Nem vagy japán. Miért félsz a sikertelenségtől? Beszéljük csak meg, hátha nem is történt akkora baj. Helyrehozhatatlannak tartod?

     Csak ne drámázzak! Nem sikerült az első vizsga vezetésből, na és?!! Mással is volt már úgy, hogy elszúrta. Csak semmi dráma. Utálok bőgni (meg a szempillafestékem is elfolyik).

     Egyedül, lehajtott fejjel ülök a faházban, ahova sokszor vigaszért menekülök. Egész nap dolgoztam, sütött a nap. Minden újraéledt a tegnapi esőtől. Sár volt, de könnyebb volt gyomlálni. Nagyon elfáradtam, talán ma éjjel aludni is fogok. Alkonyodik és az esti szél mámorító fűszeres illatot lódít be az ajtón. Recseg a szék. Jaj ne! Ki ült ide az asztal túlsó végére, és hogyan jött be ide? Ki ez?

     - Segítség!!! Eredj innen, kotródj! Takarodj!!! ?Rikácsolom ijedtemben.
     - Már miért mennék? Hiszen Te nem hagysz nyugton, Te hívtál! Nem akarlak bántani, nyugodj már meg.
     - Hogy jött be ide, Miért tegez? Mit akar?
     - Te tegeztél az előbb, mikor majdnem elzavartál. Gondoltam, akkor nekem is lehet. Egész délelőtt rám gondoltál, ezzel hívtál magadhoz. Nézz rám!
     - Rettenetes vagy, óriási. Menj, eredj! Félek!
     - Megértem, hogy félsz, hiszen én a félelem vagyok.
     - Félelem? Az én félelmem?
     - Nem pontosan. Én a Te félelmed is, meg a veled kapcsolatos félelem is vagyok. Valójában nem is egy vagyok. Ha jobban megnéznél, láthatnád, hogy sokan vagyunk. A Tied és a tieidé is együtt. Sok alakom van, csak most a legutóbbi problémádhoz kapcsolódó részem látszik legerősebben, no meg a saját félelmét mindenki jobban látja. Mondd, miért félsz?
     - Félek tőled, mert bejöttél, noha zárva a kertkapu. Nem hallottalak. Az is lehet, hogy félek a félelmemtől is.
     - Önmagában - gondolkozz - ez még nem elég ok a pánikra. Más is van még a tarsolyodban, nemde?
     - Na jó, félek a felsüléstől. Ahogy a japánok mondják, félek, hogy elveszítem az arcomat.
     - Nem vagy japán. Miért félsz a sikertelenségtől? Beszéljük csak meg, hátha nem is történt akkora baj. Helyrehozhatatlannak tartod?
     - Ha tudálékosnak akarnék tűnni, azt is mondhatnám, alacsony a kudarctűrési küszöböm. Inkább maradjunk annál, hogy bizonytalan vagyok, kezdek nem bízni magamban.
     - Mondd, ki hitette el veled, hogy minden elsőre menni fog? Miért gondolod, hogy minden út egyenesen és gyorsan vezet a célhoz? Úgy érzed, mindent megtettél?
     - Hááát majdnem! Figyelhettem volna jobban.
     - Sokat dolgoztál, elfáradtál, és közben felesleges dolgok is lekötöttek. A zsákutcák, a szétszórtság. Higgy magadban, majd legközelebb…
     - Félek mástól is, nem csak a tehetetlenségemtől. Félek, hogy kigúnyolnak a hátam mögött. Röhögnek, hogy ostoba, öreg és béna tyúk vagyok.
     - Meg tudod mondani, kik mondják? Mert ha igen, akkor azt is tudnod kell, hogy nem számítanak.
     - Akik számítanak, azok is félnek, vagy féltenek. Saját magukat is féltik, hogy bajuk eshet, ha sikerül a tervem. Az is járhat a fejükben, hogy mi lesz, ha velem baj történik! Az ő félelmükkel nő együtt az én szorongásom is.
     - Mert nem látják tisztán, mi a szándékod. Mondd meg egyértelműen, hogy nekik is csak jó lehet, ha van valaki, aki el tud vezetni egy autót, el tud intézni gyorsan dolgokat. Segíts nekik is legyőzni a saját rettegésüket.
     - Csak ne érezném, hogy mennyire reszketnek.
     - Nem baj, ha azért féltenek mert szeretnek. Persze, hogy félnek is, mert magukat is szeretik. Félnek, hogy mi lesz velük, ha bajod esik. Te talán nem félted őket? A féltésben mindkét oldal benne van, a szeretet is, meg az egészséges önzés is kicsit. Nézz szembe a félelmükkel. Itt vannak körülöttünk ők is.
     - Jé, látom őket, a többi félelmet is! Tényleg nem egyedül jöttél. Itt tolonganak az asztal körül. Olyan opálszerűek, nincs határozott körvonaluk.
     - Na persze, hiszen ők nem a Te félelmeid. Tisztán nem is láthatod őket. Mondtam, hogy nem vagyunk kettesben. Együtt jöttünk és külön-külön megyünk el, ahogy végiggondolod, mi a dolgod velünk.
     - Nahát, Te viszont mintha egészen elkeskenyednél, és már magas sem vagy. Alig vagy nagyobb egy ötéves gyereknél. Összementél közben?
     - Nézz végre szembe velem, eressz el és akkor teljesen el is tűnök... Nos menjek?
     - Eredj, és a többiek is menjenek mielőbb... Na, hova lettél, még csak meg sem köszönhettem!
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.