A köznyelv csupán vibrálásnak jegyzi vagy egyszerűen kezdődő románcnak titulálja, de ennél azért jóval többről van szó, ahogy azt a lányregények írói meg is magyarázzák.

   - Bevásároltam. Vettem tésztát, egy kis húst és fűszereket. Tudod délre jön a Fiú. - mondta Évi s kislányos zavarában elmosolyodott. Félrenézett, szemét a földre szegezte, egy pillanatra elpirult. Megölelt, majd elsietett. Hosszú ideig néztem utána. Néha megállt egy-egy kirakat előtt. Bepillantott a könyvesboltba, elmélázott a ruhakereskedés kínálata előtt, az újságárusnál pedig megvette a legújabb gazdasági hírmondót, majd eltűnt.

   Tél lévén én éppen egy meleg kávézóba tartottam, mikor Évivel véletlenül találkoztunk a hideg utcán. Ritka alkalmak egyike ez, de még ekkor se beszélünk túl sokat egymásnak egymásról. Egyszerűen csak létezik köztünk valami megfoghatatlan energia, melyet talán csak a költők és a legnagyobb írók tudnak megfogalmazni. A köznyelv csupán vibrálásnak jegyzi vagy egyszerűen kezdődő románcnak titulálja, de ennél azért jóval többről van szó, ahogy azt a lányregények írói meg is magyarázzák.

   Úgy egy éve ismertem meg Évit. Először egy táncbemutatón találkoztunk. Nem ő volt a legszebb lány a táncosok között, de nekem már akkor feltűnt kirobbanó életimádata, amit én sokszor a szépség elé sorolok. Azt hiszem a költők ide szúrnák be az angyal szót, az írók pedig temérdek jelzőt találnának arra, hogy leírják, hogyan látja a férfi a lányt első pillantásra. De a lány akkor még nem látta a férfit, aki később túlságosan szerelmes lett ahhoz, hogy újra észrevehesse az angyalt. Aztán, ahogy az lenni szokott, egy kis idő múlva elvesztették egymást szem elől.

   Másra fanyalodtunk s ma már csak egy hideg téli délutánon állunk meg egy-egy régen keresett szóra, melyet egyikünk sem mer kimondani. Csak egy ölelés maradt s a tudat, hogy megint nem mondtam ki azt, amit egy évvel ezelőtt kellett volna már. Ez persze csak a kávézóban jut eszembe, mint egy lépcsőházi gondolat.

   Bámulom az asztalomon gőzölgő hosszú kávét, a háttérben egy régi gramofon kürtője formált aranypólyát fejem köré. Hosszú percek telnek el mihaszna elmélkedéssel. Sort sor követett szövegszerkesztőként programozott elmémben. Az elméletek gyártását arról, hogy megtanuljuk elengedni azokat, akiket szeretünk, elmentettem. Az, hogy hajdan szálak fűztek össze minket, mára
csak emlék.

   Ezekkel a gondolatokkal váltam híressé önnön szememben. Kávémat kifizetve elindultam hát, hogy a város egyetlen szíjgyártójától elhozzam a borotvafenőmet.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.