A gyerek életében ez egy hatalmas változás. Egyik gyerek imádja, azonnal beszokik, míg a másik, hónapokig sírdogál reggelenként. Ahhoz, hogy lélekben rákészüljön a gyerek ezekre a napokra, nem elég néhány nap. A felkészülés hosszabb ideig tart, de amikor az óvodába kerül a kicsi, a felkészített gyerek egyszerűbben válik el szüleitől, mint akivel kevesebbet foglalkoztak.

Augusztusi tanácsok szeptemberi óvodakezdőknek:
- Olvassunk az óvodásokról, az óvodai életről szóló mesekönyveket. Különösen ajánlom az alábbiakat:
- Bartos Erika – Anna Peti és Gergő: Irány az óvoda.
- Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok
- Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában
- Sétáljunk el gyakran az óvoda felé, ha az intézmény lehetővé teszi, menjünk be, esetleg készítsünk képeket, nézzünk körül. A képeket odahaza együtt nézegethetjük, így kevésbé idegen az óvoda.
- Találkozzunk az óvó nénivel még az óvodakezdés előtt. Engedjük, hogy az óvó néni beszélgessen a gyerekkel, készítsük fel erre, mint örömteli találkozóra.
- Menjünk el a nyílt napokra, beszoktató órákra, amit ilyenkor a legtöbb óvoda szervez.
Az óvoda környékén található néhány játszótéren (kisvárosban A játszótéren) ismerkedjünk más szülőkkel, akiknek a gyereke szintén oda fog járni, vagy már oda jár. A nagy óvodások szívesen mesélnek a kicsiknek, megnyugtatják őket, s később ismerősként köszöntik az apróságokat.
- Engedjük, hogy a gyerek plüssjátékot, alvótársat, vagy más fontos kedvencet vihessen magával a közös alkalmakra. Soha ne cukkoljuk, csúfoljuk ilyesmivel a 3 évest
- Szervezzünk játékdélutánt réten, téren, vagy játszóházban azokkal az anyukákkal és gyerekekkel, akikkel egy csoportba fog járni a gyerekünk –így a szülők is megismerik egymást. A szülők számára ugyanis legalább olyan riasztó lehet az óvodai beszoktatás, mint a kicsik számára.
- Meséljünk a gyereknek arról, hogy ő már nagy, s hogy a gyerekek „dolgozója” az óvoda, ahol csak az ügyes, nagy gyerekek alhatnak ott, jutalomként.
- Mindig mondjunk igazat, ne slisszoljunk el, míg a gyerek nem látja. Köszönjünk el, és határozott léptekkel távozzunk, még ha könny ül is a szemünkben.
- Barkácsoljunk! Készítsünk papírból, vagy gyurmából óvodásokat, és játsszunk ezekkel az alkotásokkal. A kivágott, vagy gyúrt „óvodások” örüljenek egymásnak, legyenek barátok, vigasztalják meg a sírós gyereket, egyszóval olyasmik történjenek vele, ami az óvodai beszoktatáskor szokványos helyzet. A gyerek így kész megoldási mintákat kaphat tőlünk, ami biztonságérzettel tölti el.
G.K.
(Képek: piqs.de)



