A gyermek beszédtanulásában találkozunk azzal a paradoxonnal, hogy egy lény, aki se beszélni, se gondolkodni nem tud, elsajátítja a szavakat, nyelvet, gondolkodást. Az első szót, az első szavakat a gyermeknek magyarázat nélkül kell megértenie.
Ne gondoljuk, hogy a mutogatás, a mimika segít ebben. Ezeket a jeleket értenie kellene a gyereknek ahhoz, hogy ezek segítsék a szavak megértéséhez. Amikor azonban a gyerek megérti a mutogatást, akkor már rég tud "beszélni", érti, hogy "én mutatom neked azt". Nincsenek természetes mutató mozdulatok. A gyereknek nem kell tudnia, hogy a mutatóujjam irányába nézzen, hiszen a kutya se tudja, hanem a mutató ujjamat látja.
Intuitív megértés - nyelvtanulás gyermek módra
A gyereknek ki kell találnia, hogy mit akarok mutatni: az asztalt, a színét, a fát, a négyszöget, ezeket mind ugyanazzal a mozdulattal mutatom. A gyermek az első szavakat közvetlenül, szavak nélkül, intuitíven érti meg. Olyan mélyrehatóan utánozza a beszélőt, hogy nemcsak a szavakat utánozza, hanem a beszéd intencióját, értelmét is. Más szóval, közvetlenül megérti a gondolkodást, azt, amit a beszélő ki akar fejezni.
A papagáj vagy a magnószalag nem beszél, mert nem érti, amit mond. A gyerek azonban nemcsak a hallott szavakat ismételgeti, hanem a megismert szavakból új mondatokat alkot, amely megfelel az adott körülményeknek.
Ki vagyok én? És mihez képest?
Ha a felnőtt az asztalra mutat, és azt mondja, hogy asztal, a gyerek is mutat, és asztal szót mond. De amikor az ember magára mutat, és azt mondja: én eszem meg a csokit, a gyerek nagyon hamar megérti, hogy önmagára kell mutatnia, ha ő akarja megenni a csokit.

Az első szavakat tehát intuitív módon érti meg a gyermek. Hamar megtanul nyelvtanilag helyesen beszélni – ha a környezete így beszél. Nem tudatosan alkotja meg a nyelvtant – ahogyan, sajnos, az új nyelv tanulása során az iskolában próbálják tanítani –, de képes alkalmazni, helyesen beszélni. Ez a mondatalkotás szabályaira is vonatkozik, pedig ezeket még a tudomány se fogalmazta meg pontosan.
A gyerek utánozza a hallott szavakat, mondatokat. Ámde honnan tudja, hogyan kell ezt csinálni? Beszédszerveinek milyen mozgást kell végezniük, hogy azok a hangok jöjjenek létre? Amikor hiányzik egy képesség, pl. siket a gyermek, az erre képzett tanítók éppen ezt képesek egy másik érzékszerv, a tapintás útján átadni: a mell, a hörgők rezonanciáját tanulja meg érzékelni a gyermek. (Edmondo de Amicis mutatja be pontosan a Szív című regényében) a hallott szó egyáltalán nem hasonlít a beszédszervek mozgásához, és a kapcsolat egyáltalán nem világos a felnőtt ember számára sem, aki nem erre képezte magát, nem tudja megtanítani siket gyermekét beszélni.
Értelem, gondolkodás - az agy és a szív összhangja
Gondolkodni pedig csak azt lehet megtanítani, aki már előzőleg is gondolkodott. A gyermek néhány év alatt képes lesz nagyszámú, megmagyarázhatatlan fogalmiság megértésére. Éppen az alapszavainkat nagyon nehéz lenne megmagyarázni valakinek, aki nem "érti". Ilyenek az igen, van, benne, szeret, de olyan szavak, amelyeket a gyermek nagyon hamar használ. A gyermek a gondolatformákat a környezete beszédének, viselkedésének hatására sajátítja el. Ilyen környezet nélkül az ember nem tudna se beszélni, se viselkedni, se két lábra állni, felegyenesedni. Ebben a folyamatban részt vesz a gondolkodás, az érzés, az akarat, de ezek még nem váltak el egymástól, egyetlen képességet alkotnak. A gyermek a felnőtt beszédakaratát utánozza. A beszédakaratban benne van a mondandó értelme is, sőt tartalmazza az érzelmet, mellyel az ember a gyerekhez fordul, áthatja a mondott tartalom, és ez az érzés bevésődik.
Beszédzavar - ha a fölnőtt nem figyel oda
Sajnos a felnőttek elég ritkán fordulnak teljes figyelemmel a gyermek felé, ezért igen sok beszédzavarral küszködő gyermekkel találkozunk. Csecsemőkortól kellene nyelvtanilag helyes, értelmes mondatokkal fordulni a gyerek felé, hozzábeszélni, nem róla, mint valami tárgyról, jó indulatokkal, érzelmekkel bevonni a beszélgetésbe. Ha olyan érzés alakul ki a gyermekben, hogy nem figyelnek rá, vagy éppen gondot okoz, "útban van", a gyermek megpróbálja a saját eszközeivel felhívni magára a figyelmünket.
Amit a gyerek a beszéd elsajátításának idején végbevisz, nem lehet felülmúlni. Minden későbbi képességünk ezen alapszik. A felnőtt ember is tud új fogalmakat alkotni, de egy gyermek akár két-három nyelvet is képes megtanulni, azokat helyesen alkalmazni adott helyzetben.

Két nyelvű bevándorló szülők családjában jól megfigyelhető, hogy a két szülővel anyanyelvi szinten társalog a gyermek, s az óvodában gond nélkül elsajátítja az ország nyelvét, s egyikről a másikra tud váltani. Egyre több színes bőrű család él Budapesten is, ahol ez mindennapi gyakorlat, de egy londoni óvodában 5-6 különféle nemzetiségű gyermek játszik, kommunikál egymással akadály nélkül, de akár nyaraláson, a tengerparton is megfigyelhetjük az egy napos gyermekbarátságokat, amikor lengye-magyar-német-angol gyermek játszik együtt, a nyelvi kódokat félretéve, s egymást mégis értve.
Dobosy Ildikó



