minden megváltozik. Mit érzünk, hogyan reagálunk rá?
Tetszett a cikk?



