Itt a nyár, a gyermekeknek már megkezdődött az iskolai szünidő. A régen várt vakáció! Reményekkel, vágyakkal teli különböző tervek hangzanak el nap mint nap. Szüleik is szeretnének minél több időt eltölteni gyermekeikkel. Hová, merre menjünk, utazzunk, vagy csak egy közeli csendes helyen kapcsolódjunk ki? Néha a gyermek az alapot sem kapja meg, az odafigyelést. Mérjünk emberi értékekben, ne anyagi javakban.

Családi vakáció
Minél több időt kint tölteni a szabadban, élvezni a jó meleg napfényt, a lágy szellőt, vagy egy csendes tó hűs vízben megfürödni. Leheveredni a zöld pázsiton, s hallgatni a madarak énekét, elcsendesedve hálát adni a jó Istennek mindenért.

Hiszem, hogy mindenkinek van miért, ha erre oda figyel, felülemelkedik minden bánaton. Itt a szabadban látva a szép zöldellő fákat, virágokat, törekedni kell egy belső öröm elérésére. Szoktassuk rá magunkat arra, hogy mindennek a jobbik oldalát nézzük, s meglátjuk, mindent könnyebben tudunk viselni. Egy közös labdajáték a gyerekekkel, közös ebédfőzés egy bográcsban, ebéd után elnyújtózás, beszélgetés, a régi szép dolgok felelevenítése, mind mind egy igazi kikapcsolódást ad. Nyess le életed fájáról minden hervadó levelet és elszáradt ágat, és csak frissességet és életerőt nyilváníts ki.


Gyűjts magad köré napfényt a felhők helyett. Igyekezz egy szép, friss virág lenni Istennek kertjében, és árassz jó illatot magad körül. Ha ezt teszed, biztos később halsz meg, azonban boldogtalan panaszkodásaiddal biztosan megrövidíted életedet. Egy bölcs szülő úgy tervezi meg a család nyaralását, hogy majd a munka, vagy az iskola „adóság-mentesen”, és örömmel teljesen kezdődhessen.

Az együtt töltött idő: Min múlik? - Idő van pénz?
Mindig szerettem a gyerekeket, s szeretem ma is. Döbbentem hallgattam régebben, hogy kismamák közül sokan „Gyes-betegséget” kapnak, vagy bölcsödét keresnek, beadva minél hamarabb kicsi gyermeküket.

HarmoNet tipp: Feketéné Bokor Katalin: Egészség minden napra - értelmi, lelki és fizikai életünkben >>

A vakáció ideje előtt nagy gond, kinél lesz a gyermek? Sőt olyanok is vannak – reméljük keve­sebben, akik szabadságukat is gyermeküktől függet­lenül tervezik meg, s nekik inkább befizetnek egy- vagy több táborra, csak „nyugtuk legyen végre, már nekik is.” Oly anyák véleményét hallgatom szívesen, kik e­l­mond­ják; gyermekeik elmennek a nagymamákhoz egy-két hétre, - tovább nem! mert ők, akkor nyugodtak, ha mel­lettük vannak gyermekeik. S szerintem ez így is van rendjén.

Figyelmesen olvassák el ezt a brazíliai verset:

Gyermeki üzenet

 „Mondod, hogy én vagyok a jövő,
Ne hagyj a jelenben magamra.
Mondod, hogy én vagyok a remény, a béke,
Ne okoz békétlenséget nékem.
Ne kívánságod szerint, ünnepnapokon szeress,
Állandó szeretettel nevelj!
Nem arra vágyom, hogy játékszered legyek,
Példás szavakat, életet kérek tőled.
Munkára, jóságra, kedvességre, megbocsátásra,
Tisztességre, becsületességre nevelj
Lábamat az igazság útjára vezesd.
Formáld, irányítsd éltemet akkor is,
Ha szenvedést, szívfájdalmat okoz nékem!
Kérlek, nevelj engem úgy ma,
Hogy holnap miattam, ne kelljen sírnod."

Sok húsz év körüli fiatal anyukája sírt már iro­dámban azért, mert valahol az előadáson hallotta tőlem e verset, s elmondta, gyermeke kicsi korában neki sem ő volt az első, s most fáj a lelke, hogy alig látja őt.

Itthon vagy másutt nyaralni?
Mindegy. Mindennek a beszélgetés az alapja.
Mindennek az alapja a szeretet. „Akit szeretek, azért mindenre képes vagyok,” sokszor hallható. De a valóságban is így van ez? Nem lehet mindenkire egyforma sablont húzni. „Embere válogatja” – egy régi mondás szerint, de ez így is van.

Kivel? az csak a legtermészetesebb, hogy elsősorban családtagjainkkal kellene megosztani minden gondunkat, problémánkat. Ugyanakkor a barátok, az ismerősök körében lévő magányosokról, egyedül élőkről sem kellene elfelejtkeznünk. Ők is vágynak arra, hogy valaki meghallgassa őket. Tapasztalatom, mikor egyedül élő beteg keres meg, már azzal, hogy végig hallgatom! – ami nem kevés idő – félig meggyógyul. Miért? mert ha, nincs aki meghallgassa őt, félénké válik. A félénkség, (a meg nem értéstől való félelem) bénítólag hat rá. Vannak, akik tönkremennek abban, hogy soha nem találkoznak senkivel, aki annyira becsülné és szeretné őket, hogy odaadással meghallgassa mondanivalójukat.

Férjem, mikor több órát van nálam bent egy beteg, kérdezi: „Mit tudtál neki ennyit magyarázni?” Nem én magyaráztam, - felelem neki, „inkább nagyon sokat hallgattam. Részére ez volt a fontosabb gyógyír.”

Ne szokjuk meg azt, hogy valakitől megkér­dezzük: „Hogy vagy”? - s választ sem várva, mondjuk a magunkét. Hallgassuk meg a másikat, bár ehhez nem­csak sok idő, hanem sok türelem is szükséges és érdek­­lődés! Nagyon elkeserítő, ha valakivel beszélgetnénk, s látjuk rajta, hogy gondolatban máshol jár, vagy nagyon unja beszédünket. S ha mi elhallgatunk, észreveszi magát, de már késő. Legyünk tapintatosak az odafi­gyeléssel, meghallgatással.

Részlet Feketéné Bokor Katalin Egészség minden napra című könyvéből >>
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.