A menyasszonyok figyelmébe ajánlom azt a valóságot, hogy aki megtalálta azt a fiatalembert, akiről úgy érzi, érdemes vele leélni az életet, az megtalálta már a "valakit", akire szüksége van. Ne keressen hát tovább! Nem arra gondolok, hogy ne legyen a lány válogatós. Pillanatnyilag arra sem, hogy a házasság után legyen mindvégig hűséges a maga választott "urához", tehát ne keressen más partnert a férfiak között. A nők nemcsak ezt a hibát tudják elkövetni.

A menyasszonyok figyelmébe ajánlom azt a valóságot, hogy aki megtalálta azt a fiatalembert, akiről úgy érzi, érdemes vele leélni az életet, az megtalálta már a „valakit", akire szüksége van. Ne keressen hát tovább! Nem arra gondolok, hogy ne legyen a lány válogatós. Pillanatnyilag arra sem, hogy a házasság után legyen mindvégig hűséges a maga választott "urához", tehát ne keressen más partnert a férfiak között. A nők nemcsak ezt a hibát tudják elkövetni. Sajnos, nagyon sok asszony úgy rontja el az életét - és mások életét is -, hogy abba a tévedésbe esik, miszerint nem a férj a "valaki" keresésének végállomása, hanem a gyermek. Ha megszületik az első gyermek, akkor a nők nagy százaléka úgy érzi, most lelte fel az Egyetlent. Nem a férje, hanem ez a csöppség lesz az igazi „valakije". Ilyenkor kezdi – legalább bizonyos mértékig - elhanyagolni, nem olyan nagyon fontosnak érezni a férjét.





Némelyek csak kevesebb szeretetet adnak a továbbiakban házastársuknak, de akadnak olyanok is, akik kezdenek válásra hajlani. Esetleg azzal a gondolattal, hogy a gyermek úgyis náluk marad, így a lakás is az övék lesz. Úgy vélik, ez nekik elég is, miért vesződjenek még egy férjjel is. Sőt, ismerünk olyan nőket, akiknek a házasság mellőzésével eleve csak a gyerek az életcéljuk.
Kedves hölgyek! Sok ballépése lehet bárkinek a maga 70-80 éve alatt, de közülük az ilyen gondolkodásmód az egyik legnagyobb és legtragikusabb melléfogás. Aki erre a vakvágányra szalad, az elrontja a maga életét, és persze a férjéét is, de elrontja gyermeke életét is, sok fájdalmat okoz a saját és a férje szüleinek, sőt tévedésének sötét árnyéka rávetődik még gyermeke jövendő házas- és családi életére is.

Mert kikerülhetetlen tény az, hogy a gyermek nem arra születik, hogy a továbbiakban már csak ő legyen a „valaki" édesanyja számára. Eleinte, pár évig valóban úgy tűnik, hogy megbonthatatlan és teljes az anya-gyermek összefonódás. A kicsi egészen rászorul anyjára, és az anyai szívet is – majdnem! – egészen betölti a gyermeke iránti rajongás, önfeláldozás, odaadás. Ám ez nem sokáig marad így.

Az édesanyának hamarosan rá kell jönnie, hogy a gyerek szívesebben van együtt a pajtásaival. Hogy nem vele, hanem a barátaival szeret játszani, barangolni, kirándulni, nyaralni, beszélgetni. Hogy már nem vele bizalmas, hanem egy másik kis „taknyossal". Aztán véglegesedik ez az elszakadás, ha jön az udvarlás, a házasság. Egy józanul gondolkodó embernek sem az a legnagyobb vágya, hogy széppé tegye édesanyád életét?! Azt ráhagyjuk édesapánkra, mi a magunk szíve választottjának életét óhajtjuk gyönyörűvé varázsolni. Meg kell érteni, hogy minden gyermek így fog érezni egyszer. Aki a gyermekét tette meg egyetlen "valakivé", akkor majd kisemmizettnek érzi magát, és belőle lesz a világ egyik legnehezebben elviselhető anyósa.

Tudd meg előre, minél görcsösebben kapaszkodsz gyermekedbe, ő annál nagyobb erővel igyekszik tőled elszakadni. Ezt az ösztönt adta belé a Teremtő. Önálló valakivé kell fejlődnie, nem maradhat meg az anyja szoknyáján. Ne keseregj majd, ha így lesz! Inkább örülj neki, hiszen ez azt fogja jelenteni, hogy érzelmileg, lelkileg egészséges a fiad, a lányod. Persze ez az öröm akkor lehet zavartalan, ha gyermekeidet ugyan úgy szereted, hogy halni tudnál értük, de a férjedet egy árnyalattal mégis jobban szereted. Pontosabban másként szereted.

A gyermekeidet úgy, mint akikért felelős vagy, de nem önmagadnak neveled őket, hanem a maguk saját életének, jövendő saját családjuknak. A férjedet meg úgy, mint akivel holtig, egészen és fenntartás nélkül egymáséi akartok lenni. Ha nem így tennél, szerencsétlen leszel, mert igazában nem lesz senkid. Megözvegyült asszonyok panasza szokott lenni, hogy "nem mondhatok semmit, a gyermekeim jók, nagyon szeretnek, a férjem meg nem volt mintaférj, mégis roppantul hiányzik. Hiába, vele tudtam mindent megbeszélni". A férj akkor is kegyetlenül hiányzik, ha kitűnően sikerült kapcsolatod a gyermekeiddel. Mindent meg kell hát tenned, hogy vele egyre mélyebben szeressétek egymást. A gyerek ne elválasszon, hanem még szorosabban kössön össze benneteket.

Gyermekeidnek sem válik javára, ha nem tartasz ki szíved minden szeretetével a férjed mellett. Minden gyerek „halála", ha őt nyalják-falják, mindennel elhalmozzák, de apu és anyu nem beszélnek vagy kiabálnak egymással, esetleg elválnak. A gyerek olyan, mint a virág, elsőrangú fontosságú számára a jó környezet. A gyereknek az az egyedüli ideális környezet, amelyben nagyon szereti őt apu is, anyu is, mégpedig együtt, szép összhangban. Az is tapasztalati tény, hogy a gyerekeknek - a megfelelő lelki alakulásukhoz - feltétlenül két szülőre van szükségük. Nagyon sok problémájuk, esetleges nevelhetetlenségük, lázadásuk, kisiklásuk onnan ered, hogy érzelmileg féloldalas a nevelésük, csak női gyengédséget kapnak. Ez mindenkire rossz hatással van.

Az a lány például, akit az anyja egyedül nevel, nagyon hamar szokott menekülni a családból, így korai, elhamarkodott házasságot köt, ami egész életére tragikus lehet. A csak anya által nevelt fiú pedig - mivel nincs férfi képe - nem tanulja meg a férfi szerepet, nehezen válik jó házastárssá, apává. Aztán való igaz, hogy az az asszony, akinek nem a férje, hanem a fia vagy lánya az Egyetlenje, nagyon rossz anyóssá lesz. Sosem tudja megbocsátani annak az "idegennek", hogy "elrabolta" egyetlen Kicsijét. Így lesz aztán örök keresztje annak, akit pedig imád, a gyermekének, hiszen eltávolítani igyekszik őt párjától, megmérgezi házaséletét, elrontja az unokák sorsát is. Ha pedig ezért a fiatalok menekülnek előle, reménytelenül magányossá, szerencsétlenné válik.

Vigyázat hát, Hölgyek! Ezt a tipikusan női hibát el ne kövessétek! Ha jót akartok magatoknak, gyermekeiteknek, unokáitoknak, akkor számotokra az igazi "valaki" a férjetek legyen! Elsősorban ő kapja azt a sok szépet és melengetőt, amit szívetek rejteget! Higgyétek el, gyermekeiteknek is így szerzitek a legtöbb örömet, és ilyen módon váltok okosan és nem hiábavalóan áldozatos édesanyákká.

fotó: flickr

Idézet Csögl János Házassági ABC című munkájából
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.