Akik nem tudják rendszeresen látogatni szeretteik sírját, arra gondolnak, hogy egy művirágból készült koszorú „sokáig szép marad”. Ám többnyire soha nem szép – mert a műkoszorúk többsége rettentő csúnya. A napon szétfakul, elveszti színét, a hidegben a műanyag megdermed, szétrepedezik, a végeredmény egy szörnyűséges valami lesz a síron. Pláne, ha a drága pénzen megcsináltatott síremlékre ráolvad a napon a műanyag, majd rá is fagy a télen – azt az elegyet onnan semmi le nem oldja. Örök mementó lesz, de nem a szereteté. Inkább azt sugallja: - „Idén is letudtuk a temetőzést.”

Ízléssel, vagy giccsparádéval?
Szép művirág? Igen van ilyen! Selyemből, vagy az eredetihez megszólalásig hasonló finoman megmunkált műanyagból – ám az ilyen sokkal drágább,mint az eredeti virág, és bizony sajnos gyorsabban lába is kél. Az ilyenre nem mindenki akar, vagy tud költeni. A művirág lényege nem az, hogy nagyjából hajazzék az eredetire, hanem az, hogy – ha látszik is rajta, hogy nem valódi – önálló egység, alkotás legyen, esztétikai élményt nyújtson. Nem baj, ha nem akar erőszakosan igazinak tűnni.

HarmoNet tipp: Krizantém titkok - tipikus temetői virág halottak napja tiszteletére >>
Ha nem művirág, akkor mi?
A művirág helyett tartós, és tényleg esztétikus , a szeretett személy sírjára jobban is illő, kifejező, a termésekből készült koszorú, dísz, csokor. Ezek ára nem sokkal drágább – vagy ha magunk készítjük, barkácsolás közben a szeretteinkre emlékezve, akár még sokkal olcsóbb is lehet – mint a műanyagoké. Ezek is hosszan mutatósak maradnak, színesek, szépek lehetnek, és sokkal jobban belesimulnak a temető természetes körforgásába. A toboz, a magyal, a színes bogyók, magvak, a mákgubó, a szárított levelek, virágok, gubacsok, szárított és preparált kukoricahéj, mind-mind alkalmasak arra, hogy koszorúvá kössük őket, és kegyelettel emlékezhessünk halottainkra.

A sír, a koszorú az élőknek szól
A műanyag koszorúk élménye olyan, mint a cifra koporsó. A koporsó belső oldala dísztelen. Ebből is látszik, hogy a temetés, a sírbolt, meg az egész az élőkért, az élőknek van. Az emlékezés is inkább nekünk fontos. Ne az legyen a fontos, hogy „letudjuk kötelességünket”, inkább azt vizsgáljuk meg, mi fejezi ki legjobban azt az érzést, ami kedves – vagy akár kevésbé kedves – halottunkhoz fűzött bennünket. Vigyünk ennek az érzésnek megfelelő virágot, koszorút a sírra.

Ha nem tudjuk meglátogatni a sírt, még mindig bensőségesebb egy gyertyát gyújtani odahaza, mint kiküldeni egy helyi rokonnal egy tartósnak tűnő műkoszorút.
Váraljai



