Nagyjából mindenkinek van egy bélyeggyűjtő nagypapája - már akinek egyáltalán van nagypapája. A bélyeggyűjtés, mint hobby még ma is az egyik legnépszerűbb időtöltés és egyben vagyonfelhalmozási-befektetési mód.

Az értékes bélyegek, filatéliai tárgyak évente több nemzetközi aukción lelnek gazdára, a műkincsekhez hasonlóan. Érdekes, hogy ezek a különlegesen nagy értékű, rendszerint XIX. századi-háború előtti klasszikus bélyegek rendszerint egyáltalán nem szépek. A később kiadott temérdek, szép, színes, állatos-sportolós bélyeg pedig egyáltalán nem drága.
Viszont igen érdekesek.

Te is gyűjtenél bélyeget? Esetleg érintett vagy? Íme egy hely, ahol adhatsz-vehetsz, cserélhetsz >>>

Ki mit gyűjt?
A gyűjtés ma már erősen szakosodott: motívumgyűjtőknek nevezzük azokat, akik egy-egy téma szerint válogatják meg hobbyjuk tárgyát. Ilyen lehet például a „vasutak a bélyegen”. Némelyek a használatlan (postatiszta), mások a használt példányokat részesítik előnyben. Megint mások egy-egy ország, időszak bélyegeit gyűjtik, de vannak olyanok is, akik a nyomdában elrontott – úgynevezett tévnyomat – bélyegeket keresik.

Nemigen van olyan téma, amit ne adtak volna ki már bélyegen. A bélyeg az Internet korában is népszerű, hiszen a gyűjtők megveszik akkor is, ha nem ragasztották borítékra, postai funkcióját sosem töltötte be az adott tárgy.

Itt az ideje definiálni, hogy mit is nevezünk bélyegnek!
A bélyeg: „postai bérmentesítésre szolgáló értékcikk”, pénzpótló eszköz, amit zártláncú technológiában, adott darabszámmal nyomnak a kibocsátó állam részére. Sok apró ország állami bevételének komoly százalékát teszi ki bélyegkiadása, mint például San Marino vagy Vanuatu, de az ENSz ritka szép bélyegeiből is komoly jövedelem származik. A bélyegek világának is vannak sztárjai, különlegességei, amelyek esetében – akárcsak a sztároknál – a történetek, pletykák az igazán fontosak.

Lássunk néhány ilyet!

A new brunswick-i postamester bélyege
New Brunswick (Új-Braunschweig) a mai Kanada területén található, a múlt században a brit koronához tartozott. 1860-ban már természetesen itt is a brit uralkodónő, Viktória arcképével ellátott bélyegeket használták. Elképzelhetjük, mekkora volt a postai szolgáltatást igénybe vevők meglepetése, amikor egy reggel nem a királynő, hanem a postamester arcképe nézett rájuk a bélyegekről! Charles Connell ugyanis a saját arcképével ellátott bélyegeket készíttetett. A felségsértő és feltehetően mérhetetlenül hiú postamesternek természetesen az állásába került a dolog, az ötcentes bélyegeket nem volt szabad felhasználni, így nem kerülhettek forgalomba. A hiú postamester bélyegei a lánya hagyatékából kerültek a világ múzeumaiba – így a budapesti Bélyegmúzeumba is - és gazdag magángyűjtőihez.

A Hawaii-i misszionáriusbélyeg
Ezek a bélyegek alig több, mit tíz évvel a bélyeg feltalálása után már használatban voltak a keresztény misszió levelezésében. Ma mindössze 15 darab ismeretes, ezek közül csak egy, amit sohasem ragasztottak fel levélre (azaz postatiszta).

Azonban ehhez a bélyeghez "vér tapad":
a ritkaság egy párizsi gyűjtő, Gaston Leroux tulajdonában volt. Egy napon holtan találták a gazdag gyűjtőt, és mivel a lakásból csak egyetlen dolog, a bélyeg hiányzott, a gyanú hamarosan Hector Giroux-ra terelődött, aki szintén bélyeggyűjtő volt. A detektív lelkes filatelistának álcázva magát bírta rá Giroux-t, hogy dicsekedjen a kétcentes bélyeggel, sőt, azt meg is mutassa. A bizonyíték egyértelmű volt, hiszen abból a használatlan kétcentesből csak az az egy darab létezett... Giroux-t letartóztatták és börtönbe került. A bélyeg legutóbb New Yorkban tűnt fel 1963-ban.

Te is gyűjtenél bélyeget? Keresel egy ritkaságot? Íme egy hely, ahol adhatsz-vehetsz, cserélhetsz, vagy csak megnézhetsz pár érdekes bélyeget! >>>

A kék Mauritius
A kék Mauritius néven ismert bélyeg talán a világ leghíresebb és leghírhedtebb filatéliai objektuma. Számtalan bűnügyi történet főszereplője ez a 2 penny névértékű bélyeg, amelyből mindössze 2 használatlan és 10 használt példány ismeretes.

Története bővelkedik valós gyökerű és teljesen a fantázia birodalmába tartozó legendákban:
1847-ben Lady Gomm, a kormányzó felesége fogadást adott. A vendégeknek az akkoriban elterjedő szokás szerint bélyeggel ellátott meghívókat kívánt küldeni, ehhez azonban előbb el kellett készíttetni a bélyegeket.

Ezt a feladatot James Barnard órásmester vállalta. Barnard egy olyan lemez hátoldalát használta fel nyomóforma készítésére, amely eredetileg egy hölgy névjegykártyájának
nyomására készült. (A híres nyomólemez ma a brit királynő
tulajdonában van.)
A vésnök eltévesztette a szöveget: "post paid" (postán fizetve) helyett "post office" (postahivatal) felirat került a bélyegekre. A bélyegek egyenként készültek és Barnard munkadíja meghaladta az 500-500 bélyeg névértékét.

A kék színű kétpennysek és a narancsvörös egypennysek a világ első bélyegei, amelyen a kibocsátó terület neve fel van tüntetve. Az egyetlen borítékot, amin a két bélyeg együtt szerepel, egy francia középiskolás fiú találta meg, amikor átkutatta a családi levelezést.

Tudtad, hogy a világ egyik legnagyobb bélyeggyűjteményét a magyar Bélyegmúzeum őrzi?

A címe: Bélyegmúzeum, 1074. Budapest, Hársfa u. 47. www.belyegmuzeum.hu

Bélyeggyűjtőknek >>>

Halász Alexandra

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.