Ezek a folyamatok, amelyek egymásra épülő lépcsőfokonként teszik a nőt alkalmassá arra, hogy kialakítsa magában az anyai érzelmeket.
Az első 3 hónap - készülés vagy kikészülés?
Az első trimeszterben a várandósság észlelése után a nőnek döntenie kell a terhesség sorsáról; megöli, vagy megtartja. Ennek a döntésnek az eredményeként az embrió már, mint létező lény jelenik meg a lelkében. Kialakul az anyaság belső mentális képe, amely érzékenyebbé teszi a várandós nőt. A gyengédséget, gondoskodást minden nő fokozottan igényli már ekkor, s nagyon szerencsés, ha ezt a leendő apától kaphatja meg.
Hogy van anyád? Szerinted?
Az anyaság érzése a saját anyjával való érzelmi viszonyát is előhívja, így a nőnek legalább önmagában tisztáznia kell a saját édesanyjával való viszonyát, de még jobb, ha sor kerülhet beszélgetésekre, őszinte egymásra, hangolódásra. A férfi új szerepben jelenik meg a nő szemében: a nő teste és sorsa szorosan kapcsolódik a gyermek apjához. A partnerkapcsolatba érzelmileg mélyen bevonódik, a férfit gondozójának, védel¬mezőjének tekinti. Előfordulhat, hogy a várandós nő fokozottan igyekszik kielégíteni a saját igényeit, például „kettő helyett eszik”, s ennek az oka abban keresendő, hogy tudat alatt megjelenhet benne, hogy később jelentősen vissza kell szorítania a saját igényeit. Ezeket a későbbi kielégítetlen igényeket, mintegy előre szeretné bepótolni, s így több figyelmet szentel a saját szükségleteinek. Ám az egészséges nő ebben az időszakban is össze tudja hangolni saját igényeit a környezete elvárásaival, úgy, hogy a család minden tagjának megfelelő megoldások szülessenek.
A második 3 hónap - mocorog a baba, tervez a mama
A második trimeszterben a nő először érzi a magzatmozgásokat, s ekkortól érzi magát valójában várandósnak. Ekkor tudatosodik benne, hogy a magzata tőle különálló lény. Individuális tulajdonságokkal ruházza fel őt, kapcsolatuk személyes jellegűvé válik. Teljes mértékben bevonódik a várandósság érzésébe, információkat szerez, megtervezi a szülés folyamatát. Ezzel egy időben elkezdődik a pszichés leválás folyamata a magzatról, ami végül lehetővé teszi a szülést.
A testi változások kifejezettek: nőnek az keblek, és a has, valamint striák jelenhetnek meg (főleg a has bőrén és a melleken). Ezeket a változásokat gyakran negatív érzelmi reakciók kísérik a várandós nő részéről. Mindezekhez alkalmazkodnia kell, új testképet kell kialakítania, ami nem kevés munkával, vagy feszültséggel járhat számára, hiszen tudatosul benne, hogy csak korlátozott mértékben ura testének. Csökken a külvilág iránti érdeklődése, mivel élénk fantáziavilágban él.
MÁS állapot - beszűkül a tudat
A tudat bizonyos mértékű beszűkülése jellemző erre az időszakra, aminek eredményeként megváltozik a környezethez való viszonya is. Férjétől való eltávolodás, anyjához való fokozottabb érzelmi kötődés jelenhet meg. A gyermekkel kapcsolatos dolgokban egyre célratörőbb, lehet, hogy megjelenik a vásárlási láz, a gyerekszoba berendezését illetően, vagy, pedig fel szeretné újítani a lakást.
A várandósság vége
A harmadik trimeszterben a testi változások, okozta feszültség egyre nő, valamint a türelmetlenség is jellemző erre az időszakra. Ekkor nagyon megnő a biztonság, a védettség iránti igénye a várandós nőnek, így társával a viszony érzelmileg nagyon elmélyülhet. Furcsa módon azonban a férfi gyakran célpontja is az agresszív megnyilvánulásainak. A várandós nő már nagyon várja terhesség befejezését, de egyben nagyon fél is ettől: hangulatváltozásai a gyermek iránti örömtől a felfokozott félelemig terjednek. A belső feszültség a szülés megindulásakor válik a legmagasabb szintűvé.
A várandósság mindhárom trimeszterében az anya lelkiállapotát a magzata "átveszi, s lereagálja" azt, hiszen pontosan érzékeli, hogy mi zajlik édesanyja lelkében.
Ha kibújik a baba
A szülés vajúdási szakában új, eddig ismeretlen érzésekkel találkozik a vajúdó nő: - a méhösszehúzódások megjelenése, egyre erősebbé válása, és annak befolyásolhatatlan jellege, valamint a folyamat megfordíthatatlanságának a tudata miatt, - egyre fokozódhat a bizonytalanság, türelmetlenség érzése, amit érzelmi kitörések kísérhetnek. Fokozott a biztonság igénye is, tehát nagyon jó, ha van valaki mellette, akiben megbízik. A biztonságot környezetétől várja el, (ezért is fontos, a számára közel álló személy jelenléte ezen, kritikus időszakban). Mindezek mellett erősen befelé fordul, s az előtte álló eseményekre összpontosít. A kitolási szakban már nem ura a folyamatnak, úgy érzi, hogy az események maguktól történnek meg. A szülőnőt a magzatának megszületése után a boldogság, a megkönnyebbülés, a teljes elernyedtség érzése kerítheti hatalmába. Az esemény megismételhetetlenségét, egyediségét éli át ekkor. Az édesanyává válás az eddig a képzeletében megélt magzatának, az érzékelésével, látásával, tapintásával, hallásával válik teljessé.
Kik veszik körbe az anyát és a babát? Felelősség a kezükben!
Nagyon fontos, hogy a kórházi dolgozók - ha az anya a kórházi szülést választja - empátiát, megértést mutassanak a szülő nő felé. Hiszen Ő támpontokat keres az orvosban, a szülésznőben, nővérben, hogy a szorongás érzését mindinkább csökkenteni tudja. Ha nem kapja meg a megfelelő támogatást, akkor negatívan élheti meg a szülés folyamatát, vagy legalábbis az élmény nem lesz olyan teljes és boldogító, mint amilyen lehetne. Ilyenkor az anya érzelemvilága sérülhet, és előfordulhat, hogy azt éli meg, nem szereti, vagy nem úgy szereti gyermekét, ahogy azt "kellene". A kismamában nem csak a gyermek egészsége iránti aggodalom jelenhet meg, hanem emellett megtaláljuk az attól való félelmet is, hogy önmaga anyaként meg fog-e, meg tud-e felelni a saját és a környezete által támasztott elvárásoknak. Saját gyermekkorának, anyjával való viszonyának az átélése önmaga anyává válásának folyamatában jelentős tényező.
A fenti lelki változásokat az egészséges várandós nő nagyon pozitívan is megélheti, ha a párkapcsolata megbízható, kielégítő, s ha a szülés módját és helyét jól választja meg. Emellett nagyon hasznosak azok az „asszonytársi” segítő kapcsolatok, amelyek éppen a hasonló helyzet miatt alakulnak ki. Nagyon szerencsés helyzet, ha a leendő anyuka környezetében van olyan nő, aki már szült, s a személyisége, gondolati világa, érzelmei pozitívak a szüléssel kapcsolatban. Az is jó, ha belőlük asszonytársi segítők - dúlák - válnak.
Minden várandós anyuka jól teszi, ha ilyen kapcsolatokat tudatosan is kialakít, s meghallgatja az élményeket, véleményeket a szüléssel kapcsolatban. Azonban a legjobb hozzáállás, ha egyik külső benyomást sem erőszakolja rá saját magára, hanem helyet hagy annak az alkalmazkodó képességnek, amelyet az egész várandósság folyamata, valamint a szülés is megkíván, ideális esetben. Ezzel a hozzáállással bele tud simulni a szülés folyamatába, s nem akarja sem megoldani azt, sem, pedig irányítani.



