Madonna a gyermekkel. A vacogtató téli hidegben a deszkából ácsolt kereszt alatt ötéves forma fiúcska erőszakkal anyja ölébe kényszerítve. Ha nem nézed meg jobban, csak elfutsz mellette, a kényszer nem is látszik. Idilli kép. Az utca emberének megszólal a lelkiismerete és azonnal szponzorálja: - A koldusmaffiát.

Rendőrt hívok, mert az mégsem járja, hogy egy ekkora gyerek, játék helyett a fagyos téli hidegben az utcasarkon kéregessen. Jó félóra míg a rendőr kiér, megvárom őket. Előbb az álnyomorék édesapát igazoltatják és küldik el. (Vajon hová?) Ő a tér másik oldalán koldul. A nő, ahogy a rendőröket észreveszi, azonnal föláll, próbál úgy tenni, mintha ott sem volna.
- Érvényes tartózkodási engedélyük van, az EU-tag Románia állampolgárai – mondja a rendőr. A koldulás szabálysértés, ezért figyelmeztetni tudjuk őket, de érdemben semmit nem tehetünk.
A rendőrnő szánakozva nézi az egyébként melegen felöltöztetett kicsi gyereket:
- Sajnálom, hogy nem tudunk érte semmit tenni. A törvényes út kegyetlen. A gyermeket elveszik az anyjától és a gyakorlatilag nem létező, román gyermekvédelemre bízzák, a szülőket pedig visszatoloncolják. Ismerjük már őket, naponta találkozunk velük.

Elfelejtenek magyarul
Román állampolgárok. Míg az adakozó kedvű járókelőkkel tudnak magyarul beszélni, a rendőrök érkezésekor tökéletesen elfelejtik a magyart. Amúgy egymással román és cigány keveréknyelven beszélnek, rossz artikulációval. Az anyán látszik, hogy a maga módján szereti a gyereket. Jól fel van öltöztetve, meleg ruhákba. Ehhez ma könnyű hozzájutni, osztja a vöröskereszt, adják az emberek. Anyán és gyermeken egyaránt látszik: súlyosan bántalmazottak mindketten. Szemükben feketén izzik a rettegés. Azt se tudják jóformán, hogy hol vannak, csak teszik, amit rabtartóik parancsoltak, különben szorulnak. Budapest, Nürnberg, Róma? Nekik mindegy, ők csak ülnek és félnek. Rossz ruhákban, hidegben, fázva. Fázik a testük, és a lelkük is, hiszen csak ők vannak egymásnak, s ha ez sem lesz … ebbe belegondolni sem jó.

Koldusgettó – rabszolgaszállás a XXI. században
Még mindig Budapest. Egy 43 négyzetméteres lepukkant földszinti polgári lakás egy „nyóckeres” házban. A közös képviselő visz be a lakásba, mint „unokahúgát”: - Ne fotózz, mert baj lesz! – mondja. Még a telefont sem merem elővenni, hogy legalább azzal elnyomjak pár képet. A nyomor ijesztő. A szobában gyors számolás szerint 25-26 férőhely. Matracok, ócska plédek, hálózsákok a földön. Semmi bútor. Ebben a létszámban nincsenek benne a gyerekek, ők a szülők melett alszanak. A fürdőszoba nem jó, de víz azért folyik, sőt ez úri hely, mert bent van a WC a lakásban. Annyira nem is rettenetes állapotban, mint elsőre sejtettem.

A nyomor ára
A férőhelyért fejenként havi 1500 – 2000 Ft-ot fizetnek a bérlők, mégpedig a saját pénzükből. Az összes cuccukat magukon-magukkal hordják. A szag olyan erős, hogy ha merném, felakaszthatnám rá a kabátomat. Vegyesen alusznak itt fiatalok, öregek, gyerekek, nők és férfiak. Sajátos rend uralkodik. Reggeltől késő estig az utcán koldulnak, csak éjjelre jönnek ide. Azt hiszem, ugyanilyen rabszolga szállást láthattam volna az ókori Rómában is, csakhogy ott még természetes volt a rabszolgatartás.

Alkalmi „bácsikám” elmondja, hogy csak ő maga legalább 10 ilyen rabszolgatartó ingatlanról tud, ugyanebben a házban van még egy, illetve a szomszédos házakban is vannak efféle tömegszállások. A lakások tulajdonosai nem mindig azok, akiknek a nevén van az ingatlan. A csalások és ügyeskedések sora hosszú. Mindenki megfélemlített, megzsarolt és bántalmazott ebben a bonyolult láncolatban.
Gyors fejszámolásom szerint 10 lakás 25 fővel, az legalább kétszázötven bérkoldus. És biztos, hogy alacsonyra becsültem a számot, hiszen csak budapesti viszonylatban is többen lehetnek ennél. (A cikk a koldusmaffiáról folytatódik, lapozz tovább!)

Koldusmaffia
Az intézkedő rendőr is felülről irányított koldusmaffiáról beszél. Panaszolja, hogy az utca embere ezt a kérdést nem tudja orvosolni, s rendőrként, emberként egyaránt tehetetlennek érzi magát.
A szociológus más szemmel nézi a problémát. Szerinte a bántalmazás, az emberek kizsákmányolása csak úgy szabályozható, ha megfelelő törvények vannak ezek ellen a bűncselekmények ellen. Nem a szabályt sértő koldust, hanem az őt ide toloncoló nagyüzemet működtető hálózatot kellene lefülelni. A koldus áldozat, minden síkon.

3+3 fontos tanács az utca emberének a rendőrtől és a szociológustól:

  • Ha utcán méltatlan körülmények között koldultatott gyermeket lát, azonnal hívjon rendőrt! A rendőrséget hívni minden mobiltelefonról ingyenes. (Hívószáma 107)
  • Ha további intézkedésre van szükség (mentők, szociális segítség, stb..) a rendőr hivatalból gyorsabban tud intézkedni. 
  •  Ne intézkedjék saját szakállára, ne próbáljon meg nekik segíteni, vagy elküldeni őket.

A szociológus tanácsai:

  • Ne adjon pénzt! A pénzzel soha nem az adott gyermeket, vagy koldust támogatja, hanem az őt futtató koldusmaffiát. Higgye el, ők sokkal jobban állnak anyagilag Önnél! Ha pénzt kíván adni, adományozza valamely hivatalos formában működő segélyszervezetnek, ők pedig megpróbálják a pénzét a legjobb helyre juttatni. 
  • Ha úgy látja, hogy a gyermek közvetlen veszélyben van (fagyás, hőguta, alkoholos befolyásoltság, stb..) mindenképpen rendőrt/mentőt hívjon, és ha úgy érzi, utána próbáljon meg segíteni, például egy meleg teával, vagy egy pohár vízzel.
  • Ne adjon direkt támogatást (élelmet, ruházatot) a bér koldusoknak. Az élelmezésükről a futtatójuk gondoskodik, illetve ha túl jól tápláltak lennének, rosszabbul keresnének, tehát gyakran elveszik tőlük az élelmet. A ruházatot nem viselhetik, ha az jó minőségű, mert rontja az üzletet. A ruhát a futtatóik pénzzé teszik. (Ezeket az adományokat inkább juttassa egy hajléktalan szervezet számára.)

A törvényekről senki nem beszél, bár több másik EU országban erre már van működő szabály. A rabszolgák pedig a mi nehezen megkeresett pénzünkre áhítozva ellepik a várost, sőt a városokat. Minden piros lámpához, minden nagyobb aluljáróba, minden forgalmasabb helyre, minden templom elé jut belőlük. Román állampolgárok – ha a magyar hajléktalan koldulással próbálkozna, erővel elzavarnák. A maffia védelem is – a jattos helyeket pedig védeni kell.

Karácsony közeleg: érdemes elgondolkodnunk, vajon mire szeretnénk áldást kérni? A rabszolgatartókra? Az asszony és gyermekbántalmazókra? Vagy magukra a bántalmazottakra, az elesettekre és gyengékre? Mindenki maga tudja. És mától figyeljünk, hogy kiknek adunk, és hogyan, hisz már a jóindulat sem elég. A szociális érzékenység milliárdos vámszedőit lehetőleg ne mi gazdagítsuk.

Gáspár Kati
(A szerző fotói a Móricz Zsigmond körtéren készültek)

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.