Mit tesz a jó orvos?
A tapasztalatlan, vagy a betegekből csak "esetet" látó orvos a kisbabát a születésekor "leírja", intézetbe helyezését javasolja. A felkészült terapeuta azonban a következők figyelembevételével mondja meg a diagnózist:
- A megmondás mindig a probléma diagnosztizálása után közvetlenül történjen meg.
- Pontos legyen
- Igaz és emberséges legyen.
- Lehetőség szerint feltárja az okokat
- A diagnózist latinul és magyarul is közölni kell.
- A legkisebb rendellenességre is figyelni kell, azokra a részletekre, amik megnehezítik a gondozást.
- Közölni kell prognózist orvosi szempontból.
- Tanácsadás a gyermek gondozásához. (Táplálás)
- Fel kell hívni a szülő figyelmét a várható következményekre.
- Javasolni kell további vizsgálatokat, kezeléseket, szakembereket.
- Nem hagyhat orvosi szempontból megválaszolatlan kérdéseket.
- Meg kell adnia minden olyan orvosi információt, ami a szülőnek kell ahhoz, hogy a gyermek sorsáról megfelelően gondoskodjanak.
- Ne bocsátkozzon jóslatokba, és ne véglegesítse a problémát
- Illetékességéét az orvos ne lépje át.
Szülők élményei:
Dávid (15 éves) mamája: A fiam születése utáni ötödik napon hívatott a szobájába a szülész főorvos. Ott már a gyermekgyógyász is várt. Kíméletlenül közölték, hogy a gyermekem "mongolidióta", amit a kromoszóma vizsgálattal tudnak majd néhány nap múlva bizonyítani. Mondanivalójuknak az volt a lényege, hogy legjobb lenne, ha minél előbb meghalna a fiam. Véleménye szerint örülhetek, ha 18 évesen a telefont fel tudja venni. Ehhez képest, ma úszik, lovagol, kedvenc időtöltése az íjászat és a sorotok. A kórházban az orvostól a jövőre nézve semmi segítséget, vagy információt nem kaptam. Családi és baráti segítséggel kerültünk szakemberhez. A közlés módja és tartalma megrendített és még annyi év után is felháborít. Az is szomorú, hogy ilyen tájékozatlanok voltak az egészségügyben dolgozók a Dow-szindrómát illetően.
Berci (14) mamája: Kisfiúnk teljesen nyugodt terhesség után, időre látta meg a napvilágot. Születés utáni harmadik napon közölte a gyermekorvos, a diagnózist, olyan megjegyzéssel, hogy a betegség megléte nem teljesen biztos, de valószínűsége számottevő.
Egy hónapos korában a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán vérmintából végzett kromoszóma vizsgálat alapján állították fel a pontos diagnózist. A doktornő rendkívül udvariasan és együttérzően közölte az eredményt. Rögtön útmutatással is szolgált, hogy hová forduljunk. Történetekkel és anekdotákkal vigasztalt bennünket. Igyekezett elmondani, hogy milyen személyiségű gyerekre számíthatunk, s hogy milyen kilátásaink lehetnek.
A szülők, még fel sem ocsúdtak a sokkból, hogy fogyatékos a babájuk, máris szembe kerülnek azzal a rengeteg problémával, amit egy Down szindrómás kisgyerek ellátása, fejlesztése, gondozása jelent. Ezek a gondozási feladatok részben elvonják a figyelmet az önsajnálattól, részben pedig megnehezítik a szülők egyensúlyba kerülést, a trauma feldolgozását. Nagyon fontos, hogy a szülők lássanak pozitív mintákat arra, hogy mások mit tettek, hogyan viselkedtek, hogyan oldották meg saját családjukban ezt a problémát.
A felkészülés módja nagyban függ attól, hogy az első pillanatban hogyan és miként közölték a szülővel a családdal (és nem csak az egyik szülővel) a tünetek fennállásának gyanúját, illetve a tényt.
Az orvosok és nővérek általában ha a problémával szembesülnek, vagy kerülik a megoldást (halogatnak, stb ..9 vagy tehetetlenek, vagy egyszerűen érdektelenek, túlhajszoltak. Sokan nem őszinték, vagy a diagnózis jelentését illetően bizonytalanok.
A beszélgetés, ahol a hírt közlik, lehetőleg ne a folyosón, vagy a szobában, a többi kismama előtt történjen, hanem nyugalmas körülmények között, miután a szülők kipihenték magukat és idejük jutott az első szeretetkapcsolat kialakítására a babával. Mint már arról szó volt, a két szülő jelenléte szükséges a beszélgetésen. Az okos és empatikus orvos megérti, akceptálja a szülők bánatát és viselkedését képes a szülők egyéni reakcióihoz igazítani. A szülők így könnyebben le tudják küzdeni félelmeiket, meg tudják fogadni az orvosi tanácsokat, és a segítséget is szeretettel, nyitottan fogadják.
Hogy gondolkodnak a testvérek a Down kóros kisbabáról?
Az egészséges gyerekek általában megértik elfogadják a fogyatékos kistestvért, de figyelni kell az ilyenkor a nagy törődési igényű pici ellen irányuló - igencsak jogos - testvér féltékenységre és arra, hogy a másságot megtanulja tolerálni a testvér és a baráti kör is. Fontos, hogy a piciről való gondoskodást ne érezze tehernek, kötelező feladatnak. Ha a testvér a pici miatt háttérbe szorul, tanulás problémái alakulhatnak ki, pszichésen károsodhat, és tudatosan is a testvére ellen fordulhat. A családgondozók által megfigyelt pozitív modelleknél a testvérek az alábbiakat mondták a Down kóros testvérről:
A kistestvérem beteg. Sok-sok szeretetre van szüksége, mert ő soha nem lesz olyan, mint ti. Különösen vigyázni kell rá.
Hogy mondom el a rokonságnak, barátoknak?
Az első aggodalmak között szerepel, hogy a család, a barátok azért, mert nem akarnak sajnálkozni, vagy félnek a másságtól, elhagyják majd a családot, ahol Down kóros kisgyermek van. Ha a családtagokat, barátokat már a születési értesítőben informálják az eseményről, és kifejezik örömüket az új jövevény iránt, akkor a sokk és a susmorgás elkerülhető. Helyébe lép egy őszinte beszélgetés a történtekről.
Ezalatt a szülők "kibeszélik" magukból az eseményt, és a család megtanulja, hogy nem történt tragédia, csak egy olyan esemény, aminek rengeteg öröme és izgalma vár most mindannyiukra. Egy különlegesen szeretnivaló csöppség érkezett.
Jó példa egy születési értesítőből:
"Vasárnap, 1985. augusztus 4-én érkezett második kislányunk, Andrea, Juditka kishúga. A sors ezzel különleges feladatot rótt ránk, mert Andrea Down szindrómás gyerek. Szeretettel fogadjuk és reméljük, sok örömünk lesz benne."
Itthagyott a férjem
Azoknak a házasságoknak a nagy része válással végződik, ahol az apa a kezdetektől szégyennek éli át a kisbabája megszületését és nem vesz részt a családsegítő programokon. Azok, akik együtt vértezik fel magukat a gondok ellen, arról számoltak be, hogy az összetartásuk erősödött és nőtt a gyermekek problémái iránti érzékenységük. Nyíltabbak lettek, és rengeteg szeretete kaptak a babától.
A Down-szindrómás gyermek fejlesztése:
A kisgyermek akkor fejleszthető eredményesen, ha a korai fejlesztéssel párhuzamosan, azzal szorosan együttműködve, előre meghatározott szűrővizsgálati programra alapozva biztosítjuk az optimális orvosi ellátást. A gyógypedagógiai és orvosi ellátás mellett a megfelelő pszichoszociális környezet is szükséges a gyerek optimális fejlődéséhez.
A korai fejlesztésről:
A módszert az elmúlt 20 évben Magyarországon is szép eredményekkel alkalmazzák. Ma már természetes, hogy a korai fejlesztésben résztvett gyerek 1-2 éves korában járni kezd, szobatisztává válik és a beszédfejlődése is szépen megindul. Egyre nő annak az esélye, hogy integrálódhat az épek bölcsődéjébe, óvodájába, esetleg iskolájába. A legjobb korai fejlesztés sem érhet el sikert egymagában. Fejleszteni csak az erős, jó fizikai képességekkel rendelkező gyereket lehet, tehát a szakorvosok segítsége elengedhetetlen. A Down ambulancián erre van lehetőség.
Közérdekű számok, és nevek:
DOWN AMBULANCIA: Dr. Csepeli Hilda
Rendelő: 1143 Budapest Ilka u. 57. Tel: +36 (1) 343-1626 /105
Rendelés: Kedd: 12,30 - 14, 30 Szerda: 9,00- 12,30
A Down ambulancián Dr. Csepeli Hilda vezetésével 16 szakorvos végzi a legújabb, nemzetközileg is elfogadott szűrővizsgálati program szerinti vizsgálatokat. A szakorvosok munkáját gyógytornász, védőnő, korai fejlesztő gyógypedagógus és családsegítő szakember támogatja azzal a céllal, hogy segítse a szülőt elfogadni gyermekét, megtalálni gyermeke számára a legmegfelelőbb ellátási, fejlesztési és oktatási formákat. Megoldani a krízishelyzeteket, tudomást szerezni megfelelő szolgáltatásokról és jogokról.
Down Alapítvány: Dr. Gruiz Katalin
1145 Budapest, Amerikai út 14. Tel: + 36 (1) 363-6353
Átmeneti Otthon Egyesület: Völgyiné Zdolik Katalin
1116 Budapest, Tétényi út 132 Tel + 36 (1) 208-5622
Bucher Katalin



