A négy évesek már a legtöbb anyag tulajdonságait ismerik. Tudnak csomót kötni, sőt gyakran már masnit is. Tudják, hogy melyik anyag ragad, vagy gyűrődik, és ismerik a való világ színeit. Ez persze nem jelenti, hogy ahhoz makacsul ragaszkodnának is. Nekik még bátran lehet szivárványszínű egy nyuszi, vagy éppen kék egy kutyus. Az absztrakt és naturalista formák tárházát hozzák létre, mégpedig úgy, hogy a rajzok közül akár egy idegen is kiválogathatja, melyiket készítette kisfiú és melyiket kislány.
A négy évesek már a legtöbb anyag tulajdonságait ismerik. Tudnak csomót kötni, sőt gyakran már masnit is. Tudják, hogy melyik anyag ragad, vagy gyűrődik, és ismerik a való világ színeit. Ez persze nem jelenti, hogy ahhoz makacsul ragaszkodnának is. Nekik még bátran lehet szivárványszínű egy nyuszi, vagy éppen kék egy kutyus. Az absztrakt és naturalista formák tárházát hozzák létre, mégpedig úgy, hogy a rajzok közül akár egy idegen is kiválogathatja, melyiket készítette kisfiú és melyiket kislány.
Az óvodások többnyire imádnak rajzolni. A formákhoz egyáltalán nem ragaszkodnak mereven. Gyakran van egy babának egy, vagy három keze, van, hogy lábatlanok a rajzon a figurák, de szép szemeik vannak, vagy éppen fordítva. Ezeket a rajzokat többnyire nem kell mereven felfogni, nem kell minden egyes rajzot „szételemezni”, de ha egy- egy jel konzekvensen megjelenik a rajzon, arra érdemes odafigyelni. Azt is jó tudni, hogy az óvodában már vannak divatteremtők, vagy hangadók. Azok a gyerekek, akik különösen ügyesek, és akiket a többiek folyton utánozni akarnak. Ha ők elkezdenek például „mini kezű” királylányt rajzolni, néhány napon belül a kislányok mindegyike követni fogja. Ezért nem célszerű az ilyen rövid divatőrületek alapján messzemenő rajzelemző következtetést levonni.
A lányok szívesen barkácsolnak bábokat, vagy más tartósabb dolgot, például babaházat, míg a fiúk nem annyira vonzódnak a hagyományos bábok iránt. Ők kardot csinálnak kartonpapírból, garázst építenek az autóknak és vonatpályaudvart a kisvonathoz. Ugyanez igaz a beöltözésre is. Itt is követik a nemi szerepeket. A fiúk imádnak katonának öltözni –sajnos a nőközpontú óvó nénik ebben a teljesen természetes törekvésükben meggátolják őket! – nagyon szeretnek rendőrök, sofőrök, kommandósok, batman –ek lenni. A lányok királylányok, tündérek, boszorkák menyasszonyok szeretnek lenni. Ezeket a jelmezeket többnyire fillérekből biztosíthatjuk számukra. Fontos figyelni arra, hogy ezek a ruhák könnyen föl-és levethetők legyenek. Kiváló alapanyagokat kaphatunk a rongyos boltokban, és néhány masnival, derékban összekötve a gyerekek maguk alakíthatják ezeket a ruhákat, nem fontos, hogy művészien megvarrt csodajelmezek legyenek. Az alkotás a beöltözős játékoknál is örömet ad!
A legtöbb gyerek imád alakot váltani. Nem csak beöltözve, hanem különféle álarcokkal, vagy bábokat megszemélyesítve. Az alakváltás során a gyerek bármivé változhat. Az óvodákban ezért – nagyon helyesen – kész álarcok és elemek vannak kitéve a gyerekeknek. Vannak hozzájuk „fülek” (kisebb és nagyobb háromszögek) pofácskák (körök) orrok (rombuszok, körök, más geometriai formák) és természetesen rajtuk előre ki vannak vágva a szemek. Sok papírcsík is tartozik hozzájuk, lehet belőlük hajat, vagy bajszot, szakállt ragasztani. Van ragasztó és festék hozzájuk, és ezekből bármikor lehet bármilyen álarcot varázsolni, vagyis bármikor alakot lehet váltani. Ezek a dolgok nem kötötten, de segítséggel zajlanak egészen addig, míg a gyereknek természetes igényévé nem válik, hogy maga önállóan készítsen ilyen dolgokat.
Ahhoz, hogy a gyerekben kialakuljon a természetes igény arra, hogy ügyesen és kreatívan használja fel környezete tárgyait, fontos, hogy szülei, nevelői példát mutassanak neki. Ehhez jó a közös rajzolás, közös barkácsolás, vagy a barkácsoláshoz szükséges anyagok gyűjtése.
Mi van ha nem rajzol?
Sok anyuka kérdezi tőlünk: Mi van, ha nem rajzol? Mi történik akkor, ha a gyerek egyszerűen nem veszi kézbe a ceruzát? Félnek attól, hogy nem lesz majd iskolaérett. Ez a félelmük bizony jogos is, mivel a gyermek keze éppen a rajzzal, festéssel, és más hasonló finom dolgokkal válik egyre ügyesebbé. Természetesen a legozás, a puzzle és más finom mozgást segítő, aprólékos dolgok is ebbe a kategóriába tartoznak. Ezért ha sehogy nem megy a rajz, próbálkozhatunk ezzel is. Azonban az is sokat segít, ha mi rajzolunk a gyereknek. Fogjunk egy füzetet – például kockásat – és különféle egyszerű mértani formákat forgassunk össze. Aztán, ha kész nevezzük meg, és rajzoljunk egy újat. (Ez egy ház, mondhatjuk a négyzet háromszögre. Mellette egy fa, mondhatjuk, miközben egy álló téglalapot és egy kört rajzoltunk. Ez egy tó előtte, ami egyetlen lapos kör.) Aztán ha kész vagyunk, egyszerűen hagyjuk ott a füzetet, és legyen elöl mellette papír és ceruza. Egy idő után még a legellenállóbb csemete is megpróbálja utánozni ezeket az egyszerű formákat. Türelem kérdése. Persze az is fontos, hogy ne siettessük, vagy ne dicsérjük agyon idő előtt, mert az is visszavetheti a jól beindult folyamatot. A gyerekek általában szeretnek gyurmázni, festeni, faragni, vagy valamilyen kreatív dolgot művelni. Ha a rajzolásra nem lehet őket rávenni, úgy vegyük rá őket arra, hogy játsszanak valami más kreatív játékot.
A következő cikkünkben ehhez adunk néhány ötletet!
Tetszett a cikk?



