Egy kisfiúnak és édesanyjának az óvó néni azt javasolta, járassa kung-fu tanfolyamra, mert ezzel a gyermek koncentrációs készsége és szabadon csapongó testi energiái jó mederbe kerülnének ezáltal. Az anyuka reagálásán meglepődött: A gyerek ne tanuljon semmilyen csihipuhit, meg verekedést.
Kung-fu, Karate, Judo, Tai Jitsu, Aikido, Sumo, Taekwando. Mindenki hallotta már ezeket a kifejezéseket. Az általános reakció: "Tudom, az a hókusz-pókusz, amit üvöltözve kézzel-lábbal muvelnek valahol Ázsiában". A többség számára az egész egy misztikus testedzés, amelynek néhány hónapos gyakorlása elég ahhoz, hogy a lakótelepen tíz alá csökkenjen azon személyek száma, akik ellenfélként még számításba jöhetnek. Az akciófilmek és az utcákon, újságokban olvasható hirdetések nagy része is ezt sugallja. Egymás után és mellett nyílnak a klubok, melyek gyakran egy nagy harcmuvészeti rendszer legnagyobb, legosibb (vagy legkisebb, legújabb) és ezáltal leghatékonyabb stílusának vallja magát. Igen nehéz helyzetben van az, aki kezdoként szeretné közülük a számára legmegfelelobbet kiválasztani. Nagymértékben befolyásolja döntésében az, hogy az éppen divatos akciófilmszínész milyen különleges harci sportot muvel.
Mit nevezünk harcművészetnek?
A harcművészet fogalma elsősorban a hagyományos, keleti, távol-keleti harci rendszereket jelenti. Azoknak pedig ez eredeti, tehát nem sporttá alakított változatát. A harcművészetek lényege tulajdonképpen a testi és szellemi tulajdonságok fejlesztése, harci gyakorlatok a szellemi képességek kibontakozásával. Minden távol-keleti harci rendszer rendelkezik megfelelő ideológiai alappal, általában ZEN Buddhista, vagy a kínai harcművészetet gyakorló TAOISTA filozófiával. A filozófiai ideológia számtalan esetben megmutatkozhat. Elsősorban a harci (önvédelmi) módszerben, amely harcművészetenként és stílusonként változik. Vannak jellemző és ismert változatai, amikről filmekből, vagy plakátokból mindannyian hallottunk már. Ilyen az AIKIDO engedékenysége, az IAIDO azonnali támadékonysága, vagy a különféle KUNG-FU irányzatok állatutánzása. (Imádkozó sáska, majom, stb ... ) A harcművészetek egyik közös jellemző vonása, hogy önvédelemre használják őket, bár létezik néhány agresszív, támadóbb jellegű irányzat is, de lényegében ezeket sem támadásra használják.
Aki bemutatta a nyugatnak a harcművészeteket:
Bruce Lee (1940-1973)
A csodálatosan karizmatikus "kicsi sárkány" már kora gyermekkorában felfedezte Hongkong utcáin, hogy a bandaháborúkban a tradicionális iskolák tudását meg kell reformálni. Az Egyesült Államokban színészként híressé, sőt bálvánnyá vált és fiatalon meggyilkolt férfi volt a harcművészetek áttörésének igazi szószólója. Szinte az összes létező hagyományos harcművészet ismeretében létrehozott egy olyan harcművészetet, mely eléggé individuális és kreatív volt hozzá, hogy az utcákon is megállja a helyüket. Ez a művészet figyelembe vette az individuumot és a kreativitást, egyszóval az ember testi-lelki tulajdonságait.
Mitől más a KUNG FU és a KARATE?
Tradicionális alapokon nyugszik mindkettő, és az újkorban megreformálták.
KARATE: Eredetileg kínai okinawai pusztakezes és fegyveres harcművészet, melynek őse egészen a gyökerekig visszamenőleg maga Shaolin Chuan. A kolostor pusztulása után ugyanis a régi tanítás több teljesen önálló irányzatra tagolódott. A karate és a KUNG-FU keveredett egymással, így tiszta irányzat gyakorlatilag nincsen. Az első pusztakezes harcművészet, mely kínai hatásra alakult ki, a Tang-Te vagyis a "halál keze" volt. A hongkongi harcművészetek összefoglaló neve KUNG-FU. Kínát kivéve így hívják a harcművészeteket. Az elnevezés jelentése: ügyes, vagy járatos. Eredetére több ezer év távlatából nem könnyű rávilágítani. Az első írásos feljegyzések az időszámítás előtti harmadik századból származnak. Akkoriban ismerték a fegyverforgatást és az öt mitikus állat, a tigris, a leopárd, a kígyó a medve és a sárkány után alakították ki az önvédelmi módokat. Valódi gyökerét ennek is a Shaolin Chuan -hoz kötik. Két főbb irány a kemény (külső) és a lágy (belső) melyek egyesével több száz irányt foglalnak magukban.
Nindzsa filmek mámorában, övek vonzásában
Ahhoz, hogy a gyerek biztosan választhasson neki megfelelő sportot, harcművészetet, először a szülőnek kell tisztában lennie azok mibenlétével. Ezeknek a sportoknak nem az a célja, hogy a srácunkból mielőbb bandavezér csapatterrorizáló kis "tininindzsa harcos" váljék. A cél a koncentrációs készség, a teljes és tökéletes testtudat kialakítása, a fájdalomközpontok megismerése, és önmagunk külső és belső védelmi rendszerének kialakítása. Szó sincs tehát korlátlan verekedésről. Nem lényeges az sem, hogy a szomszédék gyerekének milyen öve van. Az övek ugyanis nem azonosan következnek egy-egy sporton belül, sőt olyan sport is van, ahol nem övekkel különböztetik meg a fokozatokat. Érdemes tehát a divatfilmek Shaolin harcosainak, karate sztárjainak vonzására beíratni a gyereket valahová, de jól vizsgáljuk meg, hogy hová.
Hogy válasszunk küzdősportot gyerekünknek?
Engedjük, hogy a gyerekünk saját maga válasszon magának iskolát. (Például barátok élménybeszámolói alapján). Beszéljünk az edzővel, milyen irányzatot tanít az iskola? Milyen fejlődés várható? Milyen mozdulatokat tanulnak majd? Mire lesz alkalmas ez? Ha ezeket megtudtuk, beszéljük meg a gyerekkel, hogy ez-e a célja a dologgal. Az is előfordulhat, hogy nem is az önvédelmi sport, hanem a csapat, a barátok miatt megy. Az első vizsga után érdemes kikérni az edző véleményét arról, hogy ez az irányzat való-e a mi gyermekünknek.
Ha mi akarunk sportolni
Gondoljuk végig, milyen jelleműek vagyunk. Kifelé forduló nyitott személyiségek, vagy inkább befelé forduló zárkózottak? Agilis sportos típusba soroljuk-e magunkat, vagy inkább csak azért kezdenénk valamilyen harcművészettel foglalkozni, hogy ne kelljen rettegve hazamennünk nyolc után a kivilágítatlan parkon át? Mérjük fel, mennyi időnk van arra, hogy ezzel foglalkozzunk, mi a valódi célunk vele. Ha ezzel tisztában vagyunk, érdemes lemennünk egy közeli önvédelmi csoportba, ahol el kell beszélgetnünk az edzővel. Ha megpróbál minket marasztalni minden áron, ahelyett, hogy a személyiségünknek legmegfelelőbb ajánlathoz segítene bennünket, lépjünk le gyorsan a szomszédba.
Linkek, ahol a harcművészetek közül válogathatunk:
AIKIDO - Egy harcos naplója
A Magyar Ju-Jitsu szövetség honlapja
Wing Tsun kung fu
A KYOKUSHIN karate
A harcművészeti stílusok összefoglaló oldala:
http://www.med-courier.com/harcmuveszet/stilusok
Összeállította a Tóth házaspár
Egy kisfiúnak és édesanyjának az óvó néni azt javasolta, járassa kung-fu tanfolyamra, mert ezzel a gyermek koncentrációs készsége és szabadon csapongó testi energiái jó mederbe kerülnének ezáltal. Az anyuka reagálásán meglepődött: A gyerek ne tanuljon semmilyen csihipuhit, meg verekedést...
Tetszett a cikk?



