A chippendale névadója
Thomas Chippendale (1718–1779) fafaragóból lett híres angol bútortervező, a 18. századi bútorgyártás egyik legnagyobb alakja, aki 1754-ben könyvet adott ki bútorterveiről (The Gentleman and Cabinet-Maker’s Director). A keze alatt született termékek egyúttal új stílus elnevezésévé is váltak: a chippendale termékek a 19. században kezdtek a gyűjtők közt népszerűvé válni.
Érdekesség, hogy a chippendale egyúttal az első olyan bútorstílus, amelyiket egy bútorkészítő mesterről neveztek el, és nem egy átfogó stílusirányzatról (pl.barokk).

Helyi rokokó
Ami a franciáknál a rokokó stílus néven ismert, az az angoloknál György kor, illetve chippendale néven ismert.
A rokokó a XVII. század virágzó stílusirányzata, díszítőrendszere, amely Franciaországból indult el, neve pedig a francia kagyló („rocaille” )szóból származik, utalva a stílus jellegzetes díszítő motívumára. A rokokó a főúri osztályok luxus és elegancia iránti igényét hivatott kielégíteni, és a kisebb kastélyokra, polgári otthonokra, szalonokra volt jellemző.
Jellemző motívumai még: a puttók (pufók angyalkák), virágok, indák, a C és S vonalak és aranyozás alkalmazása, a bútorok pedig rendszerint valamilyen egzotikus fafajtából készültek.
A mahagóni stílus
Az 1760-as évektől az afrikai mahagóniféleségek importjának köszönhetően e fafajta a bútorgyártásban is megjelent, és a gazdag polgári miliők divatfájává vált. A Thomas Chippendale-ről elnevezett stílust gyakran hívják mahagóni-stílusnak is.

A chippendale bútorok jellemzői
Chippendale számtalan bútort öntött új formába, és korábban nem létező típusokat alkotott: e korszak termékei például a szalaghátú székek.
A kínai formavilág, a kínai művészetek befolyása pont ekkoriban, tehát a 18. század derekán, a legjelentősebb. Európa a keleti művészetekkel holland és angol közvetítéssel ismerkedett meg. Ez volt a chinoiserie divatja, ami Thomas Chippendale stílusának kialakulásában is jelentős szerepet kapott. Chippendale így a rokokó bujaságát ötvözte a keleti művészetekkel:például a kínai bambuszbútorok hajlékony idomai is megjelennek e bútorokon.
A chppendale székekre egyedülálló hegedű, vese, bab, szalag és S alakú támlák jellemzők:
„Mennyi agyvelőt fogyasztott egy Chippendale egy székhát középső deszkájának körvonalaira. A legfurfangosabb ízléssel metszette ki mindenféle görbületű öblökkel, bütykökkel, hogy a székhát áttörése minél érdekesebb nyilast alkosson” –írja A modern szék című tanulmányában Hevesi Lajos.
Thomas Chippendale általa tervezett ágyakon egyrészt a jól ismert francia rokokó
formák, valamint az Anna- és I. György-korabeli stílusjegyek keveredtek kínai hatásokkal és gótikus motívumokkal.
Ebben az időszakban megfigyelhető, hogy az ülőbútorok is finomodtak, kényelmesebbé váltak. A chippendale ülőbútorok nagyszerűsége az összetett formaelemekben rejlik.
Ma is népszerű
A chippendale bútorok, akár csak a sorozatunk első részében bemutatott art deco lakberendezési tárgyak, szintén nagy népszerűségnek örvendenek a gyűjtők körében
Sőt, a hatvanas évektől egy leleményes bártulajonosnak köszönhetően még a férfi sztrptíz is e stílus után kapta meg nevét.
(Kép: © Christie képei - és Canva pro)



