Buharában, Üzbegisztánban a hatalmas koponyaszerű kupolákon gólyafészkeket látunk. Az ágak összevisszasága olyan hatást kelt, mint egy felfordított őrületes kalapköltemény. De a fészek sajnos, üres. Építőinek, a gólyáknak története jellegzetes példája annak, hogyan avatkozik be az ember a természetbe, és hogyan teszi tönkre. Buhara egykor híres volt gyönyörű szőnyegeiről és a gólyákról. Évszázadokkal ezelőtt ezen a vidéken buzgón szőtték a gyönyörű szőnyegeket, ma már inkább a környéken készítik őket. A gólyák pedig egykor felfedezték ezt a mocsárral, folyókkal szegélyezett csodás vidéket.
Kerítésekkel védjük önmagunktól őket! >>
A gólyafészkek
A jóindulatú buharai emberek acélrudat építettek a kupolák tetejére, hogy a családalapító gólyák fészkei nehogy lezuhanjanak a gömbölyű kupolákról. Így aztán az égszínkék kupolák mindegyike dicsekedhetett a maga gólyafészkével. A gólyák hagyománytisztelő népség, évről évre visszatérnek lakhelyükre, azt tovább építgetik, míg olyanná válik, mint a beton. Ám az ember mindig csak félerővel gondolkodik és gondoskodik. A központosított termésbegyűjtés hatására egyre több területet lecsapoltak, s ezzel együtt a lakók vagy kipusztultak, vagy messzire vándoroltak a környékről. Békák, halak, vízipatkányok, pockok ezreivel lett kevesebb étke a gólyagyerekeknek. Manapság csak néhány elpusztíthatatlan fészek díszeleg a kupolákon, s nem állnak katonásan kihúzva magukat fészkükön a fekete-fehér tollazatú madarak skarlátvörös csőrükkel kelepelve, mint a kasztanyetta. Igaz, a verebek otthonosan érzik magukat a kényelmes fészekben, de talán máshol is elélhetnének.
A buharaiak mitológiai madara a Szimurg, az a madár, melynek hivatása, hogy a többi állatot megsegítse, ha azok bajba kerülnének. Ez a kép a Nadir Divan begi medreszébe vezető kapun látható. A medreszben muszlim vallásoktatókat nevelnek. Az állatok védelme hozzá tartozik a vallásoktatáshoz. Erre jellegzetes példa a gazellák védelme.
Gazellák
A vadon élő állomány már csaknem teljesen kipusztították, amikor rájöttek, hogy az embernek itt be kell avatkoznia. Minthogy sok gazellát haszonállatként tartottak, először ezeket kellett megszerezni. Kiválasztottak egy területet, melyet szakszulok, a sivatag legfontosabb cserjéi borítottak. Ezek nemcsak a szelet fogják vissza, hanem erős gyökérzetükkel a futóhomokot is megkötik. Ezt a területet körbekerítették. Sajtóban, televízión keresztül kérték az embereket, szolgáltassák vissza a gazellákat, mert ilyen szorongatott helyzetben kipusztulásra vannak ítélve. Rövid időn belül ötven gazellát gyűjtöttek össze a központban. Mára már sikerült a szabadon élő állatok számát több százra emelni. Olyan sikeres lett a program, hogy más környéken is megvalósították, azóta több gyűjtőállomást is létesítettek.
Gazella-bébik
A szelíd gazellák gyermekei kézből etethetők, egyáltalán nem félnek az embertől, bájos kis teremtmények, szemük hatalmas, ragyogó fekete, fülük pedig olyan, mint valami szőrös kontyvirág. Beülnek a gondozók ölébe, ujjaikat szopják, körülöttük csetlenek-botlanak nyurga lábaikon.
Madarak
A telep központja egy apró tó közelében van. A náddal szegélyezett tóparton nyüzsögnek a madarak: székigólyák, jégmadarak, nádiposzáták, kecses kékbegyek és egyéb elegáns, színpompás farkukat billegető kismadarak.
Mókusok
Kedves állat a kis ázsiai ürgemókus. Kövér kis rágcsáló, óriási kidülledt szeme és rövid farka van. Háta telt vörösesbarna, hasa pedig csontszínű. Csoportosan élnek földalatti városaikban, amelyet maguk ásnak ki. Minden sivatagi ragadozó számára fontos élelemforrások, de jól szaporodnak, sokan vannak. Olyan vigyázzállásba merevednek, mint az őrségben álló katona, mancsukat lelógatják a hasukra. Feltűnő fénylő szemekkel figyelnek minden mozzanatra, bajuszukat érdeklődést mutatva rezegtetik.
A rezervátum ideiglenes megoldás az állatok megmentésére, csak a huszonnegyedik óra jele a Földön: az embernek kötelessége helyreállítani mindent, amit elpusztított.
Kapcsolódó fórum a HarmoNeten >>
Dobosy Ildikó



