Kétfajta szülői hozzáállás
Az egyik jellemző szülői hozzáállás a „Majd én aztán tudom, milyenné kell válnod” –szemlélet. Ebben az esetben a tekintélyelvűségről beszélhetünk, sokan választják ezt a nevelési elvet. A gyermek úgy reagálhat erre, hogy „Honnan tudod, hogy nekem mi a jó?”
Ezzel ellentétes a „Légy olyan, aki valójában vagy”-szemlélet. Azaz hagyjuk, hogy a személyiség, érdeklődés kibontakozhasson a maga medrében. A gyermek egy egyszeri és megismételhetetlen lény, valamilyen mértékben mindenképpen különbözik az anyától illetve az apától.
Az alapvető kérdés természetesen az, hogy a szülők el tudják-e fogadni, sőt, tudnak-e örülni a gyermek másságának, egyéniségének? A teljesítményelvű világra való nevelés természetesen konfliktusokat eredményez.
Kiből válhat sikeres, egészséges ember?
Kizárólag azokból az egyénekből, akik teljes értékű gyermek- illetve kamaszkort élhettek meg. Bizonyos szakértők szerint ennek úgy kellene működnie, hogy a szülők az, akik viszonyulásra kötelezettek, biztosítaniuk kellene gyermekeiknek az autonóm fejlődés lehetőségét, mert a gyermek egy szuverén lény, aki kibontakoztatja önmagát.

Arra lehet megtanítani mindenkit, amit már úgyis tud
A tudást hozzuk magunkkal a transzcendentális világból, a földi életben ezeket csupán kibontakoztatjuk. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, mint ahogyan a makkból tölgy lesz. A makk már magában hordozza az információt, ami a fejlődéséhez kell. Csupán megfelelő környezeti hatások szükségesek a fejlődéshez. Hasonlóképpen a gyermeknek is a megfelelő környezetre van szüksége a kibontakozáshoz. A vele született szintnél magasabbat nem lehet elérni. (Az érzelmi intelligenciát viszont korlátlanul lehet fejleszteni.)
A család meghatározó szerepe
Biztos vagyok benne, hogy senki számára nem meglepő újdonság a család szerepének fontossága. Viszont hiába van mindenki tisztában vele, mégsem működnek a családi egységek napjainkban.
Mitől függ az életben betöltött szerepünk?
A 90-es évek elején zárult kutatások alapján az iskolai tananyag elsajátítása csupán 18%-ban befolyásolja boldogságunkat. A kisgyermekkorban történt események a legfontosabb befolyásoló tényezők, ezek közül is a biztonságérzet megléte, legfőképpen az anya viselkedése. Örül-e az újszülöttnek? Tud-e vele kommunikálni? Szeretetteljes, bizalommal átitatott kapcsolat van-e kettejük között?
Kulcsszó: elfogadás
Az érzelmi intelligencia alapját az édesanya és a közvetlen környezet elfogadása biztosítja, mely elengedhetetlen a kialakulásához. Az érzelmi biztonság megvonása traumákhoz vezethet. Rudolf Steiner szerint a gyermeknek meg kell győződnie arról, hogy a világ jó, csak így alakulhat ki az ősbizalom.
A szabad játék és az irányított játék
Napjainkban már az óvodában megkezdődik a menedzserképzés, ami elvesz a gyermekkor teljes megéléséből nem kis mértékben. Az előre meghatározott, megtervezett játékok igencsak megfosztják a gyereket a spontanitás élményétől. A mese, mikor a gyermek közben kérdezhet, hozzáfűzhet szabadon, a csiklandozás, a bútorokból építkezés, stb. képes igazi testi-lelki kapcsolatot kialakítani gyermek és szülő közt.

Waldorf:Öntörvényű lükéket vagy kreatív embereket képez? >>
Mi az, ami nevel?
Az együttélés, az együtt töltött idő, az egymásra figyelés, a gyermekre való hangolódás; semmiképpen nem a felesleges ajándékok, és az időhiányt pótlandó pénz. Aki kisgyermek korában megtapasztalta, hogy érzelmeket lehet kapni, a kamaszkorban is fogja tudni alkalmazni. Ha a kisgyermek nem kapja meg a gyengédséget, közelséget, ölelgetést, előfordulhat, hogy kamaszkorban csapodár lesz, mert érzelmileg kielégítetlen.
Kamaszkor: a második születés
A kamasznak ki kell kerülnie a „családi anyaméhből”, a szülőnek pedig el kell engednie. Ha a kamasz engedelmes, nincs vele balhé, akkor az nagy gond, mert még nem vált le, pedig eljött az ideje.
A megismerő szeretet
Tisztelettel kell fogadni az isteni világból érkező individuumot. A szeretet legyen megismerő erő, ez elengedhetetlen – a szülőnek képesnek kellene lennie megismerő szeretetet nyújtani.
A gyermeknek pedig biztosan tudnia kell, hogy akkor is számíthat a család védelmére, ha történetesen nem értenek vele egyet.
Révész Márta



