- Figyeljetek rám Ippon Lite lakói! Én Arthur vagyok, a britek királya. Ő itt mellettem hű szolgám, Bob. Végigporoszkáltuk széles e hazát, hogy ráleljünk jövendőbeli feleségemre. Vezessetek hát a gyönyörű Emilihez!
A városban összegyűlt tömeg úgy nézett a királyra, mintha Ippon Lite legendás kísértetét látta volna. Azt még álmában sem gondolta volna senki, hogy valaha is maga Arthur király látogat a városba.
Ippon Liteban éppen piacnap volt, így a város apraja nagyja az árusokkal alkudozott éppen, mikor a kapuban megjelent királyi pompájával maga Arthur és hű szolgálója. A város lakói kíváncsian figyelték az idegent. Egyesek azt súgták mások fülébe, hogy ő Rettenthetetlen Richard, az új helytartó, míg mások szilárdan állították, hogy Ippon Lite kísértete tért vissza álruhában.
Arthurt és hű szolgáját láthatóan nem zavarta a tömeg megilletődése, lassan, de magabiztosan, mondhatni peckesen foglalták el a piac közepére kiállított ideiglenes színpadot, melyen a helyi társulat tartotta reggeli előadását.
- Mi ez a csönd? Mi ez az ámulat? Nem azért poroszkáltam végig széles e vidéket, hogy némaság fogadjon. Merlintől, a nagy varázslótól tudom, hogy ebben a városban él jövendőbeli feleségem, Emili. Vezessetek hozzá vagy mondjátok meg, hol találom!
A pórnép között ekkor kisebb hangzavar támadt, mígnem a tömegből előlépett egy szakadt ruhás vénember. A színpad előtt fél térdre ereszkedett s meghajolt.
- Arthur királyom. Nevem Nobody s az én leányom Emili. Ha jól tudom, az erdőbe ment. John szamaraira vigyáz.
- Kelj fel jó Nobody. A lányod holnaptól a britek királynéja lesz.
- Megtisztelő királyom.
Azzal Arthur király és Bob kilovagolt a városból.
- John! Igaz az, hogy Ippon Lite kísértete szamárrá változtatott egy jóképű herceget? - kérdezte Emili a fa tövében guggoló "szamárpásztortól".
- Azt nem tudom, hogy igaz-e, de van erről néhány történet, melyet a lakók mesélnek egymásnak. 100 évvel ezelőtt az akkori király legidősebb fia egy itteni lányba lett szerelmes. A király áldását adta a frigyre, ám a herceg balszerencséjére Ippon Lite kísértete is szemet vetett a lányra. A kísértet alkut ajánlott neki. Vagy megöli a herceget s őt örök életre, vagyis örök szenvedésre ítéli, vagy vele tart kísérteties birodalmába s a herceg megmenekül. A lány feláldozta magát, de szívéből sosem tudta kitörölni hercegét. A kísértet ezért bosszúból szamárrá változtatta az ifjú legényt, hogy többé senkit ne tudjon elcsábítani. Az átkot csak egy fiatal, tiszta lány csókja törheti meg.
Emili azzal felpattant s a szamarakhoz futott. Becézgette őket, beszélt hozzájuk s egytől-egyik megcsókolta mind. John elmosolyodott.
- Éles szemed mit lát Bob?
- Szamarat királyom. Sok szamarat.
- Látod leendő feleségem?
- Egy fiatal lányt látok, aki szamarakkal játszik s egy legényt, aki egy fa tövében pihen.
- Lóra hű szolgám! - hangzott Arthur király parancsa. - A legény biztosan John lesz. Észrevétlenül lopódzunk oda hozzá, hogy megtudakoljuk, leendő feleségem-e az, aki a szamarakkal játszik.
- Megtaláltad már a herceged királynő?
- Ne viccelj, John! Még csak a második szamárnál tartok.
- Akkor siess! Már csak körülbelül 100 van hátra. - kiabálta a szamárpásztor s ismét elmosolyodott. Egy fűszálat vett szájába, melyet rágcsálni kezdett, mikor is egy fölé magasodó árnyék zavarta meg.
- Én Arthur vagyok, a britek királya, mellettem ő hű szolgám, Bob, te pedig bizonyára John vagy, a szamárpásztor.
- Az vagyok. Miben segíthetek?
- Abban tudsz segíteni, hogy elvezetsz engem Emilihez, a jövendőbelimhez.
- Nem tudom elvezetni királyom, ugyanis Emili éppen a szamaraim csókolgatja, hátha valamelyik herceggé változik.
- Az a buta lány lenne Emili, aki éppen a fűben hempereg az állatokkal?
- Így van királyom.
- Egy ilyen lány nem lehet a britek királynéja! Bob hívd Merlint és szerezz egy kerek tárgyalóasztalt.
- Értem királyom, de miért pont kereket?
- Nem tudom, egyszerűen ez jutott eszembe. Lóra hű szolgám! Visszamegyünk Camelotba.
S Arthur király amilyen hamar érkezett, olyan hamar távozott. John még mindig a fa alatt rágcsálta a letépett fűszálat s megsajnálta Emilit.
Körülbelül fél órát ücsörgött még s belefújt sípjába, hogy ezzel jelezze betegeinek, már csak 10 perc maradt a megengedett szabadidőből. Felvette fehér ingét s kitűzte kártyáját, melyen ez állt:
Dr. Buda Ferenc pszichiáter, Lipótváros.
Emili azzal felpattant s a szamarakhoz futott. Becézgette őket, beszélt hozzájuk s egytől-egyik megcsókolta mind. John elmosolyodott.
Tetszett a cikk?



