Egyszeri és megismételhetetlen, az ellentétek mélységes harmóniája hatja át, és veszi körül. Hadd mutassam be a gyermeked, aki a világról szerzett érzéki tapasztalatok segítségével juthat el csak el önmagához. Az élet első három évében ezekre a tapasztalatokra épülve sajátítja el a gyermek azokat a képességeket, melyek segítségével emberi mivoltában kiteljesedhet.

A testállapot-érzék és az intelligencia kibontakozása
Az első évben a testhez kötődő intelligencia fejlődik legintenzívebben. Ekkor a legmeghatározóbban a négy testi érzék hatja át a gyermek mindennapjait: a tapintás; az életérzék vagy test-állapotérzék; saját mozgásérzékelés és az egyensúlyérzék. Az első életévében ennek köszönhetően  tanul meg a gyermek felegyenesedve járni.
A második év az anyanyelvhez kötődő intelligenciáé, a beszédtanulásé. Ebben az időszakban a gyermek lelkileg már az első évben szerzett olyan lelki erőkre tud támaszkodni, mint a létbizalom, a harmónia, a szabadság, az önbizalom. Ezek a lelki attitűdök járástanulás közben születnek meg, és az egyenes járáshoz szükségesek.

Mi van a járáson túl?
Aki felegyenesedve jár, abban felébred az igény a környezetébe hatoló megismerésre, megértésre, belátásra és érdeklődésre.  A gyermek felegyenesedett alkatával tudatosan érzékeli saját álló helyzetét és más dolgok létezésének minőségeit: szagát, ízét, látványát és hőmérsékletét. Ezek a mélyről, a dolgok belsejéből jövő minőségek, mint lelki-érzékelési folyamatok hatják át a gyermeket.
A második év végére a felegyenesedve járó gyermek és a dolgok közötti teret a beszélő lélek is áthatja, az anyanyelv segítségével pedig leírja a dolgok minőségét.

A valóságon túli világ felfedezése
A harmadik évben történik a gondolkodás felébredése, az értelmi intelligencia megalapozása. A gyermek ekkor, az eddig elsajátított képességei segítségével a tárgyi világon túli valóság megismerését kezdi.
A hallásérzékkel a levegőben keletkezett mozgást illetve mozgásváltozást, mint hangzást, hangulatot halljuk. A beszédérzékkel bensőnkben megszületett igazságot engedjük szárnyalni, mint bábból született pillangót. A fogalomérzék vagy gondolatérzék segítségével a szavak mögött lévő valósággal találkozunk. A szó elcsöndesedik, és valami megfoghatatlan folyik át és köt össze.

Anya, ki vagyok én?
Az utolsó érzék ebben a sorban az Én-érzék: az emberi lény közvetlen közvetítője, mely lehetővé teszi a másik ember közvetlen megélését a szenvedélyes figyelés által.
A harmadik év végére így megszülethet a gyermekben a legegyszerűbb válasz a „Ki vagyok Én?"-re, „Én vagyok Én", és ha minden rendben, eközben a gyermek a szívére teszi a kezét.   A gyermek gondolkozni kezd, és a gondolatai segítségével tud majd felnőttként eljutni az ellentétek mélységes harmóniájához. Harmóniában megerősödve tud éberen, ítélkezés nélkül nyitva lenni arra, hogy élete minden egyes lépését örömmel fogadja, átélje a feltétel nélküli szeretet és a mindent átható tiszteletet, az önmagára találást.
A járás, a beszéd, és a gondolatalkotás segítségével az ember gyermeke: szabadon mozgó, az emberi környezetével tudatosan kapcsolatra lépő, megismerő és saját maga után is érdeklődő lénnyé tud válni.
 
Az első három évben a szervezet teljes egésze reagál az Őt érő érzéki hatásokra, mindenre, ami körülötte van, vele történik. Belebetegszenek a gyerekek, ha megijednek egy látványtól, vagy táncra perdülnek örömükben egy távoli zenét hallva. Mindez visszahat az ekkor még intenzíven fejlődő, alakuló érzékszervekre. A gyermek testi, lelki, szellemi fejlődésének biztosítása a szülői feladatok legfontosabbika.

Átalakult szülői szerep
A XX.-XXI. század ingeráradata, a szülés-születés lefolyásának megzavarása óriási feladat elé állítja a szülőket. Ami régen azt jelentette: szülőnek lenni, azt ma különböző terápiának hívjuk.
Ha azonban megértjük és megéljük a gyermek fejlődésének folyamatát, mindez lehetővé teszi a szülő-gyermek kapcsolat javulását, a gyermek teljes intelligenciájának ugrásszerű javulását, valamint a szülői szerep ki- és beteljesedését. Ez pedig elősegíti a háborítatlan gyermekévek biztosítását.

Ez a háborítatlanság, vagy másképp mondva: „Jog a gyermekkorhoz", adja az emberi méltóság alapjait. A csoda – az Én születése – az emberek szociális életének születése is egyben. Könnyű belátni, hogy a civilizáció szociális létét fenyegeti veszély, ha ebben a folyamatban bármi megsérül. A zavartalan fejlődést, a feltétel nélküli szeretet áradása mutatja, mint a Nap, ami egyformán süt mindenkire.
 
Szabolcs Judit- gyógytornász várja olvasóink kérdéseit

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.