Ez a madár hosszú vándorút után márciusban érkezik vissza hazánkba, s csak itt hajlandó költeni. Ezt elég kevesen tudják. Ha Európa nyugati feléről, Németországból, Angliából vagy Hollandiából ornitológusok, madármegfigyelők érkeznek Magyarországra, sok más, nálunk legfeljebb alkalmi, ritka vendégként előforduló faj mellett kerecsensólymot biztosan szeretnénk látni.

Hazánk állatföldrajzi szempontból nagyon érdekes helyen fekszik, számos keleti elterjedésű faj (nem csupán madarak) legnyugatibb előfordulása a Pannon-medencére esik. Ezek egyike a kerecsensólyom, de említhetnénk a kék vércsét, a kis kormoránt, a hófehér nagy kócsagot vagy a fehérszárnyú szerkőt - melyek megpillantása igazi “csemegét” jelent a nyugatról vagy a tengerentúlról érkező madarászok számára.

A kerecsensólyom keleti elterjedésű madár, a kelet-európai síkságokon át egészen Mongóliáig, Északnyugat-Kínáig és Tibetig fészkel. Erőteljes testfelépítésű, viszonylag széles szárnyakkal és hosszú farokkal. Felsőteste világosabb vagy sötétebb barna, elmosódott sötét mintázattal, rozsdabarna tollszegésekkel, feje világos, torka fehér, barkója jelentéktelen. Alsóteste fehéres alapon barna cseppfoltokkal mintázott, gatyái rozsdássárgák, belül mintázat nélküli, kívül sötétbarna hosszanti foltokkal díszítettek. Evezői feketésbarnák, farka alulnézetből - a repülő madárnál -, ezüstszürke, áttetsző rozsdássárga harántmintázattal, a tollak külső zászlaján kisebb, a belsőkön nagyobb, kerekded vagy vese alakú rozsdássárga foltokkal. Az öreg madarak csüdje élénk sárga, a fiataloké hamvaskék. A tojók valamivel nagyobbak, mint a hímek.

A kerecsensólyom Európában legfeljebb 400 párban él, ennek az állománynak jelentős része a hazánkban fészkelő 120-130 pár. Mint különösen veszélyeztetett madár fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 ezer forint. Ez természetesen nem egy kerecsen ára, nem azt jelenti, hogy félmillióért vásárolni lehet egy ilyen madarat. Az eszmei, természetvédelmi érték adott esetben a bíróságok részére jelent támpontot, amikor egy illegálisan lőtt példány vagy fészekfosztogatók ügyében kell ítélkezniük. A kerecsensólyom egyébként szerepel a vadon élő növény- és állatfajok, valamint élőhelyeik védelméről szóló Berni Egyezmény II. függelékében is, amely a fokozottan védett állatfajok jegyzékét tartalmazza.

Madarunk Kelet-Európában élő alfajai elsősorban a sztepp-területeken, kisebb részben a félsivatagos hegyi lejtőkön fészkel, nyugatabbra már az erdős sztyeppen, illetve az annak strukturálisan megfelelő, kiterjedt legelőkkel, rétekkel tarkázott erdőkben, vagy a folyókat kísérő galériaerdőkben költenek. Hazánkban a kerecsensólyom elsősorban az ország keleti tájain fészkel, de megtaláljuk a Dunántúlon is. Az Alföldön a folyóárterek erdeiben, kisebb erdőfoltokban, az utóbbi időben mind gyakrabban legelőkön, mezőkön átvezető fasorokban telepszik meg. Néha gémtelepek közelében is költ. A középhegységekben főként az öregebb, ritkás állományú bükkösöket kedveli, de ha erre alkalma nyílik, sziklapárkányokon neveli fiókáit. Teljes elterjedési területén szorosan kötődik a fő táplálékát jelentő ürgékhez, a párok szinte ráépülnek egy-egy kolóniára és rendszeresen odajárnak zsákmányolni. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy hazánkban a különböző okokból egyébként is erősen megfogyott ürgét 1982-ben védetté nyilvánították.



A kerecsen egyéves korában ivarérett, de általában csak később kezd költeni. A párok évente egyszer nevelnek fiókákat. Fészket, a többi sólyomfajtához hasonlóan, nem épít, hanem más madarak: dolmányos varjak, egerészölyvek, héják, parlagi- és rétisasok, a gémtelepeken szürke gémek fészkeit foglalja el. A sziklapárkányokon rendszerint hollófészekben költ. A kiválasztott fészket a hím mutatja a tojónak, amely aztán forgolódva, a mellével egyikszik benne egy megfelelő mélyedést kialakítani a tojások számára. Rendszerint már az első tojás lerakása előtt sokat tartózkodik a fészken, nem vadászik, párja látja el élelemmel. Közép-Európában a kerecsenek rendszerint fán épült fészkeket választanak, de mindenütt költenek, sziklapárkányokon is. Szlovákia déli felén egy párévenként felváltva fán, illetve sziklapárkányokon épült fészekben nevelte fiókáit.

A költésről
A párok korán kezdenek költeni, március végén vagy április elején már tojások vannak a fészkekben. Területüket azonban már sokkal korábban védik és onnan az odatévedő varjakat vagy ragadozó madarakat nyomban elűzik. Hangos vijjogással fejezik ki nemtetszésüket. A fészekalj általában 3-4 (2-6) kerekded tojásból áll. Színezetük meglehetősen változó: barnássárga, fehéres vagy világos rozsdavörös alapon az agyagbarnától a sötét vörhenyesbarnáig terjedő foltozással vagy felhőzettel díszítettek. Ha a mintázat nagyon finom, elmosódó, a tojások csaknem egyszínűnek tűnnek. A tojó kotlik, a hím csak néha váltja; táplálékot hord a fészekhez, eteti párját, amikor pedig éppen vadászik, egy közeli fán üldögél, tollászkodik és közben őrködik, figyeli a környéket. A tojó napközben óránként egy-két alkalommal megforgatja maga alatt a tojásokat. A fehérpelyhes fiókák körülbelül egyhónapi kotlás után kelnek ki, de már 2-3 nappal korábban, a tojáshéjon keresztül, hangkapcsolatba kerülnek anyjukkal. Ez azért fontos, mert megakadályozhatja, hogy az először költő tojó esetleg zsákmánynak nézze és megegye saját fiókáit.

A fiókákról
A frissen kelt kerecsenfiókák súlya 30-35 gramm. Az első két héten anyjuk a fészken marad, eteti, ha kell melengeti vagy éppen a tűző napsugaraktól védi, árnyékolja őket. A táplálékot továbbra is a hím hordja. A tizedik naptól kezdődően a tojó egyre többet tartózkodik a fészken kívül, egy közeli ágon üldögél, később már csak etetéskor keresi fel a fiókákat, majd azok 15-18 napos korától kezdve maga is vadászni jár. Ettől kezdve a hím is etet, a szülők 2-3 óránként hoznak zsákmányt a fészekhez.

A fiatalok 40-45 napos korukban már kimerészkednek a közeli ágakra, ide-oda tipegnek a sziklapárkányon, ha kell árnyékos sarokba húzódnak. Kirepülés után eleinte a fészek közelében maradnak, de azzal minden kapcsolatuk megszűnik, az éjszakákat faágakon, sziklapárkányokon töltik. Fokozatosan egyre nagyobb távolságra repülnek a zsákmányt hozó öreg madarak elé, végül eljutnak azokra az állandó vadászterületekre is, ahonnét azok a táplálékot hordják. Itt hosszabb ideig tartózkodnak és a szülők segítségével fokozatosan sajátítják el a zsákmányszerzés tudományát. Ezután a fiatalok szerte kóborolnak és olyan területeken is megjelennek, ahol máskor nem láthatók. Az öreg madarak többsége egész évben a költőhely környékén marad, a fiatalok télire Észak-Afrikába vonulnak. Magyar gyűrűspéldányokat Görögországból, Málta-szigetéről és Líbiából jelentettek vissza.

A kerecsen ősidők óta kedvelt vadászmadár, valószínűleg már honfoglaló őseink is solymásztak vele. Később a királyi udvarokban, nemesi kúriákban megszokott látvány volt a felsapkázott vadászmadarakkal a mezők felé induló lovasok serege. Valószínűleg akkoriban is sok sólymot, elsősorban vándor- és kerecsensólymot fogtak be, illetve szedtek ki a fészkekből, de a solymászat lett az újabb kori kerecsenvédelem rákfenéje. A sólymok iránt nagy igény jelentkezett Nyugat-Európában és az arab világban. Miután a kerecsen hozzájuk legközelebb Magyarországon költ, innét igyekeztek - természetesen illegális módon - beszerezni a szükséges mennyiséget. Az 1950-es évek óta a hazai állomány fokozatosan csökkent, voltak olyan ismert fészkek, ahonnét éveken át rendszeresen kiszedték és külföldre csempészték a fiókákat. Az 1970-es évek derekán már csupán 30 pár fészkelt az országban!

Szerencsére az 1974-ben megalakult Magyar Madártani Egyesület felkarolta a problémát, megalakult a Ragadozómadár-védelmi Szakosztály és az Egyesület tagjai dr. Jánossy Dénes irányításával társadalmi munkában, de szervezetten vállaltak részt a különösen veszélyeztetett fészkek őrzésében, az első tojás lerakásától az utolsó fióka kirepüléséig.

A sólyom zsákmányállatai között az első helyet a különböző ürgefajok foglalják el, hazánkban ezenkívül sok hörcsögöt is fog. A madarak közül messze az első helyet a házigalambok foglalják el, teljes elterjedési területén egyebek mellett szarka, vetési varjú, récék, nagy póling és különböző aprómadarak szerepelnek a zsákmány listáin. Adott esetben rovarokat is fog, cserebogár rajzás idején például egészen késő alkonyatig kapkodja a repülő bogarakat.

Ellentétben a rokon vándorsólyommal, amely szinte kizárólag a levegőben vágja le kiszemelt áldozatát, a kerecsen rendszeresen zsákmányol a talajról. Alacsonyan repül a legelő felett és így kapja el még a lyuk szája előtt a későn menekülő ürgét. Máskor vakondtúráson vagy más földkupacon ülve figyeli a környéket és indul az alkalmasnak vélt pillanatban a mit sem sejtő zsákmánya felé. Rendkívül ügyesen vadászik a levegőben is, viszonylag hosszú farka nagy fordulékonyságot tesz lehetővé számára. Ha teheti, ilyenkor is a meglepetés erejét használja ki, ha üldöznie kell a galambot, pillanatok alatt 120-150 kilométeres sebességre gyorsulva éri utol.

Különösen a nyár második felétől vadászik előszeretettel a mindenütt nagyszámban látható seregélyekre. Közismert, hogy ezek a madarak ragadozó közeledtekor szorosan összeverődnek, szinte egységes gömböt alkotnak a levegőben. Egyes külföldi szerzők ezt azzal magyarázzák, hogy a ragadozó így nem mer közéjük vágni, mert saját testi épségét félti az ütközéstől. Amint a kerecsen felbukkan, a seregélyek nyomban gömbalakba tömörülnek, de a ragadozó nyilván soha nem hallott az említett, kissé íróasztalszagú magyarázatról, mert habozás nélkül füléjük került és közéjük vágott. Az első támadás nem járt sikerrel, a “seregélygolyó” kettévált és a kerecsen üres karmokkal suhant át közöttük. De nyomban ismételt, újra a magasba lendült és másodszor is megcélozta a manőverező madarakat. A csapat ezúttal is kettévált, de egyikük elkésett és a kerecsen, karmaiban tartva áldozatát, alacsonyan repülve eltűnt a távolban.



Tudtad-e, hogy ...
... téli napforduló alkalmával ezeket a madarakat röptették, mintegy a Nap atyát tovább segítve égi útján, mivel ekkor van erején kívül.
...a kerecsensólyom (Falco Lanarius) eleségül kiszemelt áldozatát egyetlen jól irányzott csapással semmisíti meg. Nem okoz felesleges fájdalmat, és nem kínoz aljas módon. Ez azért fontos, mert az összes többi ragadozó madár, még élő áldozatát kezdi el falni.
… Nagy Lajos solymásziskolát alapított Veszprémben.
...a török hódoltság alatt egyes területeken ezzel a madárral válthatták meg a kirótt adót. Egy kerecsen 10-20 ló árának felelt meg.
...aki a kerecsensólyommal vadászik, az egyben tenyészti is a madarat, mert a solymászok nem fészekrablók. Tehát vadászni csak tenyésztett sólyommal illik. A kézzel nevelt sólyomfióka a legkezesebb, ezzel a legkönnyebb vadászni.
...amíg a madár szabadon élt, addig hívták kerecsennek, amikor elkezdték idomítani onnantól már turulnak. Ugyanúgy, ahogy a sast idomítva már besének nevezték, a héját pedig kátának.

Schmidt Egon Cikkének felhasználásával Tóth József
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.