Manapság a szülések legnagyobb része kórházban zajlik. Azt sulykolják belénk, hogy szülés közben a baba és a mama csak és kizárólag a kórházban lehet biztonságban. Vajon ez tényleg így van? Vagy lehet, hogy épp az ellenkezője igaz?

Kultúránkban szüléskor sok mindent tesznek a nőkkel, ami traumatizáló számukra, de nem támasztják alá kutatási eredmények. Többnyire olyan gyakorlatokról van szó, amelyeken keresztül a hatalommal bíró intézmény szabályozza az ott zajló eseményeket, az egyéneket pedig a kórházak, a személyzet és a páciensek esetében alárendelt és alázatos szerepben tartja. Ezek az eljárások nem tekinthetők tudományosnak.

A kórházi közeg
Amikor egy nőt felvesznek egy kórházba, olyan társas közegben találja magát, amely mind az ő, mind a többi személy viselkedését szabályozza. A kórházi bürokrácia biztosítja a konformitást és az engedelmességet, a hierarchikus irányítási rendszer pedig bünteti a szabályoktól és a protokolloktól való eltérést, jutalmazza azok megkérdőjelezés nélküli betartását. Mindez drámaian eltér attól, ahogyan a szülés régen zajlott.

Biztonságos vagy félelmetes?
Noha napjainkban a szülés biztonságosabb, mint valaha, sok nő számára mégis lesújtó tapasztalatot hoz, amelynek emléke életük végéig kísérti őket. Az anyává válás kórházi, technokrata kultúrában zajlik, és gyakran félelmet keltő megpróbáltatás lesz belőle. A nőket fizikailag lekötözik és pszichológiai „agymosást” végeznek rajtuk, majd kinyilvánítják és fenntartják felettük az orvosi és technikai rituális hatalmat.

Ez még akkor is megtörténik, ha a fájdalmat epidurális érzéstelenítéssel uralják, ha képek vannak a falon, virágos függönyök az ablakokon, hintaszék és mintás takaró az ágyon – még akkor is, ha a nőket meggyőzték arról, hogy volt választási lehetőségük, és hogy szabadon hozhattak döntéseket.

A modern kórház – nem kevésbé, mint bármely hagyományőrző társadalom – ránk erőlteti a szülési kultúrát.

Közszemle tárgyává válni
A szülés intenzív és intim élmény. Ennek ellenére a szülés medikalizált vezetése nyilvános hellyé teszi a szülőszobát: a nő nemi szerveit közszemlére állítják az arra járó ismeretlen munkatársak előtt, orvostanhallgatók nézik őket, ismeretlenek vizsgálják és értékelik a szülés folyamatában elért haladásukat, a szülésükről szóló dokumentációt pedig műszakról műszakra adogatják egymásnak a teamek.

Vadidegen emberek jöhetnek be a szobába, akik egyszerűen bejelentik, hogy „most megvizsgálják”, majd kesztyűs kézzel a hüvelyébe nyúlnak. Ez a vezetési rendszer elbizonytalanító, megalázó és félelmet keltő a nők számára. Ám a gondozás felaprózottsága nemcsak kellemetlen, hanem veszélyes is: olyan körülményeket teremt, ahol az anyák könnyebben lesznek zaklatottak, méhtevékenységük lanyhul, a szülés pedig lelassul. A vele történő eseményekért senki sem vállal személyes felelősséget. A feléje sugárzott üzenetek nem egyértelműek. Megértés helyett csak információtöredékeket kap. Mindez katasztrofális hatásokkal járhat.

A cikk folytatása>>>

(Sheila Kitzinger: Intézményi hatalom a modern szülészeti kultúrában: a szülésről az antropológus szemével)

HarmoNet tipp: A szabad szülés szerelmesei>>>

További részletek olvashatók Sheila Kitzinger magyarul most megjelent könyvében, A szülés árnyékában, Katarzis vagy krízisben.

A témával kapcsolatos további információk itt találhatók:www.szules.hu

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.