Az óvoda kiválasztása nehéz dolog, írja budapesti olvasónk. A gyerek a legközelebbi óvodába egyenesen utál járni, verekszik a társaival. Otthon ezt nem csinálja. Mi a teendő? Valóban jobb az alapítványi óvoda? Érdemes megfizetni? Érdemes kilométerekre vinni a gyereket a lakhelyünktől? A válasz budapestieknek még könnyebb, hisz a mama-papa munkahelyéhez, vagy a lakáshoz közel is lehet óvodát találni. Vidéken azonban egy óvoda van. Válogatásra csak hosszas utazással van mód.
Rossz gyerek az óvodában
Ha egy családban azt a panaszt hallom, hogy a gyerek itthon jó, de az óvodában nagyon rossz, akkor azt gyanítom egyből, hogy vagy a szülők nézik rózsaszín szemüvegen át a csemetéjüket, vagy az óvodában vannak súlyos gondok. Ha a gyerekre rásütik a "rossz gyerek" bélyeget, az inkább a rossz pedagógust minősíti. Sajnos a kicsi elfogadja a "rossz vagyok" címkét, és úgy viselkedik, ahogy azt az óvó néni elvárja: Rosszul. Mert így az óvó néni figyelmét egy ideig magára tudja vonni. A többiek pedig tartani fognak tőle. Ez a viselkedési minta aztán végig kísérheti a gyermek életét. A jó óvó néni a rossznak ítélt viselkedést nem azonosítja a gyerekkel, sőt a "rossz viselkedés" után azonnal a helyes viselkedés felajánlásával korrigál.
Ne verekedj!
Halljuk anyukáktól, pedagógusoktól számos alkalommal. De mit tegyek helyette, hogy a konfliktusaimat rendezzem? Ezt a kérdést teszi fel a gyermek, persze kimondatlanul, mikor újra és újra elköveti a nem kívánt viselkedésformát, vagyis verekszik. A verekedő gyermeket vizsgáljuk más szemmel. Tegyük fel a kérdést, miért van szüksége arra, hogy konfliktusai legyenek? Ha már kialakultak a konfliktusok, miért csak verekedéssel tudja rendezni őket? Vajon ezt a modellt látja valahol, és modellt követ?
Egy barátságos családban, ahol a szülők nem verekednek, valószínűleg nem. Vizsgáljuk meg saját, vagy az óvó néni reakcióját a verekedésre. Ilyenkor sokáig osztatlan figyelmet szentelünk a verekedőnek? Lehet, hogy csak az odafigyelésünket hiányolja? Esetleg a többiektől fél és félelmében támad? Mi okozza a félelmet? Miért a támadás a kivezető út? Ezekre a kérdésekre a gyermek rajzai, és játéka is választ adhat, érdemes vele rajzairól beszélgetni, és játékába belehallgatni.
Alternatívák a "jó" viselkedésre
A gyermek soha nem akar rossz lenni. Ezt feltétlen tartsuk szem előtt. A viselkedése lehet hibás, amit mi javíthatunk, de a számunkra ő kedves és jó gyerek, akinek JOGA VAN ahhoz, hogy néha hibákat kövessen el, és azokat korrigálja. Joga van feldühödni, de nincs joga megütni valakit dühében. Ezért meg kell tanítanunk a békés konfliktusrendezésre. A nevelési tanácsadóktól a gyermek agykontroll tanfolyamokig különböző korosztályok problémáival számos szakember foglalkozik.
A leghatékonyabb nevelési módszer a dicséret. Ezért az óvodás mindent elkövet. A szidás, elmarasztalás is akkor hatékony, ha utána nem sokkal észrevesszük, hogy iparkodik helyrehozni a hibát. Ilyenkor figyeljünk arra, hogy ne legyünk kioktatóak:
- Látod, tudsz te jól is viselkedni! - felkiáltással, mert ez nem dicséret. Az igazi dicséret valahogy így hangzik: - Észrevettem, hogy megbántad, hogy verekedtél, és nagyon örülök, hogy már sikerült kibékülnötök a barátoddal és együtt építitek a várat! A közös munka sokkal eredményesebb! Ügyesek vagytok!
A dicséret - de a szidás is - legyen konkrét. A gyereknek olyan relatív fogalmakról, mint jó és rossz, egyszerűen nem is lehet fogalma. Nevezzük meg pontosan a kívánt és a nem megengedett viselkedést. Persze mondhatjuk a viselkedésre, hogy az nem jó, az rossz, de az értékelés ne a gyerek egész személyiségére vonatkozzon, és ne párosuljon a szeretet megvonásával!
A szeret töretlen!
A gyermeket akkor is szereti a mama, ha éppen valami rossz fát tesz a tűzre. Az óvó néni szeretete már nem töretlen. bizony, vannak olyan gyerekek, akiket nem szeret annyira. Ha ez épp a mi gyerekünk, akkor elgondolkodhatunk azon, hogy elvigyük egy másik óvó nénihez, akivel jobban el tudják fogadni egymást. A szeretet ugyanis kölcsönös dolog. A felnőttek sem szeretnek mindenkit egyformán. Nem fontos persze, hogy csemeténk legyen a csoport kedvence, de számkivetett rosszalkodónak se érezze magát a csoportjában. Ezért fontos, hogy a gyerek érezze, szeretik, még akkor is, ha hibázik, de elvárják tőle, hogy a hibáit életkori felelősségéhez képest a legjobban korrigálja.
Ne szólj a gyerekek dolgába!
A gyerekek konfliktusait ne oldja meg soha felnőtt. Adjon modellt és mintát arra, hogy lehet egy konfliktust megoldani, esetleg megelőzni. Vezetheti, kérdéseivel segítheti a feloldást, de kész receptet, megoldásokat ne adjon, mert akkor ez egyik fél vesztesnek fogja érezni magát és elfojtott dühét esetleg újabb verekedésben vezeti majd le. Ha a kockákon veszekedő gyerekek között "igazságot teszünk" és odaadjuk egyiknek, vagy a másiknak a játékot, vagy esetleg elvesszük mindkettejüktől, csalódottá válnak, mert a döntést rájuk kényszerítettük. A legjobb, ha megkérdezzük tőlük, pontosan mi okozta a konfliktust, és mi az a megoldás, amit mindketten el tudnak fogadni ahhoz, hogy békésen játszhassanak tovább. Meglepően hamar fog menni a kompromisszum.
Hallgasd meg, mint mond a gyerek!
Törekedjünk mi magunk is arra, hogy mindig meghallgassuk a gyerek álláspontját és keressünk olyan megoldásokat, ami mindkettőnk számára elfogadható. Lehet, hogy azért "rossz", mert a mamával szeretne lenni, de bizonytalan abban, hogy a mama mikor akar majd vele foglalkozni. Idejét, figyelmét úgy vonja magára, hogy olyasmit csinál, amit a mama nem helyesel. Ezeket a kimondatlan szavakat is meg kell hallanunk. Gyermekünk szókincse ugyanis korlátozott.
Alapítványi óvodák
Az alapítványi óvodák azzal tudnak többet, mint a nem fizetős társaik, hogy a pedagógusaik felismerték és alkalmazzák ezeket a törvényszerűségeket. Azonban sok olyan elhivatott nevelő van a Földön, aki nem alapítványi drága óvodában dolgozik, mégis a lelkébe kódoltan tudja ezeket a dolgokat. Elegendő lehet ilyen nevelőt találnunk, kis erőbedobással ez nem is olyan nehéz. Az alapítványi óvodák többsége - valljuk meg, még ha népszerűtlen is a mai világban - túlterheli a gyermek idegrendszerét. A szeretetteljes légkör fontosabb minden különóránál és méregdrága játéknál.
A "rossz gyerekek" és mamáik, nevelőik leveleit továbbra is várom!
Tóth Zsuzsa
Az óvoda kiválasztása nehéz dolog, írja budapesti olvasónk. A gyerek a legközelebbi óvodába egyenesen utál járni, verekszik a társaival. Otthon ezt nem csinálja. Mi a teendő? Valóban jobb az alapítványi óvoda? Érdemes megfizetni? Érdemes kilométerekre vinni a gyereket a lakhelyünktől? A válasz budapestieknek még könnyebb, hisz a mama-papa munkahelyéhez, vagy a lakáshoz közel is lehet óvodát találni. Vidéken azonban egy óvoda van. Válogatásra csak hosszas utazással van mód...
Tetszett a cikk?



