Földi Paradicsom ott van, ahol természetbarát módon él egymás mellett ember, állat, növény, és maga a termőföld. Különös, hogy éppen a legkapitalistább országban, Angliában található a legtöbb természetvédő, a természetért aktívan cselekvő ember, család. Tágabb a látókörük, mint Kelet-Európának? Igaz, az egyszerű jómód tette lehetővé, hogy felkutassák a világ minden kincsét, nálunk a 60-as70-es években senki se utazhatott Egyiptomba, Dél-Afrikába, Ázsiába régészeti leletek után kutatni – három évente 50 dollárból. De sokkal keményebbek még nálunk az emberek iránti előítéletek is, mint Londonban, ahová a gyarmatokról szállították a munkásokat családjaikkal, hogy utakat, vasutakat építsenek. A munkások gyermekei pedig szakemberek, diplomások lettek, s most arab, ghánai, kínai, vietnámi, perzsa kisgyerekek járnak közös iskolákba, óvodákba.
Óvodás party
Az angolok szeretik az állatokat, a viccek szerint egy angol férfi jobban félti a lovát, mint a feleségét. Nyitott kertekben találkozhatnak a gyerekek legelésző állatokkal, Greenwichben felülhetnek a donkik – szamarak hátára, simogatják őket. Egyik család farmot alakított ki a kertjében. A gyerekek együtt nevelkednek az állatokkal, s az állatok sem félnek az emberektől.

Természetes, hogy a születésnapi partyra az egész óvodás csoportot meghívták, nemre és bőrszínre való tekintet nélkül. (Tudjuk, milyen fájdalom a kicsiknek – és nagyoknak – ha valakit kihagynak a meghívottak közül.) Szabadon járkálhattak a gyerekek a tágas udvar és a nyitott lakás között, sőt, természetesen a szülők is mind jelen voltak. De hát reméljük, a szülők nem isszák le magukat, és nem verekednek össze.
Először a malacólba vezették a gyerekeket. Tisztaság volt az ólban is, meg lehetett simogatni a malackát, nem lépkedtek a kis cipők trágyába. Az udvar elkerített részén volt hely a tehénnek és a lovacskának. Ide is bementek a szülők vezetésével. Az apuka a gyerekek és a szülök kérésére egy-egy gyereket felültetett a lóra, de csak úgy, hogy közben fogta a derekukat, majd miután bemutatkoztak az állatoknak, bezárták az ajtót és egy kerítés mögül szemlélgethették a nagy állatokat.
HarmoNet tipp: Gyógyító lovaglás, csak hozzáértőkkel! Hippoterápia a gyakorlatban >>
Kisebb állatok
A kisebb állatok: csirkék, cicák, nyuszik, kecskék egy másik elkerített udvarrészen legelésztek. Ide már szabadon mehettek be a gyerekek a saját szüleik kíséretében; a szülőknek volt dolguk figyelmeztetni csemetéiket, hogy ne bántsák az állatokat. Minthogy a gyerekek sosincsenek felügyelet nélkül, megtanulják, hogy mind a játszótéren, mind a házakban odafigyeljenek a felnőttek szavára. Természetesen mindig a vendéglátó szabja meg a szabályokat, és figyelmezteti azokat, akik megpróbálnak ellenszegülni. Állat közelében nem ajánlatos vad, hirtelen, erőszakos mozdulatokkal közeledni, mert vagy elszalad, vagy védekezni fog, és azt a gyerek sínylené meg.
Mindenki jól érezte magát, a vendégek is hoztak magukkal ételt, italt, nem a házigazdának kellett ellátnia húsz gyereket és húsz felnőttet, jutott is, maradt is.

HarmoNet tipp: Ember állat egymás mellett >>
Itthon
Sajnos, nálunk kezd megszűnni a vendégeskedés. Hospice látogatásaim során gyakran beszélgetek vidéki emberekkel a kórházban, és azt mondják, még húsvétkor se nagyon látogatják meg egymást. Ez elég szomorú, mert az a kis sonka, kolbász, sütemény bor még senkit se szegényített le, viszont egy jó beszélgetés egész hónapra, évre mosolyt varázsolhat az emberek arcára utólag is. A gyerekek pedig igazán szeretik megmutatni a játékaikat, állataikat egymásnak, társasjátékot pedig csak együtt lehetne játszani. De hát kivel játsszanak, ha nem jöhet át a szomszéd gyerek? Idegenektől kell megtanulnunk boldognak lenni? Voltak szép hagyományaink, nem szabadna elhagyni őket, mi is teremthetnénk Paradicsomot a környezetünkből.
Dobosy Ildikó



