A három éves palánta már kiválóan ismeri édesanyja gyenge pontjait. Meg a nagyikét, meg a nagypapáét. És persze apuét is. Ugye ismerősek az alábbi képek: Mama a buszon megpróbálja fegyelmezni három-négyéves csemetéjét, rávenni, hogy üljön szépen, vagy kapaszkodjon. A palánta pedig "vándorolni" akar a járművön, vagy álldogálni csak úgy, kapaszkodás nélkül, vagy állni az ülésen, vagy nem akar leülni egyáltalán...

A három éves palánta már kiválóan ismeri édesanyja gyenge pontjait. Meg a nagyikét, meg a nagypapáét. És persze apuét is.

Mami-idomítás
Ugye ismerősek az alábbi képek: Mama a buszon megpróbálja fegyelmezni három-négyéves csemetéjét, rávenni, hogy üljön szépen, vagy kapaszkodjon. A palánta pedig "vándorolni" akar a járművön, vagy álldogálni csak úgy, kapaszkodás nélkül, vagy állni az ülésen, vagy nem akar leülni egyáltalán. A lényeg a dac, az ellentmondás. Az utasok arcán figyelem: - Na kismama, hogy neveled meg ezt az akarat - zsákocskát? Kismama pedig elkezd kifelé figyelni. Eleget akar tenni az utasok, a többiek elvárásainak. Pedig, aki ismeri a régi mesét az apáról, kisfiúról, és a szamárról, tudhatja, hogy a köznek úgy általában, sohasem lehet megfelelni. A kismamák gyakran elfelejtik ezt. A probléma és a gyerek helyett a külvilág elvárásaira koncentrálnak. A gyerekek pedig kivétel nélkül kihasználják a helyzetet.

Hátulgombolós stratégák
Csemeténk kiváló és hatalmas manipulátor. Nemzetek sorsa dőlhetne el a kezén, ha modelleznénk és átültetnénk a nagy politikába azokat a manővereket, amiket szülei és nagyszülei között művel, mégpedig ösztönösen. Kivárja a legalkalmatlanabb lélektani pillanatot - akár egy kabarétréfában - arra, hogy a nagymaminak visszamondja azt a kihallgatott félmondatot, amit előző este négyszemközt beszéltünk meg párunkkal. Legalábbis azt hittük, négyszemközt vagyunk, pedig hatfülközt voltunk. Ha a család a gyerek állításainak maradéktalanul helyt ad, akkor komoly veszekedéseket eredményezhet egy-egy "ártatlan" gyerekszáj, és az apróságot megtanítja arra, hogyan és mivel manipulálhatók a szülei.

Meddig enged a póráz?
A dacos csemete a dac reakcióval, az ellentmondással a lehető legritkábban azt a dolgot akarja elérni, amiért látszólag dacol. Ilyenkor a határokat próbálgatja: Meddig mehetek el? Mennyire vagy erős, mami? És te, jó Nagyi? És apa? Vajon te tényleg annyira szigorú vagy? Még akkor is, ha a kislányod az öledbe csüccsen és nagy puszit nyom a bökős arcodra?

Azt, hogy mit engedünk meg és mit nem, nagyon nehéz következetesen megtartani, hiszen a szülők döntő többségének nincsenek egységes elvei a nevelésről. A nagyi szerint ehet a gyerek zsíros kenyeret, mert egészséges, erős lesz tőle. Anya azonban azt mondja, hogy a zsír egészségtelen, és ha a gyerek zsíros kenyeret kap, ne fogadja el. Nagyi tukmál, anya tilt. Kinek is van igaza?

Következetes tiltásí
Jó, ha a gyermeket körülvevő tilalomfákról már előre, még akár megszületése előtt megállapodnak a szülők. A nagyikkal ezt mindig nehezebb lesz elfogadtatni a nevelési elveket. Ne feledjük, ők azok, akik felneveltek bennünket, szülőket is, tehát: A NAGYIK MINDIG MINDENT JOBBAN TUDNAK! Legalábbis ezt gondolják. Ennek ellenére meg kell értetni velük, hogy a gyermekünk nevelése a mi felelősségünk, és azoknak az elveknek kell érvényesülniük az ő nevelésben, amiket mi, a szülők, helyesnek gondolunk. Persze úgysem fogják ezt soha betű szerint venni, de a fő irányelveket nekik is be kell tartaniuk, különben állandó lesz a konfliktus a családban.

Mit tilthatunk?
Bármit, ami a gyermek testi épségének, lelki egyensúlyának erkölcsének alakulását veszélyezteti. Tilthatjuk az agresszív mesék nézését, a válogatás nélküli tévézést, de ajánljunk helyette alternatívát, például ha tévézne, de nincs éppen neki való műsor, nézhessen videót. Ezeket a meséket akár többször is végignézik, kívülről megtanulják a gyerekek. Megtilthatjuk a hangoskodást, amikor mások pihennek, de ajánljunk csendes tevékenységet erre az időre. Képeskönyv nézegetést, rajzolgatást, gyurmázást. Tilthatjuk az általunk egészségtelennek tartott ételek fogyasztását, de ha a gyerek ezeket szereti, akkor el fogja őket fogadni, ha biztos benne, hogy mi nem értesülünk erről. A hazudozásra való buzdítás, tiltás helyett tehát inkább magyarázzuk el a gyerek szintjén, miért nem jó, ha mondjuk vacsora előtt eszik csokoládét, de elmondhatjuk azt is, hogy miért esik nekünk rosszul, ha nem eszi meg a vacsoráját. Ettől kezdve, ha mégis evés előtt eszik csokit, mondhatjuk neki: - Most megint nagyon szomorú vagyok, mert egy csomó étel megmaradt, amit szeretettel főztem neked. Te pedig meghagytad, mert a csoki fontosabb volt neked, mint az, hogy együtt együnk. Örülnék, ha legközelebb nem felejtenéd el, hogy a csokid megvár, és a vacsora után is meg lehet enni.

A gyerek jogai
Ne tiltsunk soha olyasmit, ami személyiségi jogait, személyes szabadságát sérti. Gyermekünk önálló személyiséggel rendelkező külön ember, nem a mi folytatásunk, vagy inkarnációnk. A gyermeknek joga van a barátai megválasztásához. Ne tiltsuk el tehát egyetlen baráttól sem, mert csak hazugságra neveljük. Joga van ismerni és szeretni szüleit, még akkor is, ha a szülei elváltak. Ha ezzel testi és szellemi épségét nem veszélyeztetjük, el kell engednünk a másik szülővel. (agresszív, alkoholista, vagy deviáns magatartású ember ez alól kivétel.)

A vallási és világnézeti kérdésekben a kamaszodó gyermekek általában önmaguk választanak. Ne tiltsuk meg a vallás gyakorlást kisgyermek korban, ha a gyerek ehhez kedvet érez. (Mehessen el a nagyival a templomba, még akkor is, ha a szülők nem járnak) Kivétel, ha a család valamelyik tagja szektába jár.

Ha nem tudunk megegyezni...
Ha egy családban egy négyéves átveszi a hatalmat, azzal irdatlan terheket vállal magára. Négyéves élettapasztalat még kevés ahhoz, hogy egy teljes család irányítását önállóan lássa el. Mégis, szemmel láthatólag az egész család körülötte ugrál. Négyévesünk el van veszve. Egyre jobban és jobban dacol, mert azt várja, hogy végre jön már egy következetes ember és meghúzza a határvonalat, ezzel leveszi válláról a családirányítás tervét!

Ne terheljük meg a gyermekünket a családirányítás gondjával! A szülők legtöbbször könnyen megegyeznek a gyereknevelési kérdésekről, viszont gyakori, hogy nem következetesek azok betartásában. Valamelyikük engedékenyebb, vagy "fáradt ellent mondani" és "most az egyszer" megengedi.

A másik leggyakoribb nevelési hiba, ahol a gyerek túlcsúszhat a határon, hogy a szülők olyasmit tiltanak, amit maguk rendszeresen elkövetnek. A gyerek tanulási folyamata a minták követésére alapszik. Csak olyat várhatunk el a gyerekünktől, amit saját magunktól is elvárunk. (Például, ha a mama rendszeresen a wc-n olvas, akkor, ha a gyerek képeskönyvvel tottyan le a bilire, ne kapjuk ki a kezéből a könyvet azzal, hogy most a pisilésre kell figyelni, és nem a könyvre.)

Másképp gondolom, mint a párom
Ha a szülők nem tudnak megegyezni valamelyik nevelési kérdésben, a legjobb, ha a gyerekkel tudatják ezt.

Például: Apa úgy gondolja, hogy nem jó, ha megnézed a szombat reggeli rajzfilmeket, én pedig úgy gondolom, hogy nézheted őket, ha érdekesnek találod. Most nem tudunk megegyezni egymással, ezért megállapodtunk, hogy szombat reggel mesét nézhetsz a videón, mert ezeket a meséket mindketten jónak tartjuk.

A vitákat soha ne a gyerek előtt folytassuk le, de azok végeredményét a saját szintjén közöljük vele. A konszenzusnak nem kell minden áron valamelyik szülő véleményét tükröznie, hanem lehet egy köztes megoldást választani. Ilyenkor lép műsorra a hiszti.

Hisztis a gyerek
Nehéz kordában tartani. Sokszor mások előtt hoz zavarba bennünket. Mi a teendőnk?

A gyerek is látja, amit mi, vagyis hogy mások figyelnek bennünket és látja azt is, hogy ez zavar bennünket. Hisztizhet a boltban csokiért, vagy a villamoson, mindig fogalmazzuk meg neki bátran, amit érez, lát, hall, és azt is, mi hogy vélekedünk erről:

Például: Zavar engem, hogy a villamoson utazók minket néznek, azért, mert te szaladgálnál. Zavarod a többi utast is. Nem engedem, hogy szaladgálj. Ha leszálltunk, és olyan helyre értünk, ahol biztonságos, akkor majd futkározhatsz kedvedre. Itt kapaszkodunk együtt, vagy ideülsz az ölembe, és mesélek neked. A hisztizés szót a gyerek nem érti. Nem tudja, mi az, hogy "ne hisztizz" nem tudja, mit kell tennie, ha ezt hallja tőlünk. Ehelyett mondjuk meg, lehetőleg gyerek nyelven és pontosan, pozitív módon fogalmazva, mi a helyzet most, mit érzünk éppen, mi történik és mit várunk el. Kategorikusan fogalmazzunk, és ne tegyünk engedményeket.

Hogyan tiltsak?
"Ne ugrálj mert elesel!" - hányszor mondtuk ezt a gyereknek? És persze el is esett. Ekkor, akárcsak valaha anyánk, így szólunk: -"Lámmegmondtam, Lámmegmondtam!"
Mi lenne, ha egyszer elkezdenénk az "lámmegmondani", hogy mit tegyen, hogy ügyesedjen!

Néhány példa:
- Ne mássz fel, mert leesel! Helyett: - Ha felmászol, két kézzel kapaszkodj és figyeld, hová lépsz!

-Ne szaladj, mert elesel! Helyett: - Ha szaladsz, nézzél körül, hogy mi van előtted és a lábad előtt!

-Nekimész a bácsinak/néninek! Helyett. Kerüld ki a bácsit/nénit!

-Ne nyúlj a kutyához, mert megharap! Helyett: - Kérdezd meg a kutyus gazdáját, hogy harapós-e a kutyus, szabad-e simogatni!

-Ne csámcsogj! Helyett: - Csukott szájjal rágj!

-Ne hisztizz! Helyett: - Mondd el, mi bánt téged, és segítek! Csak akkor értem meg a szavaidat, ha a rendes hangodat használod, és nem sírva, vagy sikítva beszélsz. Szeretnéd, hogy értsem, mi bánt téged?

Ugye jól érezhető a különbség? Azt mondjuk meg, mit várunk, és nem azt tiltjuk meg, amit a gyerek csinál. Máris felére csökken a hiszti.

Ha a dackorszakos csemete, a szülők, nagyszülők közti nézetkülönbségek mindennaposak az életedben, akkor fordulj bátran tanácsadónkhoz!

Tóth Zsuzsa
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.