
Ugyanígy jó az is, ha a szülők és a gyerekek együtt készítenek díszeket, és közösen díszítik fel a fát. A közös munkának is megvan a maga játékossága, öröme, ha a játszó felek egyenrangúak, és mindenki kiveheti az örömét ebből a tevékenységből. Ha a családban valaki ráerőlteti a saját eléképzelését a többiekre, teljesen tönkre teheti ezt a nagyszerű játékot. Figyelni kell, nehogy mindent mi akarjunk megcsinálni a gyerek helyett. A gyerek itt megtanulhatja, hogy a papa erős és be tudja faragni a fát a talpba, a mama jó ízléssel akasztja a cukrokat a fára és ő pedig ügyes, mert szép girlandot tud ragasztani papírból.
A konfliktus abból adódhat, ha a család vallása eltérő a nagyszülőkétől. Például egy Krisna tudatú kisgyereknek a katolikus nagyszülők karácsonyi ajándékot vásárolnak, amit az nem ért. Vagy éppen a nagyszülők teljesen más rituáléhoz és „meséhez” ragaszkodnának, mint a gyerekek szülei. Ilyenkor a gyerek fejében zavar támadhat és kialakul a „nagyi Jézuskája” és a „mi angyalkánk” fogalomköre.
Vannak, akik úgy vélekednek, hogy míg a gyerek kicsi, addig legjobb, ha az egész karácsonyfa ügyet a Jézuskára fogjuk, és csak mikor nagyobb lesz, és rájön a piacon vehető fenyők és a karácsonyfa közötti összefüggésre, akkor kezdenek együtt fát díszíteni. Máshol a fa díszítése csak az anyuka, vagy csak az apuka feladata.
Kapcsolódó cikkek
A gyerekek számára a karácsonyi meghittség és a közös éneklés, közös versmondás és persze az ajándékok a legfontosabbak. Van, ahol a gyerekek még a vacsora előtt kibonthatják az ajándékot, de a legtöbb családban csak a vacsorát követően szabad az ajándékokhoz nyúlni. Ilyenkor a kíváncsi apróságok valószínűleg kevesebbet esznek a karácsonyi fogásból, hogy mielőbb a meglepetéseikhez juthassanak, ezért a mamák jó, ha felkészülnek erre és nem bosszankodnak miatta.
Kép: Istvan Hauser / Pixabay



