Tegnap este én kértem rá. Pedig az év elején még én rágtam a fülét, hogy írasson be, mert már majdnem mindenki hittanos volt az osztályban és egyre cikibb lett, hogy meg kellett őket várnom, hogy utána kosarazhassunk az udvaron. Kérdeztem őket, hogy mit tanulnak, de csak annyit mondtak, hogy nem tanulnak, mert Klári néni állandóan fegyelmez.

Azért vannak érdekes dolgok is, például Jézus, jó fej, érdekeseket mondott, mindenféle csodákat csinált, és voltak tanítványai, elég furcsa emberek. Aztán az egyházról is szó van. Kérdezni lehet, de nem nagyon érdemes, mert Klári néni a kérdésekre ugyanazt mondja, ami a hittankönyvben van, meg azt, hogy ezt úgysem lehet megérteni, leginkább hinni kell.

Vasárnap meg templomba mentek.
Aput megkértem, hogy vigyen el. Eljött. Fülöp atya vezette a szertartást. Érdekes ruhában volt. Nem értettem semmit. Hol fel kellett állni, hol le kellett ülni, szólt az orgona, néhányan énekeltek, Fülöp atya nagyon ünnepélyesre vette a figurát, megváltozott hangon beszélt, a gyerekek felolvastak valamit, aztán ő is, és beszélt arról, hogy legyünk jók. Örültem, amikor végre vége lett az egésznek. Nem értettem, miért járnak az emberek a templomba. Főleg azt nem, hogy az osztálytársaim miért mennek el oda. Azt mondták, hogy ha valaki hittanos, annak templomba is kell járni. Ez egy kicsit visszatartott attól, hogy én is hittanos legyek, de ekkor már elhatároztam magamban, hogy beiratkozom.

Amikor mondtam apának, csak azt kérdezte, hogy miért?
Mondtam neki, hogy akkor nem unatkozom a kosarazásig, meg azt, hogy nem akarok lemaradni tudásban a többitől, meg azt, hogy nem értem én ezt az egészet, és ha hittanra járok, talán megértem. Mondta, hogy jó, azt teszek, amit akarok, és reméli, hogy így talán közelebb jutok önmagamhoz. Na ezt aztán végképp nem értettem, de nem kérdeztem meg tőle, hogy ez mit jelent, de még kíváncsibbá tett. Beiratkoztam. Hogy az osztálytársaimmal együtt járhassak hittanra, megkaptam a hittankönyvüket, és Klári néni felajánlotta, hogy a nyár végén levizsgázhatok.

Abban biztos voltam, hogy fogok annyit tudni, mint a hittanosok, mert ők semmit sem tudtak, meg ha nem sikerül a vizsga, legfeljebb a kezdőkhöz kerülök. A hittankönyv érdekes volt. Nem tanultam, csak olvasgattam. Érdekes, hogy szinte minden megmaradt az agyamban. Egy csomó érthetetlen dolog is volt benne. Az, hogy egy Isten van, de az háromszemélyű, meg hogy Jézus az Isten Fia volt, de mégis Isten, meg ember is.
Aztán az, hogy Isten teremtette a Világot, törődik vele, meg velünk, az emberekkel.
Az imáról is szó volt, ami nem más, mint beszélgetés az Istennel. Megpróbáltam, de az Isten hallgatott.

Tetszett, hogy van őrangyalom, aki vigyáz rám, próbáltam vele is beszélgetni, de ő is kuka volt. Kiderült, hogy nem tartozom az egyházhoz, mert még nem vagyok megkeresztelve. Kérdeztem apát, miért nem, és ő azt mondta, hogy arra várt, hogy magam döntsem el, akarok-e valamilyen valláshoz tartozni, vagy sem. Ekkor tudtam meg, hogy többféle vallás is van, és elkeseredtem, hogy mikor fogom én eldönteni, akarok-e vallásos lenni, vagy sem, és milyen vallású, hisz nem is ismerem őket. De hallgattam. A vizsga jól sikerült, mert Klári néni bármit kérdezett, meg tudtam mondani a helyes választ, de amikor mondtam, hogy nem értem, miért ez a jó válasz, azt mondta, hogy majd később megértem, és egyébként is sok olyan kérdés van, amire nincs válasz, mert titok, és csak az Isten érti. Gondoltam, hogy majd megértem, és ha nem, azt is megértem, hogy miért nem.

Hittanos lettem
A hittanórákon nagy volt a rendetlenség. Klári néni állandóan kiabált, hogy figyeljünk, de csak akkor figyeltünk, ha érdekeseket mondott. De ez ritkán volt. Talán akkor, amikor Jézusról beszélt, meg arról, hogy milyen csodákat csinált. Akkor is figyeltünk, amikor arról beszélt, mi történik azután, ha meghalunk. Hogy vagy a mennyországba, vagy a tisztítótűzbe, vagy a pokolba kerülünk. Aki bűnben hal meg, annak büntetése az örök tűz, az örökké tartó szenvedés. Nagyon felháborodtam. Ezt már nem tudtam, nem akartam elhinni. Hogy nevezhetik "jóistennek" az Istent, ha ilyen büntetést ró az emberre? Mert a hittanórán kiderült, hogy mindenki bűnös, még az is, aki nem vétkezett, mert örökölte az eredeti bűnt. Már ezen is kiakadtam, nagyon, de vártam, mi lesz a vége. Hát ez lett. Pokol.

Hogy egy csomó dologról kiderült, hogy bűn, és a bűnt büntetés követi. Ahogy a jót jutalom. Isten szemmel tart minket. Ha ez igaz, félnem kell. Mondtam is Klári néninek, és ő azt mondta, így van, és hogy nagy erény az istenfélelem, mert legalább nem rosszalkodunk. Otthon elmondtam apunak és kértem, írasson ki a hittanból. Nekem nem kell az ilyen Isten. Apu rám nézett és azt kérdezte, hogy tényleg ki akarok-e iratkozni. Mondtam, hogy igen. Így történt.

Lejegyezte: Bigelbauer Pál
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.