Mi marad a lélek mélyén, amiről mindig újra beszélni kell, és ami miatt megkeseredik a bizalom szerelmünk iránt: mert ő se tudott jobb megoldást, mint visszaküldeni a (talán még névtelen) babát?

Két szál rózsát kaptunk vendéglátónktól, amikor haza indultunk.
– Olyanok ezek a rózsák, mint a két gyönyörű lányod – mondtam a barátnőmnek.
– Valóban, gyönyörűséget érzek, ha rájuk gondolok. Négy másik babámat viszont örökké temetem.
– Katica után is lett volna még gyereked? 

– Igen. Katica apjában, Gáborban megtaláltam azt, akit kerestem. Senki mást nem tudtam szeretni rajta kívül. Megszületett Katica, néhány napig jól megvoltunk Gáborral, aztán egyre távolodtunk. Féléves volt Katica, amikor nem bírtam tovább együtt élni Gáborral.

Testvérke lesz?
Persze a kapcsolatok nem akkor fejeződnek be, amikor ezt először kimondjuk, még évekig visszatértünk egymáshoz. Ha visszajött, és nálam aludt, újra meg újra egymáséi lettünk. Mással már nem akartam kezdeni semmit. S amikor Katica egyéves lett, újra megfogantam Gábortól. Ő volt Kisgábor. Ez a negyedik abortuszom volt. De ez már olyan spirituális minőségben történt, annyi fájdalmon mentem keresztül, hogy már másképp láttam a világot. Tudtam, hogy vannak nálam nagyobb erők, ezek működnek bennem is, és nincsenek véletlenek. Tudtam, hogy ez a gyerek hozzánk akar jönni, és ez egy kisfiú.

Azt mondtam Gábornak, hogy én most képes vagyok mindent feldolgozni, és meg akarom szülni ezt a gyereket, ha akarja, és maradjunk együtt. Ám ekkor már ő albérletben lakott valakinél, akinek a szeretője volt. Azt felelte, eltávolodott tőlem, nem akar velünk élni.

A nőgyógyászom régi ismerős volt, elmentem hozzá beszélgetni. Azt mondta, ha akarom, szüljem meg. Nagyon sokáig halasztottuk a dolgot, mert végig úgy gondoltam, hogy nem akarom elvetetni. A többit se akartam, de belementem. Most azonban a gyönyörű Katica után egy kisfiút… Harminchét-harmincnyolc éves voltam, úgy éreztem, nagyon csodálatos az egész. Jól éreztem magam, ő is ép volt, egészséges, egy év korkülönbség lett volna a két gyerek között. Én vissza tudtam volna fogadni Gábort, de ő egyre csak tiltakozott, így bevonultam a kórházba.

Következett a felkészítés, injekció, borotválás, és én minden fázis után telefonáltam, hátha meggondolta magát. Egyre dühösebb lett, hagyjam békén.

Elhagyatva
– Mit gondolsz, az előző férjed, Attila, nem vállalta volna ezt a gyereket, ha visszamész hozzá? Ő nagyon szeret téged.
– Áh, te mindig mindent képzelsz Attiláról. Már semmit se vállalt értem. De én se akartam más férfit, csak Gábort. Gábor után tíz évig senki se jött, akit el tudtam volna fogadni.
Tehát Kisgábort vákuummal vették el, mert már nagyon nagy volt: három és fél hónapos. Kiszippantották, és mondták, hogy nagyon szép kisfiú, és én nem tudtam többé megnyugodni. Borzalmas volt.

Zsuzsa zokogni kezdett, látszott, hogy ez a seb még most is él benne. Már égett az asztalon négy gyertya. Nehezen jutott újra szóhoz, mert míg az előző abortuszok elsősorban fizikailag viselték meg, Kisgábor elvesztése egész valóját megrázta. Hetekig, hónapokig sírt ezek után, ahogy most mesélte. Ugyanolyan gyászt élt meg, mint amikor meghal egy családtagunk. A kórházban is sírt folyamatosan, elaltatták, ha felébredt, újra sírt. Utána sokáig lázas, gyenge maradt, Gábor jött vigyázni Katicára . Zsuzsának folyamatosan ömlött a vére, babapelenkában járt. Vissza kellett mennie a kórházba, mint minden alkalommal, nem tudott helyrejönni a szervezete magától.

Örök testvériség?
– Azt éreztem, hogy a testem tükrözi a lelkemet. Attila újra visszajött, de nem tudtam nőként viselkedni még évekig. Attila vigasztalni próbált, olyanok voltunk, mint a testvérek. De néha csendesen feküdtünk egymás mellett, majd együtt mentünk el nyaralni. Attila azt mondta, ha elfogadom őt, lehetne még közös gyerekünk. A mai napig nem tudom, hogyan történt, másfél vagy két év múlva ismét terhes lettem. Talán itthon, talán Lacházán történt. De nem emlékszem. Mintha szűznemzés lett volna. De hát ilyet nem lehet elmondani egy orvosnak. Csak éreztem, hogy nem jön meg, kezd hányingerem lenni, feszül a mellem, megállapítják, hogy terhes vagyok, aztán újra abortuszon vagyok, és csak annyit gondolok róla, hogy ez a gyerek Attiláé. Kisattila. Nem tudom felidézni, mikor voltunk együtt. Ezt csak a Jóisten tudja, vagy az Akáhsa Krónika. Ámde, amikor Attilának elmondtam, ő azt felelte, hogy NEM. Ez nem is az övé, nem, nem, nem.

– Innen tudhatom, hogy Kisgábort se vállalta volna. Hosszú vitáink kórházzal zárultak. Újra bementem. Gyász, fájdalom, újra meg újra vissza kellett térnem, mert a testem se gyógyult. Új és új szövődmény lépett fel. Néha azzal biztatom magam, hogy nem is volt igaz, csak félrevizsgáltak. De azért ezt a babát Kisattilának nevezem.
– Mégiscsak Attila volt, aki végig kísérte az életedet. És valójában most is veled van, mert Katicát és Sárát egyaránt szereti, mindenben segíti. És mindenkorra barátod maradt. Mikor találkoztatok?
– Középiskolában, miután az életem legnagyobb szerelme meghalt.
– Halottaink kísérnek végig az életünkön. Születésem előtt halt meg anyám testvére. Őt várták vissza bennem. Szerelmed, öt magzatod és még sok-sok kedves ember ment el.

– Attila csak egy iskolatársam volt, akivel együtt készítettük az iskolaújságot. A szexet a szerelmemmel is csak házasságban tudtam elképzelni, mert katolikus neveltetést kaptam. Így hát szüleimmel semmiféle szexről nem beszéltem soha. Azt tudták, hogy matekozunk együtt, újságot szerkesztünk, uszodába járunk. Nem volt testvérem, nem ismertem a fiúkat, csak ruhában. Hihetetlen moralitásom volt szex terén, magam se akartam semmit. Az volt a fontos, hogy valakit jobban szeretek, mint magamat. Neki adok mindent. Már fiatalon elég sokat sírtam, mert annyira szerettem, hogy az is fájt, ha más ránéz.
Attila ellenben már akkor odavolt értem, de én nem figyeltem rá. Érzelmileg halott szerelmemmel éltem, de Attila azt kérte, hogy járjunk egymással. Színházba mentünk, ő maga is drámákat írt. Egyszer csak azt mondta, hogy annyit kísérgetett haza, hogy célszerűbb lenne, ha elvenne feleségül.

Barátság vagy házasság?
Magam is úgy gondoltam, hogy ez lehet a jó házasság titka, ha két jó barát együtt él. Összeházasodtunk. Támaszom volt, de a szexuális életünk nem hagyott bennem nyomot. Angliába mentem, megszűnt a menstruációm. Egy orvos azt mondta, hogy meddő vagyok. Attila családja ismerte Hirschler doktort, elvittek hozzá. Ekkor még a szüleimmel laktunk, de Attila szülei voltak ebben igazi támaszaim. Kéthónapos házasság után pedig várandós lettem. Fiatalok voltunk, kihagytam egy évet az egyetemen, kényelemben, nyugalomban éltem Sárával. Sétáltam, joghurtokat, gyümölcsöket ettem, nem is híztam. Negyvennyolc kilóval indultam, végül talán ötvennégy lehettem. Szerencsémre mindkét lányom úgy fogant, hogy a legjobb kapcsolatban éltem az apával.

Keresem, de nem lelem
Attilával éltem, de kapcsolatunk átalakult, szerelmes lettem egy fiúba. Megtudtam, hogy léteznek más férfiak is, mint Attila. Szerettem volna testvért a lányomnak, de hat évig nem fogantam meg tőle. Jött azonban egy fiú, akivel szeretői kapcsolatot létesítettem. Megvolt a biztos otthonunk, ő is családos volt, de szabadidőnkben együtt rohangásztunk, és szeretősdit játszottunk. Attila elég hamar rájött, ő világosította fel az asszonykát is. Én mindig mindenkinek mindent elmondok, és ebben benne van az is, hogy elhagynak. Mi jól éreztük magunkat egymással, de olyanok voltunk, mint két hülyegyerek, aki csak szórakozik. Ez egy olyan egyszerű dolog volt, mint ahogy a nap süt. Annak örült, ha kisütött a nap. Megfogantam tőle, mielőtt még ez a történet kiderült volna. Elmondtam Istvánnak, a kedvesemnek, hogy mi történt. Először láttam azt a reakciót, amit később még négyszer: elfehéredik, kiborul, látszik a testén, arcán, nem tud megszólalni. Aztán azt ajánlotta, hogy költözzem nagyon messzire az országban, ha meg akarom tartani, ő pedig időnként meglátogat.

Rögtön tudtam, hogy ez az ember engem nem szeret. Nagyon jó volt neki is velem lenni, egy húron pendültünk, de nem fogja vállalni értem a felelősséget. Elmondtam Attilának a helyzetet, tudtam, hogy a gyerek Istváné. Hétvégére szerveztem egy házibulit, végig ittam és táncoltam, reggelre elindult a vérzésem. Ösztönösen tettem mindezt, aztán bementem a kórházba. Megpróbáltak megmenteni, de a gyógyszereket besöpörtem a szemétbe. Éjszaka megszületett. Reggel elvégezték a műtétet, délután a családdal közösen sírtunk, és a babát Viviennek neveztem. Megdicsértem, hogy nagyon okos volt, mert ilyen körülmények között ezt kellett tennie.

Attilától elváltam, külön költöztünk, de folyamatosan hullámoztunk: együtt-e vagy külön éljünk. Háttérnek jó volt a jelenléte, de tudtam, hogy szükségem van másokra is. Három vonulat volt: Attila mindig visszatért. A szerelmeim nem szerettek, a többi férfival nagyon jó volt együtt lenni, megértettük egymást.

Se vele, se nélküle
Megismerkedtem Palival. Harminc körül lehettem. Ő el akart válni a családjától; minden nagyon jó volt közöttünk, folyamatosan szeretkeztünk. Igazából sose védekeztem. Megismertem a szeretkezés örömeit, ámde hamarosan terhes lettem. Ajánlottam, hogy házasodjunk össze, de ő korainak tartotta. Közös ingatlanuk volt a feleségével, arról se akart lemondani. Lehet, hogy kommunikálhattam volna a magzattal, de én csak bevonultam az abortusz bizottság elé. Hosszas vizsgálódás következett, ültem a padokon, beszélgettem a többi lánnyal, olyan volt, mintha mindnyájan prostituáltak lennénk, akik rendszeresen ide járnak. Minden helyzet rettenetesen megalázó volt. Még a takarítónők is gúnyolódtak rajtunk. Mégis, volt bennem valami, talán az árnyékénem, amely felvállalta ezt a helyzetet. Lelkileg még nem gyötört meg annyira, mint később. Az fájt nagyon, hogy Pali nem jött fel látogatni. Lenéztem az utcára, ő benn ült az autójában és újságot olvasott. Attila szüleihez mentem fel, ők végtelenül megértők voltak. A szülők is művészemberek, Pali is, ismerték egymást, semmiért nem haragudtak. Attila anyukája gondozott. Pár nap múlva magas lázzal visszakerültem a kórházba. Egy hétig negyven fok lázam volt, borzalmasan rosszul voltam. Néhány évig mégis együtt éltem Palival. Aztán szanatóriumba mentem, és Attila kiköltöztette Palit a lakásból. A kisbabánkat Piroskának neveztük gondolatban.

Ki is a férjem?
Igazából nem zártam le egyik kapcsolatomat se, István is, Pali is, Attila is mindig visszajött. Valójában rettenetesen féltékeny voltam mindig Attilára, nem engedtem, hogy új kapcsolatot létesítsen, hatalmas kiborulásaim voltak. Mindenki járt mással is, egymással is, nagy keveredés volt. Ezért harmadik elvetélt magzatunk neve: Mienk. De én még mindig az igazit kerestem. Attilától távolodtam, én spirituális utakat kerestem, ő kigúnyolt ezért. Volt még egy Mihály nevű szerelmem is. Nem tudtam, kié a baba. Teljesen magamra voltam hagyva. Minden küretnél ébren voltam, csak fájdalomcsillapítót kaptam. A köldökömön át is megvizsgáltak, s úgy látták, még van bennem magzat. Tehát újabb műtét következett. Belázasodtam. Fizikailag, lelkileg is letörtem. Ekkor kezdtem gondolkodni az életemen. Szüleimmel ilyet soha nem beszélhettem meg. Megalázottság jellemzett, hiszen a mi családunkban ilyen még nem volt, én voltam csak fekete bárány. Attila anyukájával tudtam beszélgetni.

Halál?
Ennél az új műtétnél jött a teljes halálélményem. Attila az ágyam mellett ült, mint mindig. Fogtam a kezét, és kiabáltam, hogy többé nem fogom megcsalni. Zengett a terem, ő pedig pironkodott és nyugtatott. Gondoltam, legjobb lenne így kézen fogva meghalni együtt, felajánlottam neki, de azt felelte, annak még nem jött el az ideje.

– Milyen igaza volt! Azóta mi is megéltünk tíz évet barátságban, Katicát fölnevelted, még az én unokáimat is ismered. A barátságok jöttek és elmúltak, van, amelyik igencsak tartós lett. Attila pedig Indiába vitte a két lányt, Katicát és Sárát. A nagy korkülönbség eltűnt, Sára művész lett ebben a furcsa, kaotikus életben, lakása van, járja a maga útját. Katica nemsokára érettségizik. Meglepő őszinteséged tanulsággal szolgálhat nekik, ők mindent megbeszélhetnek veled. Az utóbbi tíz év alatt – talán – kicsit megkomolyodtál, talán, átgondolhattad, milyen tanulságokat hozott eléd az élet. Mindenesetre felnőtt lettél, csakis magad vagy felelős most már a sorsodért.

Dobosy Ildikó

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.