A megfelelő emberre kell pazarolnom szemem ragyogását...
Félve bízom, és bízva félek. Keresek és szeretek, szeretetet keresek. És pont akkor nincs, amikor senki nem gondol rám.
Mások szabályai szerint élek, mert jónak látom őket. Mások szabályai elől menekülök, mert megfojtanak. Másokban bízom, mert bölcsebbek, s mert tudom, hogy segíteni akarnak, majd senkiben sem bízom, mert nincsenek, amikor kellene.
Fordul a kocka. Rám számítanak, és várják a segítségemet, közben kiderül, hogy nem fogadnak el ilyennek, amilyen vagyok.
Mindent megtennék két emberkéért, mert én döntöttem sorsuk felett, én "szelídítettem" őket. Elfogadom és becsülöm természetüket. Szeretetük foglya lettem, s ettől élet a létem.
De ki fogad el engem?
Vannak, kik mondják, hogy velem vannak, de ők is egyedül hagynak, és nem fogadnak el. Magyarázzák életem, nagyon tudják, mit kell tennem. Csak azt nem tudják, ki vagyok, s meglepődnek, ha véletlenül valamit elárulok.
Az élet rövid, elhagynak a méltatlanok, hát meggondolom, kire pazarolom szemem ragyogását.
Mások szabályai szerint élek, mert jónak látom őket. Mások szabályai elől menekülök, mert megfojtanak. Másokban bízom, mert bölcsebbek, s mert tudom, hogy segíteni akarnak, majd senkiben sem bízom, mert nincsenek, amikor kellene.
Tetszett a cikk?



