A delfinek ősei egykor kifejezetten szárazföldi állatok voltak. Valószínűleg azért költöztek vissza a vízbe, mert ott bőségesebb és változatosabb táplálékot találtak, illetve nem voltak a Föld 1/3 részét kitevő szárazföldre korlátozva, hanem szabadon úszhattak, amerre csak akartak. A vízi életmódra való átállás persze nem egyik napról a másikra történt, hosszú évmilliók kellettek ahhoz, hogy a delfinek lába úszólapáttá módosuljon, és testük is a vízben való haladáshoz megfelelő formára módosuljon. Ez az áttérés kb. 50-35 millió évvel ezelőtt fejeződött be, azóta úsznak tengereinkben kedvenc vízi emlőseink.

Rokonság
Az emlősök osztályában jól elkülöníthető a cetek rendje, amely rend két alrendre, a fogascetek és a sziláscetek alrendjére bomlik. Előbbiek alrendjébe tartoznak a delfinek. A fogascetekre jellemző, hogy szájukban (nevükhöz hűen) 2-272 számú fog található.
Meglepő lehet, hogy a középkorban (illetve sajnos még napjainkban is) a sokat vadászott narvál, a tengeri egyszarvú a fogascetek alrendjéhez tartozik, vagyis az általunk is ismert kedves és bohókás palackorrú delfinek, illetve a komoly és méltóságteljes kardszárnyú delfinek (vagy gyilkos bálnák) unokatestvérei.
A delfin, egykoron szárazföldi emlősként, természetesen tüdővel lélegzik. A levegőcsere a homloktetőn található orrnyiláson keresztül történik. Az orrnyílásból tehát sosem víz, hanem meleg pára jut a szabadba, amely messziről szemlélve vízsugárnak tűnhet. A delfinek, és általában a fogascetek ritkábban vesznek levegőt, mint a szárazföldi emlősök. Amíg az ember nyugalmi állapotban percenként kb. 20-30-szor vesz levegőt, addig a delfin csupán 1-3 alkalommal. A mozgáshoz szükséges oxigén tehát nem a delfin tüdejében, hanem izomzatában raktározódik el.

Táplálkozás
A delfinek legfőbb tápláléka a hal, de míg egyes fajok inkább lábasfejűeket zsákmányolnak, addig más fajok szívesen vadásznak pingvinekre és fókákra, sőt, a kardszárnyú delfinek időnként cápát, és más delfineket is zsákmányul ejtenek. A delfineknek az állandó mozgás és a nagy hőveszteség miatt szinte folyamatosan táplálkozniuk kell. Ezért gyakran csoportokba verődve fokozzák a vadászat sikerét.
NarmoNet tipp: A delfinek tudják egymás nevét! >>
Csoport - összhang
A delfinek között fantasztikusan szoros a kapcsolat, rajokba állva „járják” a vizeket. A csoportos tevékenység nem csak a bajba jutott egyedek megmentésére korlátozódik, hanem a táplálékszerzésben is szorosan együttműködnek. Csapatokba verődve, egymással folyamatosan kommunikálva űzik a fókákat, pingvineket, halrajokat, amíg azok kimerülnek, és könnyű zsákmánnyá válnak. Azt is megfigyelték már, hogy amikor különböző fajhoz tartozó delfinek alkottak egy csapatot, akkor is teljes volt az összhang, a civakodás, vagy az egyet nem értés legkisebb jele nélkül.
A delfinek nem csupán a zsákmányszerzésben, hanem a menekülésben is segítik egymást. A fő taktika itt is a figyelem elterelés. Baj esetén a csoport elöl úszó tagjai gyors iramra kapcsolnak, és gyakran fel-felugrálnak a víz felszíne fölé a levegőbe. Ezalatt a csoport többi tagja a szélrózsa minden irányába villámgyorsan szétúszik. Az utolsók pedig a víz alá buknak, és szintén villámgyorsan eltűnnek a szem elöl. A delfinek, ahogy vadászat közben, a menekülés során is folyamatosan tartják egymással a kapcsolatot.
HarmoNet tipp: Varázsszer a bajban: Delfinterápia >>
Szaporodás
Ez a társas kapcsolat más helyzetekben is megfigyelhető. A vemhességi idő (11-13 hónap), közvetlenül a szülés előtt a nőstény mozgása lelassul. Amikor a szülési fájdalmak jelentkeznek, a csoport nőstény tagjai a vajúdó nőstény köré gyűlnek. Ezzel szinte óvják gyengélkedő társukat a külső veszélyektől, illetve megakadályozzák, hogy lemaradjon a csoporttól. Az újszülött delfin farokkal kifelé, nyitott szemmel jön a világra. Életében az első legfontosabb feladat, hogy a felszínre emelkedjen, és levegőt vegyen. Az úszásba gyorsan beletanulnak, a néhány hetes fiatalok ugyanis már 30 km/h-s sebességgel képesek úszni.

Az újszülött delfinek átlag 25 percenként úsznak anyjukhoz szopni. Gyakran és rövid ideig szopnak, hiszen a kicsiknek gyakran kell a felszínre emelkedniük levegőt venni. A nőstény delfin akaratlagosan tudja szabályozni az anyatej kilövellését, ezzel is könnyítve a bonyolult víz alatti szopást. A kis delfinek hosszú nyelvükkel körbeölelik az anyjuk emlőjét, és felső ajkukkal szinte odatapasztják magukat a nőstényhez.
A delfinek talán nem meglepő módon váltak az emberek kedvenceivé. Közvetlenségük, játékosságuk, vidámságuk feledhetetlen élménnyé teszi a velük való találkozást. Manapság már egyre több helyen (delfináriumokban, delfinshow-k keretében, delfinterápiákon) találkozhatunk velük. Ez a különös, intelligens állat meglepő módon vonzódik az emberhez, ki tudja, mit láthat bennünk, „intelligens” emberekben



