Népi titkok a színekről
A népi kultúrák érzékenyek voltak a színekre. A magyar nyelv több, mint száz különféle színt ismer a ló különféle árnyalatainak megkülönböztetésére (tudja-e, milyen színű a deres, a hóka, a pej ló?), ugyanígy az eszkimók a hó fehérségének árnyalataira ismernek számtalan különböző szót. Indiában ma is vörös leplet feszítenek ki az ájult, tetszhalott ember fölé, hogy így segítsék magához térni. Itáliában fennmaradt az az ősi népi szokás, hogy gyulladásra, nehezen gyógyuló sebre kék színű kendőt tesznek. A vörös szín hatására a véredények kitágulnak, és a véráramlás fokozódik, míg a kék színű fény hatására összeszűkülnek az erek és a vérzés, a gyulladás csökken.A régiek megfigyelték, hogy az egyes színek megjelenése a testen már önmagában is figyelmeztető jellegű. Így lázas állapot esetén a piros, fagyásnál, megfázásnál a kék, májbántalmak esetén a sárga, ütések nyomaként a kékeszöld, epebajnál a zöld szín jelenik meg a bőrön. Ezért, az ezzel ellentétes színekkel igyekeztek gyógyítani a betegeket. Megfigyelték azt is, hogy a tüdőbeteg emberek valósággal ki vannak éhezve a piros színre, míg a szívbajosok ugyanezt kerülik, az epebajosok pedig irtóznak a sárga színtől.

Mondásaink közül sok az aura színeire utal:
- Elönti a vörös köd
- Elönti a sárga irigység
- Mindent rózsaszínben lát
- Színes egyéniség
- Felhős a homloka
- Ez valami lila homály
A színek lélektani hatása
A színek és az emberek temperamentuma között már az ókorban összefüggést véltek felfedezni. A görög Empedoklész, Hippokratész, Arisztotelész négyféle temperamentumot (lelkialkatot) különböztetett meg, és ezeket színekkel jelölték. Az elméletet a római Galenus fejlesztette tovább.- A „kék ember” (másképpen a melankolikus ember) gyakran visszafogott, energiátlan, kedélybeteg. Érzékeny, hűséges típus, segítőkész, szelíd, megnyugtató. Jó érzéke van mások megvigasztalásához.
- A „piros ember” (kolerikus típus) gyorsan lelkesedik, elfogja a harci bátorság. Könnyen száll vitába, hamar felfortyan, magabiztos és mozgékony. Eleven, lelkesedő, nemigen szeret pihenni.
- A „sárga ember” (szangvinikus) hangulatai gyorsan jönnek és mennek. Optimista, kedves, derűs és életigenlő.
- A „zöld ember” (más szóval a flegmatikus ember) lusta, nyugodt és kényelmes. Óvatos, nem szeret kapkodni, értékeli a megbízhatóságot és a barátságot.

Egy csokoládét gyártó cég azt tapasztalta, hogy a gyermekek között kiosztott apró csokik közül a zöldek maradnak a legtovább a cukorkás doboz alján, a kakaó színű és a piros csomagolású csokikat pedig hamar elkapkodták a gyermekek. A csomagolás színe itt is hatott, a gyerekek a világos, fehér színű csokit krémesebbnek, a pirosat finomabbnak, a barnás színűt kakaósnak ítélték, noha a csoki azonos ízű volt!
Kapcsolódó cikkek



